A néző is jobban szeret drukkolni egy hazai srácnak

A sportnapilap nagyinterjút készített id. Kovács Csabával, az MJSZ szakmai bizottságának elnökével, akinek szokás szerint voltak fontos észrevételei.

Három idézetet emeltünk ki a kérdezz-felelekből:

“A tao a tömeg- és utánpótlássportra van kitalálva, ugyanakkor a magyar jégkorong megítélése ? de ha már itt tartunk, más sportágaké is ? az élcsapatai szereplésének a függvénye: a szurkoló, szponzor, sportvezetés aszerint minősít, miként szerepelnek a válogatottjaink és topklubjaink. Korábban elindult a mentoredzőprogram, és az ötlet szuperjó, ám csak a kisebb csapatok fejlesztését szolgálja, hiányolom az elitképzést, ami pedig az élcsapatainkat segítené. Mindig szóba kerül a hőn áhított A csoport, és a kiemelt látványsportágak közé kerülésünk is annak köszönhető, hogy Szapporóban feljutottunk, amit Krakkóban megismételtünk. A következő pont, hogy mi legyen a légióscsapatainkkal, a saját bajnokságunkkal és az itt játszó külföldiekkel. Mindenki hivatkozik Szapporóra, viszont a helyzet megváltozott: akkor tizenkét volános volt a válogatott keretben, mára azonban a Fehérvárban is lecsökkent a magyarok száma. Az EBEL-ben, a Tipsport Ligában is hasonlóan gondolkodnak, mint én, mindenhol szűkítik a légiósok számát, ugyanakkor bővítik a hazai fiatalok terét, úgyhogy nekünk is a sajátjainknak kell teret nyitnunk ? a néző is jobban szeret drukkolni egy hazai srácnak, akit ismer a szomszédból. A nemzetközi mezőnyön is látszik, hogy egyre fiatalabb klasszisok tűnnek fel, örülnék, ha nálunk is így lehetne, főleg, mert olyat még nem láttam, hogy valaki a kispadon ülve tanult meg jégkorongozni. El kell találni a korlátozás mértékét, hogy ne csökkenjen a színvonal, ne érdemtelenül kerüljenek be a magyar fiatalok, olyan utánpótlásképzés kell, hogy nemzetközi szinten is meghatározó játékosokat neveljünk.”

“2015-ben Frank Banham és Andrew Sarauer nélkül nincs feljutás, viszont olyanokat nem kéne honosítanunk, akikkel egyenrangú játékosunk nekünk is van. Ide tartozik, hogy kevés olyan magyart látok, akik a légiósklubjainkban fontos pozícióban játszanak és sokat: ezek alatt az első sorokat, az emberelőnyt és -hátrányt értem. A DVTK-ban, a MAC-ban és a Fehérvárban is kevesen vannak, viszont akkor miként várjuk el, hogy a válogatottban képesek legyenek a vezérszerepre és klasszisteljesítményre?”

“Muszáj minél több fedett szabványméretű pályát létesítenünk, mert Szlovéniát leszámítva az összes versenytársunk többel rendelkezik. Nem használtuk ki maximálisan a taót, mert a bajnokcsapatunknak, a Fradinak például jelenleg sincs saját csarnoka, és Pesterzsébeten méltatlan körülmények között kell játszania. Ugyanígy a MAC is csak bérletes a Tüskecsarnokban, a Kisstadion és a Millenáris szét fog esni. Túlzott a fővárosi jelenlét: a lokálpatriotizmus jó dolog, ez látszik Fehérváron, Miskolcon, Debrecenben és Újvárosban is, ám Budapesten van a Fradi, az Újpest, a Vasas, a MAC és a KMH: a nézőszámokon is látszik, hogy ez túl sok. És akkor a harmadik pont: igen, megnövekedtek a lehetőségek, és nyíltak pályák, de nem jöttek vele az edzők. Megint csak Svájc: odahoztak egy rakás top szakembert, leszívták a tudásukat, nekünk is ezt kell tennünk a külföldi szakemberekkel, és utána egyre több jó magyar edzőre lesz szükségünk.”

Az interjút teljes egészében ide kattintva tudják elolvasni.

fotó: Szűcs Attila/MJSZ