Mutassuk meg a világnak, hogy igazából kik vagyunk

A szövetségi kapitány szakmai munkájába nem kívánok beleszólni ? mondta blogunknak Vas Márton, a válogatott új GM-je. Nagyinterjú.

Vas Márton nemrégiben pályázat útján nyerte el a GM újonnan megalkotott pozícióját. A 40 éves szakemberrel ? aki játékosként részese volt Szapporónak és Krakkónak, valamint a két A csoportos világbajnokságunknak is, továbbá vezetőedzőként decemberben divízió 1/B csoportos világbajnokságot nyert a juniorokkal ? az alábbi terjedelmes beszélgetés során minden szerintünk fontos és akár kényes kérdést érintettünk. Így szó esett az általános igazgatói szerepkör sajátosságairól, a munkamegosztásról, legjobb északi légiósaink nottinghami távol maradásáról, hangsúlyosan az utánpótlásról és az ottani eredménycentrikus hozzáállás hátulütőiről, a ljubljanai esélyeinkről, valamint arról, hogy az elmúlt években tudásához és maximumához képest hogyan teljesített nemzeti csapatunk.

? GM, General Manager, azaz általános igazgató lettél a Magyar Jégkorong Szövetségben. Hogyan fordítanád magyarra a lényegét a posztnak? Mi lesz a feladata a GM-nek?

? Arra jött létre a funkció, hogy menedzseljük a válogatottainkat szakmailag és pénzügyileg is. Adott a büdzsé a szövetség részéről, ezt kell minél jobban felhasználnunk. Egy jó GM-nek az a feladata, hogy minél hatékonyabban költse el a rendelkezésére álló pénzt, és minél színvonalasabb fejlesztésben részesüljenek a keze alatt lévő csapatok.

? Ez vállalati nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy klasszikus ügyvezető igazgatóként dolgozol. Mely válogatottak tartoznak hozzád?

? A felnőtt férfi, a felnőtt női és a fiú U20-as. Az alatta lévő korosztályok a fejlesztési igazgatóhoz, Jim Brithénhez tartoznak, akivel szorosan össze fogunk dolgozni.

? Mi a munkamegosztás? Meddig terjed a hatásköröd szakmailag és munkajogi értelemben?

? Az edzői kinevezésekről továbbra is az elnökség dönt. Én az előterjesztéseket fogom eléjük tenni a szakmai bizottsággal egyeztetve. A szövetségi kapitány szakmai munkájába nem kívánok beleszólni, sem a munka, sem a válogatás részébe. Ha kikéri a véleményemet, akkor természetesen el fogom mondani, de elsősorban az a feladatom, hogy olyan szakember dolgozzon a csapat élén, aki meg tud birkózni a feladattal. Összerakjuk a stábot, biztosítom számukra a lehető legjobb körülményeket. Az edzők azért vannak a pozíciójukban, hogy ők irányítsák a csapatot. Én pedig azért, hogy olyan edzők legyenek ott a jövőben is, akikkel együtt szeretnék és együtt tudok dolgozni, miközben a szakmai háttér biztosított a gördülékeny tevékenykedéshez.

? Ez a GM-felfogás megegyezik a klasszikus amerikai szerepkörrel.

? Így van. Annyi kiegészítéssel, hogy nekem sok más kis munkám lesz emellett, ami Amerikában nem feltétlenül jellemző, mert az ott kiforrott szerepkör, itt pedig új, tehát az első időkben még keresnem kell az irányt, amin keresztül a legtöbbet tudok segíteni a válogatottaknak a felkészülésben.

? Játékosként láttad, hogyan működik ez a poszt a gyakorlatban?

? Dolgoztam egy-két GM-mel, de nem sokkal. Amerikában láttam, hogyan csinálják az ottani szakemberek magasabb szinteken. De nem azért pályáztam és vállaltam el a feladatot, mert ezt szeretném követni. Van egy képem a magyar hokiról, amibe szeretném belevinni azt a profizmust, amit elsősorban külföldön megtapasztaltam. Minden szinten még profibbá akarom tenni a közeget, hogy ne legyen semmi olyan probléma, ami miatt a játékos nem tud a legjobban teljesíteni. Úgy érzem, az anyagi kereteink adottak ehhez. Ha jól osztjuk be a pénzt, akkor tényleg csak a hokira kell koncentrálnia az összes játékosnak.

? Mik lesznek az első változások? Várható-e még ebben a szezonban korrekció?

? Pontos választ erre még nem tudok adni. Szedem össze az információkat, hogy mik azok, amikre tudunk költeni, mikre nem, mire mennyit. Úgy gondolom, hogy pillanatnyilag nem kell belenyúlnom a dolgok folyásába. Majd a szezon végén át kell néznem, hogy mi az, ami sikeres volt, és mi nem. Addig gondolkodom, és akkor kell a hogyan továbbról döntenem.

? Érdekes pozíció ez, mert nem csak a saját teljesítményeden keresztül ítélik majd meg a munkádat. Ez nem zavaró?

? Igen, ezentúl nemcsak saját magam, hanem mások hülyesége miatt is tartanom kell a hátamat, ez igaz. De a dolgok irányítása a kezemben lesz. Én vagyok a felettesük, tehát ha valaki nem rendszerben dolgozik, akkor először el kell vele beszélgetnem, és ha nem adoptálja a gondolataimat, akkor keményebb döntést kell hoznom. Tisztában vagyok vele, hogy mivel jár a GM-poszt betöltése.

? Volt egy sportigazgatói állás a jelenlegi elnökség működésének első éveiben. Az mennyiben különbözött ettől?

? Egri Gergőnek sokkal több feladata volt. Az a poszt nagyobb csomag volt. Az én feladatom kevesebb, mint az övé volt, főként a három válogatottra leszűkítve.

? Úgy tudjuk, hatan-heten adtak be pályázatot. Mennyire lepett meg, hogy ilyen sokan érdeklődnek?

? Ez jó dolog. Inkább legyen versenyhelyzet, mint hogy a semmiből kelljen megoldást találni.

? Miért épp ennél a három válogatottnál lett GM?

? Ez a három tud egymás mellett menni. A junior már majdnem felnőtt, eddig is a felnőtt alá tartozott leginkább, az U18-tól lefelé volt a másik csomag. Szeretnénk rendszerbe tenni az egész működést, a nőket is bevonni, és a vezetőség egy emberre kívánta bízni a feladatot. Egyfajta kötőszövet leszek a rendszerben, aki az egészet összefogja, összeköti, aki mindent tud, mindenre rálát, és ha bárki kérdéssel fordul hozzá, arra tud válaszolni szakmai vagy bármilyen más alapon.

? Az első kisinterjúdban azt mondtad, lelkes és ügyes válogatottat akarsz a jégen látni, mint régen. Ezzel egyértelműsítetted, hogy az utóbbi időben nem ilyen volt a felnőtt nemzeti csapatunk. Mi hányzott hozzá az elmúlt években?

? Hogy pontosan mi hiányzott, azt nem tudom most megmondani. Remélem, hogy a személyem és a szaktudásom révén a rendszer minden egyes részében tudok majd segíteni. Például ha meg kell értetnem valakivel dolgokat, akkor úgy gondolom, hogy mivel évtizedekig játszottam, éltem ebben a közegben, tőlem jobban el fogják fogadni. Úgy szeretném ezt felépíteni, hogy bízzanak meg bennem, és olyanfajta közös munkát tudjunk végezni, amilyet régen. Egy irányba kell mennünk. Az a feladatom, hogy ha kijelölöm az irányt, akkor azt fogadja el mindenki. Jó személyiségeket kell rakunk a különböző posztokra, fontos, hogy minden puzzle a helyére kerüljön. Ha ez összejön, akkor sikeres lehet a csapat, de ha valami hibádzik, akár egy építőkockán is elbukhat a tervünk. Próbálom mindenkivel megértetni, hogy mit miért csinálunk, és mit miért fizetünk.

? Nem hagyhatjuk ki a kérdést, amelyre egykori válogatott játékosként és jelenlegi GM-ként is tudsz immár válaszolni: mi a véleményed arról, hogy három légiósunk lemondta a szereplést az olimpiai selejtező előtt?

? Annyit tudok jelenleg, amennyit a sajtóban olvastam, ezért nehéz végleges véleményt felállítanom az esetről. Érthető a játékosok szituációja, dolgoznak egy klubban az eredményért egész szezonban, pontosan tudom, hogy milyen ez. Nagyon rosszul jött ki, hogy fontos időszakban volt egy olimpiai selejtező, és nem volt teljes az IIHF-szünet. A novemberi nemzetközi szünet teljes, a decemberi is majdnem, a februári nem az, ilyenkor játszanak több bajnokságban is. Igazából ezt a helyzetet a világbajnokságok kapcsán már megszoktuk. Például amikor Brianconban játszottunk, ha ott bejutunk a bajnoki döntőbe, és az belelóg a vb-be, akkor nem tudtunk volna elmenni Szapporóba. Ez a helyzet sok más válogatottnál is nehézséget okoz. Holott mindenhol a hazai szövetség adja ki az engedélyt, hogy játékosaik jégkorongozhassanak a másik ország bajnokságában. Volt nekem is olyan, hogy nem tudtam jönni a válogatotthoz a klubom miatt. Az nem olimpiai selejtező volt ugyan, de majdnem hagytam ki világbajnokságot is emiatt. Ha Frankfurtban a döntőbe jutásért játszott csatát megnyerjük, akkor nem lehettem volna ott Krakkóban. Dél-Koreába is csak azért mehetettem, mert három mérkőzéssel a vége előtt már biztos feljutók voltunk a DEL2-be.

? Ezt értem, de akkor másként is megkérdezem. Ha már a szezon elejétől te vagy a GM, akkor lett volna olyan eszköz a kezedben, amelynek segítségével haza tudod hozni a légiósokat a selejtezőre, vagy ez egy olyan szituáció, hogy be kell látni, hogy nem lehet megoldani?

? Ezek mindig kényes kérdések. Egy nemzeti szövetségnek van eszköz erre a kezében, mert az IIHF a válogatottat előnyben részesíti a klubokkal szemben. Tehát elvileg bármelyik nemzetközi szünetben hazahozhatjuk a játékosainkat a válogatotthoz. De úgy gondolom, ez nem a mi irányunk. Nem szeretnénk erőszakosan senkit a keretben látni. A gyakorlatban soha nem mondanám senkinek, hogy kötelező hazajönnie, ha a klubja vagy ő maga valamilyen okból nem akarja ezt. Tegyük hozzá, kijátszható lenne még ez a rendszer is, hiszen bármikor sérültet jelenthet bárki, vagy hivatkozhat családi problémákra. Nem jó dolgok ezek, ne kényszerítsünk senkit hazugságra. Az ilyesmi csak úgy működik, ha mind a két fél szeretné. A kikérőket kiküldte a szövetség most is, a játékosok eldöntötték, mit szeretnének. Nem hiszem, hogy ha én vagyok a GM, akkor szembemegyek az akaratukkal. De lehet, hogy hiányzott egy láncszem a gépezetből. Azt remélem, a jövőben ez nem lesz divat, és szeretném elnyerni a játékosok bizalmát ez ügyben is.

? A történet vége mégis pozitív lett. Az eredmény azt igazolta, hogy nem mindig a legjobb játékosokkal tudjuk elérni a legjobb eredményt. Mi a tanulsága a nottinghami olimpiai selejtezőnek?

? Nem tudhatjuk, hogy nem azok voltak-e most a legjobb játékosok, akik utaztak. Az pedig alap, hogy mindig az a legjobb magyar válogatott, amelyet ki tudunk állítani. Sokat számíthat, ha egy jó játékos hiányzik, de ez mindig lehetőséget ad olyanoknak a bizonyításra, akik nincsenek annyira középpontban. És ha tudnak a lehetőséggel élni, akkor ilyen eredményt érhetnek el. Könnyen elképzelhető, hogy ők most a pluszmotivációjukkal hatékonyabban épültek be a csapatba, mint ha hazarángatjuk a légiósokat, akik nem biztos, hogy fejben csak ide tudtak volna koncentrálni.

? A szezon végéig az U20-as válogatott szövetségi edzője vagy. Ott meddig folytatod a munkát?

? A szezon a válogatott szempontjából tulajdonképpen már majdnem véget ért a junioroknál, terv szerint még áprilisban lehet egy edzőtábor. Az utódomat már keresem, beszélgetések is zajlottak ez ügyben, szeretném minél hamarabb megnevezni őt. Ő lesz az első edző, akivel megállapodok, és beterjesztem az elnökség elé a kinevezését.

? Milyen volt a szerepfelfogásod edzőként? Változik-e GM-ként?

? Játékospárti vagyok. Ez apró részletekben is visszaköszön. Nem tartok hosszú mítingeket, mert tudom, hogy az unalmas. Én is untam játékosként. Ezért inkább tömören, velősen áttolom az információkat. Pozitív visszajelzéseket adok, nem vagyok negatív ember, nem is szeretek negatív dolgokkal foglalkozni. Részben ezeket a dolgokat foglaltam össze a pályázatomban, annak alapján is, hogy milyen edzőkkel, milyen emberekkel dolgoztam. Húspiacot sem szeretnék. Láthatjuk, hogy a tengerentúli hokiban hogyan működnek a dolgok, de nekünk itt elég kicsi a merítésünk, más módszereket kell alkalmaznunk a játékosainkkal kapcsolatban. Figyelnünk kell rájuk, hogy jókedvvel, büszkén edzzenek és lépjenek jégre, és a hazaszeretet mellett tényleg örüljenek is annak, hogy itt vannak.

? Eddig edző voltál, ezután sportvezető leszel. Melyik áll közelebb a személyiségedhez?

? Egész életemben, így játékosként is leader típusú voltam. Ha nem is mindig voltam hangadó, de azt az utat próbáltam követni, amit az edző vagy a vezetőség kért, és a játékommal elértem, hogy sokan csatlakozzanak mögém, még ha nem is feltétlenül értettek mindig egyet velem. Nem mindig kellett hangosnak lennem, hogy tudják a srácok, hogy gond van. Volt olyan is persze, hogy felemeltem a hangomat. Csak az utolsó két szezonban volt betű rajtam a válogatottban, és az egyből csapatkapitányi C volt, amit egyébként a játékosok szavaztak meg úgy, hogy ott sem voltam. Krakkóban vehettem át a karmesteri szerepet. Ugyanezt szeretném tovább csinálni. Azáltal, hogy elnyertem ezt a pozíciót, nem akarok személyiséget változtatni. Továbbra sem fogok kiabálni emberekkel, hanem szépen beszélgetek. Pozitív dolgokról szeretnék beszélgetni, így felépíteni mindenkit, akiket pozícióba szeretnék látni. Az a célom, hogy tényleg stabil lábakon álljon a vár.

? Az edzősködés hogy tetszett?

? Nagyon élveztem azt a szerepet is, nehéz szívvel hagyom ott. De úgy éreztem, hogy ez egy olyan lépés, ami a karrieremben is hatalmas lehetőség, és szeretnék megbirkózni a feladattal, megmutatni, hogy ezt is jól tudom csinálni. Ha úgy alakul egyszer, hogy újabb váltás jön majd, akkor utána természetesen szívesen ülök le megint a kispadra is.

? Láttad közelről a felnőttválogatott közvetlen utánpótlását. Jól állunk olyan játékosok tekintetében, akik néhány éven belül csatlakozni tudnak a felnőttekhez?

? Nem állunk rosszul. Fokozatosan tudunk játékosokat fejleszteni a kiöregedők helyére. Azon dolgozunk, hogy még szélesebbre húzzuk a merítési lehetőséget az edzők számára. Nagyon fontos, hogy azok a srácok, akikkel eddig dolgoztam, mentálisan hogyan tudják meglépni az utolsó lépcsőfokot. Juniorból felnőtté válni nagyon nagy lépcsőfok. Azok tudnak megfelelni a kihívásnak, akik fejben meg tudják oldani ezt. Vannak ilyenek a mostani U20-as korosztályban is. Azokra, akik belenőnek a rendszerbe, és úgy látjuk, hogy lehet rájuk építeni, folyamatosan figyelünk, és próbáljuk segíteni az útjukat.

? A jelenlegi válogatottban az utolsó stabil játékosok az 1996/97-es korosztályból kerültek ki, azóta nem nagyon érkeztek újabb meghatározó szereplők. Mit várhatunk a közeljövőben?

? Már bemutatkoztak 1998-ban és 1999-ben születettek is a válogatottban, és jönnek a 2000-esek és a 2001-esek is. Reményt keltő, hogy hátvédposzton szerintem nem vagyunk rosszak a jelenlegi U20-as mezőnyben. Nem véletlenül mentünk nyolc hátvéddel a vébére, nagyon nehéz lett volna bárkit is kirakni közülük a felkészülés után. Annyira közel voltak egymáshoz, annyira jók voltak a saját pozíciójukban, a szerepkörükben. Szeretek amúgy 7+13-mal menni, de itt fejet hajtottam, ezért lett 8+12. Talán előnyömre válik, hogy játszottam minden poszton, ezért tudom, hogy mit szeretnék látni hátul a játékosoktól, és azt is, hogy elöl mi és hogyan történjen.

? Ladányi Balázzsal együtt többször elmondtátok az interjúitokban, hogy egy játékos igazi értékmérője az, amikor külföldön is megállja a helyét. Mikor lesz több légiósunk?

? Azóta néhány feltétel változott idehaza. Van három csapatunk, amelyek európai mércével is színvonalas bajnokságban szerepelnek. Ma már itthon is lehet normálisan keresni. Ez sok embernél fontos szempont, hiszen a játékos itthon van, itt a családja, itthon élni sokkal könnyebb. Ha a játékosok meg vannak becsülve, és normális pénzt kapnak, jó csapatban játszhatnak, akkor kisebb a motiváció külföldre menni. Természetesen nagyon jó lenne, ha több játékosunk játszana a nemzetközi elitligákban. Sokkal jobb lenne, ha 15-20 játékosunk lenne kint, és a szövetségi kapitányunknak nem az lenne a fejtörés, hogy ki tud jönni abból a néhányből, hanem hogy kit hívjon haza közülük.

? Mi hányzik ahhoz, hogy a következő néhány évben ilyen helyzetbe kerüljünk?

? Hogy is fogalmazzak szépen? Ezt a dolgot mi, magyarok rontjuk el. 14 és 18 éves kor között egyszerűen elrontjuk a játékosnevelést. Meg kell még fejtenünk, hogy mi a rendszerszintű probléma, de most már egy-két évtizede látható, hogy ez történik. Vagy túlbabusgatjuk, vagy túledzzük őket. Itt kell belenyúlnunk leginkább a történetbe. Az edzőket hatékonyabban kell fejlesztenünk. Fontos, hogy ne eredménykényszer alatt játsszanak a gyekekek. Sajnos nem vagyunk elég játékoscentrikusak mi, edzők, ezt így ki merem jelenteni.

? Ide tartozik, hogy a tao bevezetése óta megháromszorozódott a magyar jégkorongozók száma, és jelentősen megnőtt a jégfelületeké és az edzőként dolgozóké is. Ehhez képest felmerülhet, hogy miért maradunk el az utánpótlás-nevelésben olyan országoktól is, amelyekkel a felnőttben versenyképesek vagyunk. Hogy látod az edzők szakmai színvonalát?

? Szakmailag muszáj fejlődnünk. Ez nem kérdés. Én is úgy látom, hogy jók a számok, jók a gyerekek, van köztük egy csomó ügyes. Jégfelülettel sokkal jobban állunk, mint 10-20 éve, a srácok sokat vannak jégen. Egyes esetekben lehet, hogy többet is az optimálisnál, így hamar kiégnek. Ezekre is oda kell figyelnünk. Hangsúlyozom, a cél az, hogy minél jobb játékosokat fejlesszünk. Ennek az útja biztos nem az, hogy csak az az egy fontos, hogy az én csapatom nyerjen az utánpótlás-bajnokságban. Sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy az én játékosaim legyenek a legképzettebbek, a legügyesebbek, akiket lehet, hogy a végén elvisznek más csapatok, de akkor erre büszke lehetek. Válogatott szinten is ez jelent előrelépést. Az utánpótlásban az a következő cél, hogy előbb-utóbb megragadjunk a divízió 1/A-ban. A top 16-ban lenni nem rossz, fontos alapja lenne annak, hogy a felnőtteknél egyszer még nagyobb csoda történjen, mint Szapporóban.

? Mi a helyzet az alsóbb korosztályokban, U14-ben és U16-ban?

? Sok ügyes gyerek van ott is. Ne rontsuk el őket, ez a fontos. Az eredmények sem rosszak. Az U16 megnyerte a svédországi tornát, nézzük meg, mi lesz belőlük U20-ban.

? Az elmúlt három évben az edzősködés kapcsán mi volt a legjobb élményed?

? Természetesen az, hogy decemberben világbajnokságot nyertünk Ukrajnában. De minden vb-t élveztem, mindegyik esemény mást adott, mindegyikből tudtam tanulni. Kellemes élmény, hogy az egykori játékosaim közül néhányan már a felnőttválogatottban is bemutatkozhattak. Az 1999-esek után az olimpiai selejtezőn ott volt a 2001-es Papp Kristóf is.

? A feladatból adódólag nyilván sok mérkőzést kell nézned az utánpótlásban. Meccsre járó típus vagy? Hogyan értékeled például az idei U21-es magyar bajnokság színvonalát?

? Szeretek mérkőzésekre járni. Folyamatosan kontaktusban vagyok a játékosaimmal. Nemcsak meccsekre, edzésekre is ellátogatok. Ha olyat látok, amit fontos megjegyeznem, akkor adok visszajelzést számukra a tréningek alapján is. A magyar U21-es bajnokságban a top 8-as csoport, azaz a középszakasz nem hozott rossz meccseket. Az a probléma, hogy hullámzó a teljesítmény. Jellemző, hogy van egy nagyon jó harmad, egy nagyon rossz és egy közepes, ezen mindenképpen javítani kell, hogy minél hosszabb ideig játsszanak a csapatok azon a színvonalon, amin akkor tudnak, ha minden a helyén van. Volt egy-két mérkőzés, amin el is csodálkoztam, hogy milyen jó a színvonal. Sajnos az alapszakaszban a gyengébb csapatok meccsei az erősebbek ellen nézhetetlenek. Túl nagyok a különbségek, és ez nem hoz egyik csapatnak sem semmit. A ki-ki mérkőzések számítanak. Ezek a divízió 1/A szempontjából is értékelhetőek voltak. Ilyenből kellene több, de ezzel nem voltak most akkora gondok, mint a korábbi években. Azt mondom, nem rossz ez a szint most.

? Mit néznek a szakemberek egy-egy ilyen meccsen?

? Igazából a játékosok szintjén elemezzük a mérkőzéseket. Az számít, hogy ki milyen játékos, milyen karakter, milyen szituációban hogyan dönt, a meleg helyzetekben és a veszélyes zónákban milyen megoldásokat választ. A decemberi vb-re is úgy építettük fel a válogatott, hogy ki mennyire pozitív, mennyire erős személyiség, mennyire áldozza be magát a csapatért. Azzal alapoztuk meg a feljutást, hogy az összes játékosom a csapatért dolgozott.

? Ennek fontosságát minden interjúdban elmondod. Ez alapelv?

? Igen. Decemberben nem volt olyan játékosom, akivel hozzáállásbeli problémám lett volna. Senkire sem kellett rászólnom, hogy miért emelted fel a lábadat blokkolás helyett, vagy miért nem passzoltad le a korongot csak azért, hogy te tudjál lőni, pedig a társad jobb helyzetben volt. Semmi ilyen nem volt. Összeálltak a srácok, az utolsó zsákot is együtt emelték meg.

? Ha játékosaid őszintén beszélnének arról, hogy milyen edző Vas Márton, mit mondanának?

? Remélem, hogy azt, hogy igazságos, őszinte és kemény, de mellette vicces is. Amikor munka van, akkor elvárom a munkát, amikor van ideje az embernek arra, hogy poénkodjon, akkor oldjuk ezzel a feszültséget, akár az öltözőben is. Ilyen voltam játékosként is. Ezt próbálom most is csinálni, ugyanolyan ember kívánok maradni. Úgy építettük fel a rendszert, hogy a játékosok lássák az utat, tiszta legyen számukra, mit szeretnénk játszatni velük, és az is, hogy mi az elvárás, milyen szinten kell küzdeniük. Ezek után csak egyszer-egyszer kellett kiabálnom, ettől egyből visszakattantak a jó útra.

? Ez azt is jelenti, hogy van olyan játékos, aki emberi okok miatt nem került be az U20-as utazó keretbe?

? Igen, van. Nálunk nagyon fontos volt az, hogy ki milyen karakter.

? Három éve hagytad abba a játékot. Jókor?

? Örülök annak, hogy ott vagyok, ahol. Egy pillanatig sem bántam meg semmit, most is úgy látom, hogy a legjobb pillanatban fejeztem be az élsportot. Ennek így kellett lennie.

? Ha akkor nem hagyod abba, és még játszanál, beférnél a mai válogatottba?

? Jó kérdés… Nem hiszem.

? És a szapporói válogatottból hányan lehetnének ott az idei vb-csapatban az akkori játékuk alapján?

? Nem mindegy, hogy ki lenne az edző. De játsszuk azt, hogy én. Akkor elég sokan beférnének most is. Viszont nagy fejtörés lenne, hogy hogyan építem fel a keretet. Nagyon ügyes, kreatív játékosok voltak abban a csapatban, Godó, Palkó, Csicsó, Süti, az egész brigádnak megvolt ott is a szerepe. Azzal értük el azt a sikert, hogy mindenki tudta, mi a dolga, milyen szerepet tölt be a csapatban, mit kell elvégezzen, és mindenki el is fogadta a rá szabott szerepkört. Nehéz kérdés, hogy konkrétan ki férne be a ljubljanai vb-re, de az biztos, hogy ha a mai fiatalokkal összehoznánk egy meccset az akkori énünkkel, az jó kis csata lenne, és nem tudom, mi lenne a végeredmény.

? Térjünk vissza a mába és a felnőttekhez. Amikor kiderült, hogy nem jön a három légiósunk Nottinghambe, akkor mit vártál a csapattól előzetesen?

? Ugyanazt, amit tavaly is láttunk tőle, amikor úgymond nem teljes brigáddal állt össze a válogatott, és a fiatalok is lehetőséget kaptak. Azt vártam, amit kaptunk. Hogy küzdjenek, ne adjanak semmit az ellenfélnek ingyen, és tényleg a címerért meg a csapatért hokizzanak. Ez így is lett. Úgy láttam, hogy jól érezték magukat a srácok a jégen, látszott rajtuk, hogy élvezik a hokit, kőkeményen dolgoztak, az akaratukkal nem volt gond. Kijött a magyar virtus. Lehet, hogy nem uraltuk a britek elleni mérkőzést, de egy centimérert sem kaptak ellenfeleink a kapunk előtt és azokban a zónákban, amelyeket védenünk kellett, az biztos. Aznap az volt a legjobb magyar válogatott. Nem cseréltem volna ki belőle senkit.

? Ennek fényében is: a ljubljanai vb-től mit vársz?

? Ugyanezt. Mutassuk meg megint a világnak, hogy igazából kik vagyunk és hogyan tudunk küzdeni. Mindig is ezért értünk el eredményeket. Nem voltunk ügyesebbek Szapporóban az ukránoknál és a japánoknál sem, de úgy össze tudtunk állni, hogy az ellenfeleknek minden egyes centiért vért kellett izzadniuk. És amikor egy csapat így tud akarni, ilyen szíve van, és egyébként ügyes játékosokból áll ? ez manapság is így van ?, akkor azt nagyon nehéz megverni. Ha egy-egy mérkőzésről beszélünk, és nem egy hétmeccses szériáról, akkor azt is hozzátehetem: akármelyik válogatott jön szembe, igaz lehet ez. A vb-n minden egyes mérkőzés ki-ki meccs lesz. Mérkőzésről mérkőzésre kell mennünk. Ha tényleg bele tudjuk vinni az akaratunkat, a szivünket és a tökünket, akkor szép pillanatok várnak ránk. A jelenlegi kerettagokat végignézve azt mondhatom, a fejük megvan hozzá, az ügyességük megvan hozzá, minden kerettagnak megvan mindene, ami a sikerhez kell. A napi mentális dolgok döntenek.

? A dolgok nagy része fejben dől el?

? Minden fejben dől el. Az a kérdés, hogy a meccsnapon ki erősebb és gyorsabb fejben. Ki tud gyorsabban jó döntéseket hozni, és azokat végre is hajtani. A skillekben nincs akkora különbség. Ha végignézel egy edzést, amikor mindenki skillezik, nem látszik nagy különbség, nem fogsz tudni válogatni a játékosok közül. Itt az a lényeg, hogy meccs-szituációban ki tud gyorsabban jó döntést hozni. Ezeken múlik. Össze kell rakni a srácokat fejben. Játsszák le szépen magukban az egészet, csináljuk végig többször, ne legyenek kérdések, hogy mit miért csinálunk, miért ennyiért, miért annyiért, miért így, úgy, amúgy. Ha semmi kérdés nincs, és mindenki csak a hokira tud koncentrálni, akkor sokkal jobban fogunk teljesíteni a tétmérkőzéseken.

? Abból a szempontból könnyű dolgod van, hogy az elmúlt két-három világbajnokságot kielemezve már elég sok hibát meg lehet előzni. Nyugtasd meg az olvasóinkat és a magyar jégkorongszurkolókat, hogy azt ugye mondhatjuk: nem azt tudja a magyar válogatott, amit Kijevben vagy Asztanában láttunk tőle.

? A múltbeli hibákkal nem sokat kívánok foglalkozni. Persze vannak egyértelmű dolgok, amiket a jövőben ki kell küszöbölnünk. De igen, azt kijelentem, hogy nem azt tudja ez a csapat, ami az utóbbi vb-ken kijött belőle. Egyáltalán nem. Szerintem egy-két helyezéssel folyamatosan előrébb kellett volna végeznünk. Még egyszer mondom, össze kell fejben raknunk a játékosokat. Ne gondolkozzanak, hokizzanak!

fotók: Szűcs Attila/MJSZ