De mikor indul be végre tényleg a játékospiac?

Point, Rantanen, Marner, Tkachuk, McAvoy, Boeser, Laine: NHL-sztárok sorának a sorsa lóg a levegőben.

Korábban nem volt szokás, hogy elhúzódjanak az ilyen ügyek, az újoncszerződésüket kitöltő játékosok igyekeztek minél hamarabb és minél hosszabb időre megkötni második kontraktusukat az őket draftoló klubbal. Ám a mai fiatalok jóval fontosabb szerepet töltenek be a ligában, és ennek igyekeznek érvényt szerezni anyagilag is. Ebből a szempontból áttörés volt az előző szezon, amely a Nylander-sagával kezdődött: a fiatal svéd nem fogadta el a Toronto ajánlatát, az utolsó pillanatig kivárt az aláírással, ami végül az átigazolási határidő lejárta előtt 5 perccel érkezett meg az NHL központjába. Jóllehet a csatár a közös edzőtábor és a szezon első két hónapjának kihagyása után csak árnyéka volt korábbi önmagának, esete mégis például szolgálhat a többiek számára. Ezt követően jött a Maple Leafs-franchise arca, Auston Matthews, aki ugyan nem tétovázott aláírni az új megállapodást, az azonban meglehetősen szokatlannak számított. Általában a nagyobb összegű szerződéssel hosszabb időtartam párosul, Matthews viszont 8 helyett csak 5 idényre írt alá, de így is évi 11,6 millió dollárt tesz zsebre. Ráadásul 26 évesen úgy szabadul a kontraktusból, hogy teljes mértékben saját maga rendelkezik majd a sorsa felett, vagyis UFA státusú lesz.

A mostani helyzetben már nem olyan egyszerű hosszabbítani a fiatal tehetségekkel, mint korábban, és ennek komoly hatása van a játékospiacra. Amíg ugyanis a klubok jelentős része nem állapodik meg a minden bizonnyal a következő fél évtized topjátékosai közé tartozó csatárokkal-hátvédekkel, addig értelemszerűen meg van kötve a keze a további igazolásokat illetően. Hogy képet kapjunk arról, milyen kaliberű hokisokról van szó, összeszedtük a legfontosabbakat, akiknek jelen pillanatban nincs érvényes szerződésük. Fontos emlékeztetni az olvasót arra, hogy az érintetteknek december 1-jéig muszáj megállapodniuk a klubjukkal, annak hiányában az egész NHL-szezont ki kell hagyniuk.

Brayden Point

A Tampa Bay Lightning csatára 23 évesen is a liga egyik legjobb, támadásban és védekezésben egyaránt jeleskedő centere, 41 gólt és 92 pontot szerzett legutóbb, 20 emberelőnyös gólja a legjobb az NHL-ben, plusz/mínusz-mutatóban is az első 10 között van (+27). A Lightningnak most mindössze 5,6 millió elkölthető dollárja van, ráadásul jövőre Andrej Vasziljevszkijjel, Mihail Szergacsovval és Anthony Cirellivel is szerződést kell hosszabbítania, tehát a képlet bonyolult. A hírek szerint azonban a játékos elkötelezett a klub irányába, annyira, hogy a Montreal sokáig neki akart ajánlatot tenni, és csak “jobb híján” fordult Sebastian Aho felé. Point tehát minden valószínűség szerint marad Tampában, már csak az összeg és az idő kérdéses: kétéves áthidaló szerződéstől a Matthews-féle ötévesen át egészen a maximumot jelentő nyolcévesig bármi kinézhet a neki.

Mitch Marner

22 éves kora ellenére a Toronto legponterősebb játékosa két éve. Mindent tud: szervezi az emberelőnyt, kivédekezi az emberhátrányt, karriercsúcsot jelentő 26 gólt, 68 asszisztot és 94 pontot szerzett. Toronto környékéről származik, a szurkolók kedvence. Bár alapvetően hisz a Torontóban, önmagában nem kevésbé, hasonló szerződést szeretne magának, mint Matthews. Erre viszont a Maple Leafsnek nincs pénze, jelenleg 4 millió elkölthető dollárnál is kevesebbje van, valakit tehát tovább kell adni. A hírek szerint a menedzsment 8 éves, évi 10 milliós szerződést ajánlott a játékosnak, és most az időtartamon megy a legnagyobb alkudozás. Bennfentes források szerint a Marnert draftoló, a székhelyét időközben a New York Islandershez áttevő Lou Lamoriello ugyanúgy ajánlatot tett érte, ahogy az idén Panarint, Duchene-t és Bobrovszkijt is elveszítő Columbus Blue Jackets is, ezeket azonban Marner nem írta alá.

Mikko Rantanen

A Colorado 22 éves csatára a rájátszásban csapata legponterősebb játékosa volt, de Nathan MacKinnonnal és Gabriel Landeskoggal alkotott első soruk az alapszakaszban is a liga egyik legütősebb hármasaként működött. Két egymást követő szezonban érte el a 80 pontos határt a finn. Ügyessége mellett fizikai adottságok terén is kivételes, 193 centijéhez 96 kiló párosul, aminek nagy hasznát veszi a kapu előtti területeken. Az Avalanche bátran és jól erősített nyáron, és az egyik legjobb utánpótlásvonallal rendelkezik az egész NHL-ben, tehát fényes jövő előtt áll. Annál inkább, mert a legjobban kereső játékosuk az évi mindössze 6,3 milliós MacKinnon, akinél Rantanen biztosan többet kaphat idén. Már ha dűlőre jutnak a felek. Ha mégsem, akkor az esetre felkészült az Ak Barsz Kazany, amely a héten megszerezte Rantanen KHL-es játékjogát a Nyeftehimik Nyizsnyekamszktól.

Matthew Tkachuk

Calgaryban közel sem olyan fényes az anyagi helyzet, mint Coloradóban, 10 millió dollárból kellene megoldani Tkachuk, Sam Bennett és David Rittich szerződtetését. Közülük Tkachuk a legnagyobb név, aki meglehetősen sajátos stílusban játssza a jégkorongot. 34 gólja és 43 asszisztja önmagáért beszél, és még Drew Doughty idegeit is pillanatok alatt képes szétcincálni. Az biztos, hogy a Flamesnek  nagyon fontos lenne hosszabbítania a játékossal.

Brock Boeser

A 22 éves vancouveri versenyben volt az év újonca címért, amelyet végül csapattársa, Elias Pettersson nyert meg. A Canucks a Coloradóhoz hasonlóan nagyon aktív volt a játékospiacon, megszerezte J. T. Millert Tampából, Francis Perront San Joséból, Jordie Bennt Montrealból, Tyler Myerst Winnipegből és Michael Ferlandot Carolinából. Viszonrt összesen 5 millió elkölthető dollárjuk maradt, miközben Boeser a legóvatosabb becslések szerint is 6,5 milliót ér. Az álláspontok közeledhetnek, ha rövidebb idejű szerződést kötnek a felek, illetve ha sikerül megszabadulni Loui Eriksson egyre nehezebb terhet jelentő kontraktusától.

Charlie McAvoy

A 21 éves hátvéd talán mindennél jobban példázza, hogy a fiatalok hogyan és mennyire rúgták be az ajtót az NHL-ben. A jobbkezes hátvéd a Boston legtöbb jégidejű hátvédje volt, egyenlő létszám mellett övé a legtöbb pont a hátvédek között, de a legtöbb mérkőzést eldöntő találat is. Korábban ilyesmi elképzelhetetlen volt ilyen fiatalon egy Stanley Kupa-döntős csapatnál. Februárban a csapat 8 éves szerződést kínált neki, évi 7,5 millió dollár értékben, de nem írta alá, pedig már ez is a Krejcit, Bergeront, Pastrnakot és Brad Marchand-t soraiban tudó csapat legdrágább játékosává tette volna. A Bruins számára aggodalomra ad okot, hogy a bekk az elmúlt években szívproblémákkal és agyrázkódással is küzdött, idén az alapszakaszban csak 54 meccset játszott, teljes szezont még nem produkált. McAvoy abban különbözik a fentebb felsorolt versenytársaitól, hogy neki nem tehet más csapat ajánlatot, ami előnyt jelent a csapat számára. Az ugyanakkor igen komoly probléma, hogy McAvoy mellett Brandon Carlóval is szerződést kell hosszabbítani, és csak 8,1 millió dollárja van a menedzsmentnek.

Patrik Laine

A winnipegit aligha kell bemutatni bárkinek is. A többiekhez hasonlatosan élete szezonján van túl ? csakhogy nem pozitív, hanem negatív értelemben. A finn szupersztár tavaly 70 ponttal zárt, idén mindössze 50 jött neki össze, pedig volt egy mesterötöse is, továbbá csak novemberben 18 gólt lőtt. Emellett viszont sérülések hátráltatták, és minden valószínűség szerint a videójátékokkal is meggyűlt a baja. Ezzel együtt eddigi három éve egyikében sem ment 30 gól alá, ami figyelemre méltó teljesítmény. Mindezek alapján inkább egy rövid távú szerződés néz ki Laine számára. A Winnipegnek azonban súlyos gondjai vannak a fizetési plafonnal, és finoman szólva sem biztos, hogy a finn maradni szeretne.

Nyikita Guszev

Galló Illés egykori sortársa a KHL legutóbbi szezonjának a legnagyobb sztárja, aki 62 meccsen 82 pontot szerzett a világ második legerősebb ligájában. Guszev nagyon készül az NHL-re, már az idei playoffban szerződést kötött vele a Golden Knights, de végül nem öltözhetett be, amit szó nélkül vett tudomásul. Tehetségéhez nem férhet kétség, a sorsával kapcsolatban azonban több kérdőjel is felmerül. Először is a jogait birtokló Vegasnak komoly problémái vannak a fizetési plafonnal. Cody Eakint vagy Ryan Reavest kellene feláldozni azért, hogy Guszevet foglalkoztatni tudják. Ugyanakkor az oroszok mindig jelentenek bizonyos kockázatot a csapatok számára: az NHL minden más ligától jelentősen különbözik, és korántsem csak a pálya kisebb mérete miatt, hanem például a taktikai fegyelem terén is. Nem beszélve a kulturális sokkról, ami Amerikában vár az angolul nem beszélő Guszevre. A hírek szerint kétmillió dollár választja el a feleket a megegyezéstől, a játékos két évre szeretne bemutatkozásként szerződni, évente mintegy 4 millióért, a Vegas ezzel szemben 2 milliónál nem szívesen adna többet. Ez így elég nagy differencia.

Nem beszéltünk még olyan játékosokról, mint Zach Werenski, David Rittich, Travis Konecny, Pavel Bucsnyevics, Kevin Fiala, Ivan Provorov, Anthony Beauvillier, Brandon Carlo, Colin White, Sam Bennett, Pavel Zacha, Andrew Copp, Linus Ullmark, Joel Edmundson, Will Butcher, Colton Sissons, Jake McCabe, Colton Sissons, Zach Aston-Reese, Oskar Sundqvist és Neal Pionk. Nem csoda, hogy amíg a legnagyobb sztárok helyzete nem tisztázódik, addig mások is parkolópályára vannak állítva.

A helyzetet jól jellemzi Patrick Maroon nyilatkozata: ?Imádnám, ha maradhatnék St. Louisban, és újra itt játszhatnék. Nagyon sok korlátozottan igazolható (RFA státusú) játékos ügye lóg a levegőben, mindenki azon van, hogy kitalálja, ki mennyit ér. Miközben a fizetési plafon nem eléggé emelkedett. Készen állok a versenyre, kész vagyok bármely csapatban játszani, amely igényt tart rám.?

Maroon 31 éves, nem tartozik a legjobbak közé, de 1,75 millióért 28 pontja, valamint a Blues öltözőjében betöltött szerepe normális esetben kelendő áruvá tenné a játékospiacon. Hogy ez mégsincs így, az jórészt a fiataloknak köszönhető, akik egyre nagyobb bizonytalanságot okoznak. És mivel a fizetési plafon garantálja, hogy a klubok tartósan ne költekezhessenek túl a bevételeiken, ezért a feltörekvő fiatalok megnövekedett bérigényeit jelentős részben az idősebbek rovására lehet csak kielégíteni. Nem beszélve arról, hogy míg korábban július közepére általában kiderült, melyik csapat milyen kerettel vág neki a következő szezonnak, addig az utóbbi években erre legkorábban a szeptemberi edzőtáborok idején kerülhet sor.

Az írás a Sportsnet cikke alapján készült.