Auston Matthews szerződése új korszakot nyithat

Az idő sem példátlanul rövid, az összeg sem példátlanul magas, ám ezek kombinációja egyedülálló. Felrobbantja-e az NHL-t? Nyáron kiderül.

A folyamat Connor McDavid szerződésével kezdődött. A 2017-ben húszéves fiatalember két szezonon volt túl, 127 meccsen lépett pályára, 46 gólt és 148 pontot szerzett. Július 5-én megkötötte több szempontból rekordokat döntögető új szerződését, melynek keretében 8 évre kötelezte el magát az Oilershez, összesen 100 millió dollárért. Egy adott szerződés összértékét tekintve a csúcsot még mindig Alekszandr Ovecskin tartja, aki 2008-ban, 23 évesen írt alá 13 évre 124 millió dollárért a Washington Capitalsszel. Sidney Crosby 2013-ban kötött 12 éves, 104 millió dolláros kontraktust, csapattársa, Jevgenyij Malkin ugyanabban az évben 8 évet hosszabbított 76 millióért. Azóta a szerződések hosszát 8 évben maximálták, ilyet is csak aktuális csapatával köthet a játékos, ha klubot vált, legfeljebb hét évre kötelezheti el magát.

A jelen “középkorú” szupersztárjai abban egyformák, hogy legzsírosabb szerződésüket nem újoncéveik lejárta után kötötték, hanem harmadjára értek fel a csúcsra az összeget és az időtartamot tekintve is (Ovecskin kivételt jelent, de ő nem 18, hanem 20 évesen debütált a ligában). Ezt a trendet törte meg McDavid azzal, hogy már 20 évesen 8 éves, elképesztő összegű (évi 12,5 millió dolláros) kontraktust kapott. Most Auston Matthews ezen is csavart egyet. Ahelyett, hogy hosszú távra elkötelezte volna magát a Torontóval, csupán ötéves, de így is évi 11,634 milliót fizető papírt írt alá. Ez persze nem elsősorban az ő zsenialitásának a következménye, a menedzserén és Kyle Dubas általános igazgatón is múlott. Persze sok választásuk nem volt. Ha nyolc évre akarta volna elkötelezni magát, akkor az iparági becslések szerint a fizetése valahol 13-14 millió dollár körül állt volna meg, ami a Maple Leafsnél sem jöhetett szóba a fizetési plafon szorítása alatt. Így viszont kapott némi könnyebbséget és flexibilitást, amivel manőverezhet is a továbbiakban. Matthews ugyan feladta a nyolc évvel járó biztonságot, ám ha valami baj nem történik vele, harmadik szerződése idején ennél is nagyobbat szakíthat.

Összehasonlításul: Sidney Crosby a második szerződését 2007-ben írta alá, amely szintén öt évre szólt, évi 8,7 millióért. Persze nála az egymást követő 8-asnak és 7-esnek külön jelentősége van, a mezszáma sem véletlenül 87-es, hiszen 1987. nyolcadik hó 7-én született. De vegyük Malkint: ő 2008-ban ugyanazon feltételekkel hosszabbított, mint egy évvel korábban a csapatkapitánya. Vagy ott van Patrick Kane és Jonathan Toews, akik 2009-ben írtak alá öt évre évi 6,3 millióért. Még egy dolog feltűnő a régebbi idők szerződéseiben: ezek a játékosok akkor robbantottak bankot, amikor már túl voltak az első Stanley Kupa-győzelmükön: a Pittsburgh 2009-ben, a Chicago 2010-ben nyerte el a címet. A Toronto jó csapat, ám a mostani hátvédsorral egészen bravúros lenne a döntőbe jutás is, ilyen fiatal csatársorral pedig szinte lehetetlen hazavinni a kupát.

Matthews tehát ötvözte Crosbyék rövidebb idejű szerződését McDavid csekkjével ? de mi következik mindebből? Sok minden. Ligaszinten a hatások felmérhetetlenek. Főként abból adódóan, hogy soha nem látott mennyiségű sztárnak jár le az újoncszerződése nyáron. Nekik Matthews dealje lesz a sztenderd. Kikről van szó? Olyan nagyágyúkról, mint Patrik Laine, Brayden Point, Matthew Tkachuk, Sebastian Aho, Mikko Rantanen, Brock Boeser, Anthony Beauvilier, Timo Meier, Zach Werenski. És a sort még folytathatnánk. Ők azok, akik NHL-es topcsapatokban is meghatározó emberek, fiatalon, és nyáron új szerződést kell nekik adni. Mindannyiuk számára Matthews lesz a mérce ? ha ?csak? 9-10 milliót fognak kérni, akkor is. Igen ám, de mindeközben Tkachuk csapatában Johnny Gaudreau 6,75 milliót keres, a Lainét is foglalkoztató Winnipegben Mark Scheifele 6,125 milliót, Rantanen szenior sortársa, Nathan MacKinnon 6,3 milliót. Joggal merül fel a kérdés: ha a ?zöldfülűek? Matthewshoz hasonló szerződést kapnak, az hogyan fog hatni az öltözőre? Az általános igazgatók előtt álló egyik legkomolyabb feladat, hogy miképpen menedzselik a régebbi gyakorlat és az új idők Matthews által képviselt új szeleinek kényszere közötti feszültséget. Persze a fenti játékosok helyzete különböző, ráadásul talán egyikük sem mérhető Matthewshoz ? de hogy Kyle Dubas nem könnyítette meg az ellenfelek dolgát, az bizonyos.

Mellékszál, de a Toronto talált egy kiskaput is a kollektív szerződésben. A világ leggazdagabb klubjánál a pénz nem számít, bárkit bármennyiért meg tudnának szerezni. Éppen erre, az esélyegyenlőség és a versenyhelyzet növelésére lett kitalálva a fizetési plafon intézménye. Ilyen körülmények között egy lehetőség maradt: a kifizetés technikai részleteivel játszani. Matthews szerződésének összeértéke több mint 58 millió dollár. Hagyján, hogy ennek közel 94%-a aláíráspénz, amitől Gary Bettman NHL-komisszár mindig is okkal óvta a csapatokat, hiszen a játékosok számára védettséget jelent egy esetleges lockouttal szemben, tehát csökkenti a liga érdekérvényesítő képességét. Ha a legnagyobb sztárok akkor is megkapják a fizetésüket, ha nem játszanak, azzal a lockout intézménye veszíti el a jelentőségét. Matthews tehát nem pusztán 54,5 millió dollárt kap lockouttól függetlenül, de ebből közel 30 és felet az első két évben eltehet. Ezt csak nagyon kevés csapat engedheti meg magának ? ami versenyelőnyt jelent a Maple Leafs számára. Igaz, más csapatok a kedvezőbb adózási feltételek révén élveznek hasonlót.

Nagy kérdés még az is, hogy a húszas éveik elején járó játékosoknak mennyire lesz könnyű pszichésen feldolgozni ennyi pénzt, vagyis ez milyen hatással lesz a teljesítményükre. Hiszen még egy jelentős különbség feltűnő a régi és az új idők játékosainak szerződése között. Crosbyékkal ellentétben sem Matthews, sem a fent felsorolt hokisok még csak döntőt sem játszottak az NHL-ben, nemhogy megnyerjék azt ? és mégis akkorát vagy nagyobbat szakítanak, mint emezek 5 évvel idősebben és egy-két gyűrűvel gazdagabban.

Korszakváltás határán vagyunk tehát. Olyan egymást felerősítő és helyenként egymásnak ellentmondó folyamatokról van szó, amelyeket talán már senki sem képes kontrollálni, és amelyek jelentős belső feszültség forrásai lehetnek. Ezért is lesz érdekes idén a holtszezonban figyelni a híreket.