Finnország a junior-világbajnok

Elképesztő mérkőzésen, hihetetlen izgalmak közepette, a 17 éves Kappo góljával nyert az előzetesen kevésbé esélyesnek tartott európai válogatott.

Mindkét csapat elég idegesen kezdett az A csoportos junior-világbajnokság döntőjében, ami érthető, hiszen a játékosok többsége számára ez volt eddigi életük legfontosabb mérkőzése. Ezzel együtt a finnek voltak veszélyesebbek az első percekben, Primeau kapusnak bőven akadt dolga. Az USA a harmad felére tudta rendezni sorait, ekkorra nagyjából kiegyenlítődtek az erőviszonyok, majd át is vették az irányítást a tengerentúliak. Első előnyük mégsem ennek volt köszönhető, hanem egy finn fegyelmezetlenségnek, Rasmus Kupari tette ki a könyökét egy őt leütközni igyekvő ellenfélnek. A fór meghozta az első amerikai gólt, ám amit a hoki istenei az oroszok ellen odaadtak, azt most vissza is vették, ugyanis ezt is érvénytelenítették a játékvezetők. Finnország visszavette a dominanciát, roppant veszélyes támadásokat vezettek, de ez nem tartott sokáig, mert hamarosan következett a következő amerikai előny. Az USA nagyon jól járatta a korongot, több nagy helyzete is volt, de gólt nem sikerült szereznie. A 17. percben a finnek kerültek előnybe. A három kiállítás alatt mutatott játék kiválóan illusztrálta, mekkora a különbség a két csapat között a speciális egységek tekintetében. Az USA előnyei két perc tömény izgalmat jelentettek, a finnek ezen a szinten bizonytalanok voltak, viszonylag sima helyzeteket sem sikerült megoldaniuk. Eközben a finn előny semmilyen veszélyt nem jelentett Primeau kapujára, az ukrán-amerikai kettős állampolgár Alexander Chmelevski kis híján hátrányból szerzett gólt, csak Ukko-Pekka Luukkonen kapus hidegvérén múlt, hogy nem így lett. Az előny nagy veszteséggel járt a finnek számára, a csapatkapitány Aarne Talvinie egy palánk melletti ütközés után bevonult az öltözőbe. A nagy sebességű, izgalommal teli, ám kissé ideges első harmad után igazságos döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.

A második játékrészben folytatódott a versenyfutás, helyzetek adódtak itt is, ott is. Joel Farabee az ötödik perc elején óriási csellel etette meg a finn védelmet, jöhetett a 32%-os kihasználással rendelkező USA harmadik előnye. A finnek azonban a szünetben igazíthattak a hátrányos védekezésen, egy harminc másodperces periódust leszámítva urai voltak a helyzetnek. A szabálytalanságok számát ezzel együtt nem sikerült csökkenteniük, ami hosszú távon nem kecsegtetett sok jóval. Fél perccel a harmadik finn kiállítás után jöhetett a negyedik, de az USA ezzel sem tudott mit kezdeni. A következő finn előnyből viszont megszületett a mérkőzés első gólja. Hatalmas küzdelmeket követően elhoztak egy bulit a támadóharmadban, a korong hozzávetőleg két másodperccel később már az amerikai kapuban volt, Jesse Ylonen bombázott védhetetlenül a kékről. Közben a pályára visszatért a finn csapatkapitány, de a játékán látszott, hogy nincs 100%-os állapotban. A meccsen továbbra is feltűnően sok volt a szabálytalanság, egy perccel a meccs vége előtt újabb finn hátrány, majd finn előny következett. Gólt egyik sem hozott, azonban 40 másodperccel a vége előtt Wahlström kis híján kiegyenlített, de Luukkonen ezt is fogta, maradt az 1-0-s finn vezetés.

A záró periódus úgy kezdődött, hogy sem Jack Hughes, sem Eeli Tolvanen nem szerzett még gólt a tornán. Az USA lépéskényszerben volt, és ez meg is látszott a játék képén, az eddig látott legnagyobb dominanciára tettek szert. A finnek részéről ez részben tudatos is volt, vártak a kínálkozó alkalomra, amikor egy ellentámadásból visszacsaphatnak ellenfelüknek. Ez a 47. percben jött el, amikor szép összjáték végén egy harmadik soros hátvéd, Otto Latvala lőtt távolról, Primeau előtt kb. öt játékos tusakodott, így semmit sem láthatott, 2-0. A második finn gól riasztót fújt az egész amerikai csapatnak, de különösen Chmelevskinek, aki addig önmagában is eldönthette volna a mérkőzést. Egy perccel a második finn gól után elképesztő szögből, elképesztő sebességgel szerzett gólt, majd két percen belül nem kevésbé hihetetlen passzal hozta helyzetbe csapattársát, Josh Norrist, máris 2-2. Bő 10 perc volt hátra a rendes játékidőből, és a nézők fejében önkéntelenül is átszaladt a gondolat, hogy a finnek két győztes döntőjükben hosszabbításban nyertek. Ezzel a hagyománnyal idén szakítottak, másfél perccel a vége előtt ugyanis a legnagyobb tehetségük, Kappo volt eredményes egy kipattanó után, így 3-2-re diadalmaskodtak.

A finnek 2014 és 2016 után ismét döntőt játszottak és ismét győztek, nem is akármilyen játékkal. Ezzel Finnországnak ugyanúgy három aranyérme van, mint az USA-nak, ami tekintetbe véve a két ország közötti lélekszámbeli különbséget, nem akármilyen teljesítmény. Sem Jack Hughes, sem Eeli Tolvanen nem szerzett gólt, utóbbi világbajnok lett, előbbinek lesz még lehetősége ezt pótolni. A két szupersztár helyett világbajnoki címet jelentő gólt szerzett a 17 éves Kaapo Kakko, aki még egy kiállítást is kiharcolt a mérkőzésen. Minden valószínűség szerint Hughesé lesz a draft 1/1-es helye, de Kakko erős ellenfél: nem sérült, és az U18-as és az U20-as vb-n is betalált az amerikaiaknak. A finn utánpótlásról ismét kiderült, hogy felveszi a versenyt a sokkal nagyobb nemzetek programjaival.

A bronzmérkőzés nem hozott ennyi izgalmat. Oroszország már az 5. percben megszerezte a vezetést Szlepec góljával, kilenc perccel később pedig Saskov is betalált Hollensteinnek. A második harmad elején Nussbaumer révén szépített Svájc, aztán Kosztyin és Bruschweiler által történt gólváltás. A harmadik játékrészben az oroszok eldöntötték a meccset, Szlepec mesterhármasig jutott. Oroszország 5-2-re győzött, egy év szünet után szerzett újra érmet.