Mire számíthatunk a Brassó légiósaitól?

Kanadaiak, északiak, oroszok ? egyre jobbak a külföldi hokisok az Erste Ligában. Elemzünk, mégpedig csapatonként.

Nem is olyan régen, alig pár évvel ezelőtt még légiósok nélkül is meg lehetett nyerni a magyar bázisú nemzetközi bajnokságot. Ez ma már elképzelhetetlen. A trend nyilvánvaló: a győzelemre, a dobogóra vagy akár csak a tisztes helytállásra pályázó csapatok igyekeznek egyre erősebb vendégmunkásokat szerződtetni. Az egyik a tengerentúliakra, a másik az északiakra, a harmadik az orosz iskolára épít, miközben abszolút elitligákból is érkeznek hokisok, olyanok is, akik egyáltalán nincsenek túl pályafutásuk csúcsain. Az Erste Ligában egy-egy mérkőzésre fél tucatnyi légiós nevezhető ? helyes, hogy van ilyen korlát ?: sorozatunkban végigvesszük, hogy az egyes csapatok hatos fogataitól mire számíthatunk az előttünk álló szezonban. A Ferencvárossal kezdtünk, a Dunaújvárosi Acélbikákkal folytattuk, most a Corona Brassó van soron.

A brassói csapatot nem olyan régen, tizenegy évvel ezelőtt hozták létre. A magyar bázisú bajnokságban a 2009/10-es szezonban indult először. Három idénnyel később már megvolt az első elődöntő ? elveszítették ?, majd 2013/14-ben a finálé is, ahova nagy meglepetésre jutottak be, ám nyerni nem tudtak. (A romániai bajnokságban kétszer is sikerült ez, előbb 2014-ben, majd 2017-ben.) Még kétszer jutottak a legjobb négybe ? az idén is ?, a végső siker azonban várat magára. Ha jövőre összejönne, jelenlétük tízéves évfordulójával összekötve ünnepelhetnék. Az igazolásokból ítélve úgy tűnik, ilyesmi lehet a cél ? bár ehhez néhány másik klubnak is lesz hozzáfűzni valója.

A Corona Brassónak 29 bejelentett hokisa van, belőlük kell ütős sorokat építenie a régi-új vezetőedzőnek, Greg Lindqvistnek. Annak is van értelme, ha maradnak mindannyian, hiszen két fronton kell helytállniuk. Nyilvánvaló, hogy a légiósok esetében nem lesz szűkítés, ami igaz lehet a már szerződtetett honosítottakra is. Ilyenekből kettő van: a jól bevált kapus, Patrik Polc, valamint a Gyergyóból elcsábított bekk, Pavlo Boriszenko. Eddigi román?ukránjaikat ellenben elengedték ? Jemeljanyenkót éppúgy, mint Zabludovszkijt ?, és ugyanezt tették előző szezonbeli légiósaikkal is, függetlenül teljesítményük minőségétől. A székely és a román mag ellenben egyben maradt, Brassóban folytatja a rutinos Mihály Árpád és Mihály Ede éppúgy, mint a még mindig fiatal Roberto Gliga vagy Tranca Dániel. De nézzük, hogy kik azok a vendégmunkások, akiknek a romániai bajnoki cím és az Erste Liga-diadal felé kell húzniuk a szekeret.

Cody Carlson (CAN, védő, Dundee Stars, EIHL)

27 éves, a legjobb korban van. A tengerentúlon az ECHL-nél magasabbra nem jutott ? noha egykor első körben draftolták a WHL juniorligába ?, jó néhány csapatban megfordult, nemcsak odaát, ideát is. Jellemzőnek tűnő adat, hogy bekk létére pont/meccs környékén teljesített a francia és a brit bajnokságban is. A Dundee Starsban 27 mérkőzésen 6+19-et hozott össze legutóbb, de gyűjtött mellé 93 büntetéspercet is. Kérdés, hogy mifelénk melyik arcát mutatja ősztől.

Craig Cescon (CAN, védő, Braehead Clan, EIHL)

Ugyancsak az EIHL-ből érkezik, de nem ugyanabból a csapatból. Masszív alkatú, kevésbé ponterős, szintén megfordult jó néhány helyen. Büntetéspercei számtalanszor szaladtak száz fölé szezononként. Volt a legbüntetettebb játékos az OHL-ben és Lengyelországban ? de két bajnoki címmel is büszkélkedhet. A kanadai juniorligát 2006-ban, a brit bajnokságot ? a Coventry Blaze-zel ? 2015-ben nyerte meg. 32 lesz, mire elkezdődik a szezon, ha nem veti el túl sokszor a sulykot, rutinja és keménysége kifizetődő lehet.

Garrett Clarke (CAN, védő, Indy Fuel, ECHL)

Még csak 25 éves, de már régi ismerősünk. A magyar hokiban a 2015/16-os szezonban bukkant fel először, és kapásból MOL Liga-bajnoki címet szerzett a DVTK Jegesmedvékkel. Elsősorban mégsem innen, hanem a verekedései miatt emlékszünk rá. A következő idény végét a Brassóban töltötte, ahol önfeledten halmozta a büntetésperceket. Az előző évben ismét az ECHL-ben játszott, és szezon-alapszakaszrekordot döntött: 52 meccs, 259 perc. Hátha egyszer megmutatja, hogy jégkorongozni is tud.

Mikael Lidhammar (SWE, csatár, Guildford Flames, EIHL)

A 30 éves svéd szélső lábában 161 SHL-meccs van, ez önmagában garanciának tűnik arra, hogy meghatározó játékosa lesz csapatának. A Coronához az EIHL-es Guildford Flamestől érkezik, ahol nem mondhatni, hogy nyakra-főre termelte volna a pontokat, de azért nem vétette el a kaput sem, ha oda került. Azt írják róla, hogy szereti a fizikai hokit, és mindig keményen dolgozik. Érdekes módon még nem nyert semmit ? ezüstéremig jutott a svéd ifjúsági és juniorbajnokságban is ?, talán majd most.

Henrik Nielsen (DEN, csatár, Odense Bulldogs, Dánia)

Ilyen kvalitású dán jégkorongozók ritkán fordulnak meg mifelénk. Az a legkevesebb, hogy Nielsen súlya mázsa fölött van. Érdekesebb, hogy noha még csak 23 éves, már háromszoros dán bajnoknak és háromszoros dán válogatottnak (!) mondhatja magát. Statisztikáiból ítélve őt sem kreativitásáért kedvelik a leginkább, de hogy oda fogja tenni magát az Erste Ligában is, afelől nincsenek kétségeink.

Jereme Tendler (CAN, csatár, Ferencváros, Erste Liga)

A zöld-fehérek excsatárát aligha kell részletesen bemutatnunk. A 34 éves kanadai első itteni szezonjában fergeteges teljesítményt nyújtott: előbb 53, majd 60 pontot szerzett az alapszakaszban, úgy, hogy több volt a gólja, mint az asszisztja. A 2016/17-es 34 találat azonban korántsem rekord, csúcsai az EIHL-ből származnak. A Hull Stingraysben volt egy 46+27-es idénye, ami természetesen gólkirályi címet ért 2011-ben. Négy évvel később ő is bajnok lett a Coventryvel, Craig Cescon csapattársaként. Legutóbb kevésbé ment neki a Ferencvárosban, mármint önmagához képest, hiszen a 21+11-re sokan büszkék lehetnének. A levegőváltozás talán felfrissíti, biztos, hogy van még benne néhány jó év.

Összegzés

Ha pusztán a légiósok karakteréből kellene következtetéseket levonnunk, azt mondanánk: kőkemény csapatot építenek Brassóban, amely célratörően és sallangmentesen fog játszani. Ez azonban sosem ilyen egyszerű. Ami biztos, az az, hogy ezek a hokisok kiváló minőséget képviselnek, és magas szintek elérésére lesznek képesek a ligában. Az egyik oldalról a védőkre vagyunk kíváncsiak, különös tekintettel arra, hogy megtalálják-e az ebben a pontvadászatban tolerálhatónak minősülő játékstílust. A másik oldalról a légiós csatárok dolga az lesz ? nem csupán az erre bizonyítottan alkalmas Tendleré, a többieké is ?, hogy góljaikkal és pontjaikkal húzzák a csapatot. Amennyiben képesek lesznek megfelelni ezeknek az elvárásoknak, messzire juthat az előttünk álló idényben az ASC Corona Brassó.

ASC Corona Brassó:

edzők:
Greg Lindqvist (SWE, vezetőedző, Ferencváros)
Marius Trandafir (Dunarea Galati, ROM)

kapusok:
Patrik Polc
Tőke Zoltán
Béres Szilárd
Cosmin Agapie

hátvédek:
Craig Cescon (CAN, Braehead Clan, GBR)
Bors Huba-Ferenc
Nagy István
Cody Carlson (CAN, hátvéd, Dundee Stars, GBR)
Pavlo Boriszenko (Progym, ROM)
Garrett Clarke (CAN, Indy Fuel, ECHL)
Andrei Haraga
Mátyás Zsolt

csatárok:
Molnár Zoltán (Csíkszereda)
Mihály Árpád
Roberto Gliga
Zsók Levente
Tranca Dániel
Molnár Zsombor
Mihály Ede
Jereme Tendler (CAN, Ferencváros)
Bíró Ottó
Bíró Gergő
Bíró Mátyás
Mikael Lidhammar (SWE, Guildford Flames, GBR)
Henrik Nielsen (DEN, Odense Bulldogs, DEN)
Andrei Vasile
Gajdó Balázs
Péter Balázs Szabolcs (Fehérvári Titánok)
Iulian Chitac