Mire számíthatunk az Acélbikák légiósaitól?

Kanadaiak, északiak, oroszok ? egyre jobbak a külföldi hokisok az Erste Ligában. Elemzünk, mégpedig csapatonként.

Nem is olyan régen, alig pár évvel ezelőtt még légiósok nélkül is meg lehetett nyerni a magyar bázisú nemzetközi bajnokságot. Ez ma már elképzelhetetlen. A trend nyilvánvaló: a győzelemre, a dobogóra vagy akár csak a tisztes helytállásra pályázó csapatok igyekeznek egyre erősebb vendégmunkásokat szerződtetni. Az egyik a tengerentúliakra, a másik az északiakra, a harmadik az orosz iskolára épít, miközben abszolút elitligákból is érkeznek hokisok, olyanok is, akik egyáltalán nincsenek túl pályafutásuk csúcsain. Az Erste Ligában egy-egy mérkőzésre fél tucatnyi légiós nevezhető ? helyes, hogy van ilyen korlát ?: sorozatunkban végigvesszük, hogy az egyes csapatok hatos fogataitól mire számíthatunk az előttünk álló szezonban. A Ferencvárossal kezdtünk, a Dunaújvárosi Acélbikákkal folytatjuk.

A DVTK Jegesmedvék és a MAC Budapest távozása az Extraligába bizonyos értelemben új helyzetet teremtett a játékospiacon is. Ez ideig a magyar állomány minősége sok szempontból döntő jelentőségű volt, hiszen egy sor átlagosan jó légióst többen is tudtak igazolni. Elképzelhető, hogy ebben némi változás következik, hiszen a legjobb magyar hokisok nem kis része a három külföldön játszó csapattal dolgozhat. Dunaújvárosban erre alapozva új modellt dolgoztak ki a csapatépítésben, melynek lényege, hogy a leendő keret harmada tehetséges junior lesz, akiket egyharmadnyi tapasztalt, vezető szerepre alkalmas magyar játékos, valamint a korábbiaknál egy polccal magasabbról választott légiós terelgethet, irányíthat és fejleszthet.

A koncepcióhoz északi edzőpárost igazoltak: Antti Karhula a finn másodosztályú Hermesből érkezik, de az észt válogatottnál is támogatta Jussi Tupamaki munkáját. Mindkét helyen Mart Eerme volt az ő segítője, aki tavaly a KMH Budapest U18-as csapatát irányította. Igen fiatal edzőpárosról van szó, Karhula 42, Eerme 31 éves. Nem meglepő, hogy az új játékosok is többnyire Skandináviából érkeztek. A hatfős kontingensben négy csatár és két hátvéd található.

Jonas Westerling (SWE, csatár, Sheffield Steelers, EIHL)

A csatárok közül a svéd játékos a legtapasztaltabb. A 36 éves center hatszáznál is több meccset játszott az Allsvenskanban, melyeken 374 pontot hozott össze. Igazi játékmester, aki elképesztő érzékkel képes helyzetbe hozni társait, a svéd másodvonalban 245 asszisztot jegyzett. A Sheffield Steelersből érkezik Dunaújvárosba, ahol 46 meccsen 27 pontot gyűjtött, ezek közül 20 volt passz. A megújult Erste Ligában 36 évesen is meghatározó játékos lehet, akitől sokat tanulhatnak a társak.

Jaakko Turtiainen (FIN, csatár, HPK, FIN-1.)

A finn játékosok közül ő a legnagyobb név. A 27 éves szélső helsinki nevelés, juniorévei alatt eljutott a világbajnokságra is, a finn válogatottban a torna hat meccsén két pontot szerzett. Húszévesen mutatkozott be a finn élvonalban, a HPK színeiben 210 meccsen 36 pontot ért el. Az évek során rendszeresen kölcsönadták a másodosztályba, ahol 157 meccsen 71 pontot rakott a közösbe. 2015-ben és 2016-ban a Jukurittal meg is nyerték a Mestist, ezzel visszaverekedte magát a HPK első osztályban szereplő keretébe. Tavaly a csapat meghívást kapott a Spengler Kupára, ahol a svájci válogatottal szemben ugyan nem sokra voltak képesek, de a KHL-es Dinamo Rigától csak hosszabbításban kaptak ki. Nem sok ilyen kaliberű légiós játszott a magyar bajnokságban ? főleg nem ilyen fiatalon, ereje teljében ?, a szurkolóknak érdemes lesz kimenniük a meccseire.

Artem Iossafov (FIN, csatár, Asplöven, SWE-3.)

Akárcsak Turtiainen, Artem Iossafov is 27 éves. A játékos a Moszkvától 175 km-re fekvő Tverben született. A négyszázezer lelket számláló városban olyan sztárok látták meg a napvilágot, mint Ilja Kovalcsuk vagy Roman Ljubimov. Iossafov nem futott be ekkora karriert, de így is figyelemre méltó a teljesítménye. Szüleivel áttelepültek Finnországba, ahol a Jokeritben kezdett jégkorongozni. A juniorévek után a Mestisben került a felnőttek közé, 23 évesen már a Kiekko-Vantaa csapatkapitánya volt, 46 meccsen 43 pontot ért el. A Mestisben 155 alapszakaszmeccsen játszott, 123 pontra volt jó összesen. A rájátszásban ennél is jobban teljesített, 12 mérkőzésen 16 egység jött össze neki. Közben időről időre lehetőséget kapott a Liigában is, ahol végül 38 meccsig jutott, 6 pontot jegyeztek fel a neve mellé. 2015-ben váltott, áttette székhelyét Dániába, 44 meccsen 22 pontot szerzett. Egy évvel később már a lengyel Podhale Nowy Targban találjuk, a lengyel bajnokságban, majd egy évvel később a svéd harmadosztályú Asplövenben is kis híján összehozta a pont/meccses átlagot ( 63/68 a két bajnokságban összesen). Ő is a legjobb korban érkezik a DAB-ba, ahol nem is lehet más a célja, mint a csapat húzóemberévé válni.

Oula Uski (FIN, csatár, Jokipojat Joenssuu, FIN-2.)

A finn csatárkontingens termetre legnagyobb tagja, akit nem lesz nehéz kiszúrni a pályán, mivel 194 centis magasságához 100 kilogramm súly párosul. A 26 éves játékos centerként és szélsőként is bevethető. Karrierje legnagyobb részét a Mestisben töltötte, ahol nevelőegyesülete, a Jokipojat egyik alapemberévé vált. 221 meccsen 39 gólt és 101 pontot ért el, ehhez a rájátszások 32 meccsén még 9 egységet tett hozzá.

Miika Franssila (FIN, hátvéd, Sheffield Steelers, GBR-1.)

A légiósok közül a 25 éves hátvéd a legfiatalabb. Akárcsak a többiek, ő is a Mestisben töltötte karrierje zömét, ahol 175 meccset játszott, és hátvéd létére 83 pontot szerzett. Plusz 20-as mutatója jelzi, hogy nemcsak ponterős, eredeti posztjáról sem feledkezik meg. Ezenfelül a HPK-ban együtt játszott Turtiainennel, a Hermesben Karhula volt az edzője, a Sheffieldben Westerling csapattársa volt. Meglátjuk, mennyit tesz hozzá a teljesítményükhöz, hogy ismerik egymást, és eleve jobban működhet köztük a kémia.

Henrich Jaborník (SVK, hátvéd, Ferencváros)

A szlovák bekk régi ismerőse az újvárosiaknak, hiszen a 2013/14-es szezonban játszott először Magyarországon, és éppen a DAB-ban, ahol 45 meccsen 28 pontot ért el. Ezt követően visszatért Szlovákiába, ahol két év alatt ötször váltott csapatot, megfordult szülővárosában, Szakolcán, Pöstyénben, Besztercebányán és Poprádon is. A sok váltás jelzi, hogy ez idő alatt nem igazán jött ki neki a lépés, így 2016-ban visszatért Magyarországra, ahol a Ferencváros színeiben két idény 75 meccsén 68 pontot ért el. A 190 centis hátvéd igen masszív játékos, irtózatos lövőerővel, jól fog jönni a kék vonalon. Közel 250 meccset játszott az Extraligában, a rutinja is megvan tehát hozzá, hogy segítse a DAB-ot céljai elérésében ? ami nem más, mint a bajnokság megnyerése.

Összegzés

Dunaújvárosban a szokásoknak megfelelően a változó körülményekhez igazították a csapatépítés koncepcióját, tudatos igazoláspolitikát fedezhetünk fel a légiósok megszerzése terén. Azari Zsolt klubelnök nem beszélt a levegőbe, minden idők legerősebb légióskontingensét hozták össze az acélvárosban. A finn utánpótlásképzés a világ elitjébe tartozik, a hat nagy hokinemzet közül Finnországban élnek a legkevesebben, ehhez képest rendszeresen ott vannak a junior- és ifjúsági világbajnokságok döntőiben. Ha valaki, akkor Karhula mester tudhatja, mi kell ahhoz, hogy a DAB keretében található tehetséges juniorokból érett profik váljanak. A leigazolt játékosok nemcsak ponterősek voltak klubjaikban, de kiválasztásukban a vezetői képességek is fontos szerepet játszottak. Izgalmas szezon előtt állunk, amelyben a DAB ezzel az állománnyal bizonyosan kemény ellenfel lesz mindenkinek.

Dunaújvárosi Acélbikák:

maradt:
Azari Zsolt (csatár)
Hruby Gellért (hátvéd)
Léránt René (csatár)
Mestyán István (hátvéd)
Erdélyi Tamás (hátvéd)
Németh Péter (csatár)
Lencsés Tamás (hátvéd)
Makovics Bence (hátvéd)

érkezett:
Tóth Gergely (hátvéd, MAC)
Pinczés Bendegúz (kapus, ifj. Ocskay Gábor JA)
Pinczés Olivér (csatár, ifj. Ocskay Gábor JA)
Szabó Dávid (hátvéd, Fehérvári Titánok)
Garbacz Máté (kapus, Vasas U20)
Antti Karhula (FIN, vezetőedző, Hermes, FIN-2.)
Mart Eerme (EST, edző, KMH U18)
Martin Saluga (csatár, Brassó)
Oula Uski (FIN, csatár, Jokipojat Joenssuu, FIN-2.)
Miika Franssila (FIN, hátvéd, Sheffield Steelers, GBR-1.)
Peter Sevela (kapus, Ferencváros)
Artem Iossafov (FIN, csatár, Asplöven, SWE-3.)
Henrich Jaborník (SVK, hátvéd, Ferencváros)
Jonas Westerling (SWE, csatár, Sheffield Steelers, EIHL)
Jaakko Turtiainen (FIN, csatár, HPK, FIN-1.)

távozott:
Jason Morgan (CAN, vezetőedző, Aalborg, DEN)
Duschek Dávid (kapus, DVTK Jegesmedvék)
Dominik Novotny (CZE, csatár, DEAC)
Jakub Izacky (CZE, csatár, DEAC)
Odnoga Mátyás (csatár, MAC)
Orbán Attila (hátvéd, KMH Budapest)
Silló Arnold (csatár, DEAC)
Hári Norbert (csatár, DEAC)
Daniel Nageler (AUT, csatár, Zell am See, Alpesi Liga)
Becze Tihamér (csatár, Csíkszereda)