Hát akkor jöjjön, aminek jönnie kell!

A 2010-es évek harmadik budapesti jégkorong-világbajnokságán bármi megtörténhet.

Öt év pauza után látja újra vendégül a magyar főváros a divízió 1/A csapatait. A mezőny még soha nem volt ilyen sűrű, a hatból négy válogatott járt az elmúlt két évben az A csoportban. Szlovénia és Olaszország tavaly esett ki, Magyarország és Kazahsztán 2016-ban volt tagja az elitnek. Mellettük Lengyelországgal is komolyan kell számolni, mert bár 2002-ben voltak fent legutóbb, Krakkó óta, amikor döntő csatában buktak el velünk szemben, rendre közel járnak a sikerhez ? és tavaly például simán, megérdemelten vertek bennünket Kijevben. A sorból talán csak a britek lógnak ki valamelyest, akik négy szűk esztendő után kapaszkodtak vissza a szintünkre a divízió 1/B-ből, és nemigen lehet más az álmuk, mint a bent maradás. A többi öt lelki szemei előtt azonban az első két hely valamelyikének a megszerzése lebeg.

Ne kerteljünk, a mi célunk is ez. Az épp 10 éves szapporói történelemírás óta nem lehet ez másként, akkor sem, ha indokolt rögzíteni: nem elvárásokról, hanem sanszokról beszélünk. Ha összejön, csodás, ha mégsem, nem tragédia. Az a szituáció elképzelhetetlen, amikor a szurkolótábor, a közösség, a szubkultúra elfordulna ettől a csapattól. Pontosabban egy esetben fordulhatna ez elő: akkor, ha nem kapnánk meg azt a bizonyos bőven 100 százalékot, amit megszoktunk. De erre nem számítunk, az ilyesmi abszolút képtelenség lenne. A lényeg a lényeg: nem titkos, hanem valóságos esélyesek vagyunk egy ideje ? ám ne feledjük, hogy nem egyedül, és nem is másodmagunkkal.

Ha már a kerek évforduló szóba került: az azóta eltelt időszakban két vb volt, amikor a maga által magasra tett mércéhez képest szerényebben teljesített Magyarország. 2014-ben Gojangban, egy esztendeje Kijevben egyaránt az 5. helyen végeztünk. Legutóbb mindössze egy győzelmet arattunk, anélkül, hogy lett volna igazán jó meccsünk. Ne feledjük: Gojang után közvetlenül Krakkó következett. Természetesen nem emiatt feltételezzük, hogy az idén sokkal jobbak leszünk, mint az ukrán fővárosban. Komolyabb okaink vannak erre. Ilyen egyebek közt a keret összetétele: a csapat alapvetően fiatal és agilis, miközben ígéretes formát mutatnak az idősebbek is. Külön örvendetesnek tartjuk, hogy nagymértékben csökkent a ?légiósok? száma, szerintünk ez jó irány. Optimizmusra sarkallhatnak bennünket a felkészülési meccsek eredményei is. Ha ugyanúgy ötből ötöt nyernénk a vb-n, ahogy április eddig eltelt részében, az elég lenne mindenre. Erős ellenfelekkel szemben mérettük meg magunkat, és a végén azt láthattuk, hogy ? elsősorban elöl ? kifejezetten jól mutatunk. Kreativitásban alighanem spiccen leszünk a Papp László Arénában ? a Galló, Hári, Sebők sor kvatlitásai és vibráló játéka egy dolog, de mit mondjuk akkor, amikor az Erste Liga kiemelkedő tudású támadói közül többen is lemaradni kénytelenek az eseményről megint? ?, még az kell, hogy hátul is ugyanúgy összeálljanak a dolgok, és hogy Vay Ádám pétervári, Rajna Miklós krakkói formában védjen. No meg az, hogy világbajnokságon most debütáló szövetségi kapitányunk, Jarmo Tolvanen ötből ötször találja meg az ideális vagy ahhoz közelítő taktikát.

A hazai publikum mindig sokat jelent a válogatott számára. 2011-ben hosszabbításig hajszoltuk a fiúkat a papíron sokkal esélyesebb olaszok elleni döntőben, majd 2013-ban a koreaiakkal szembeni kudarc után szenzációs győzelemig űztük őket, a klassziscsapat Kazahsztán lett az extatikus hangulat és a fergeteges magyar játék kárvallottja. Más kérdés, hogy hazai jégen feljutnunk ősidők óta nem sikerült. A közönségen azonban most sem fog múlni, köztudomású, hogy még soha nem fogytak el a vb-jegyek ilyen villámgyorsan.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

A bizalom tehát megvan, mindenki fesztiválra ? de nem háborúra, ugyebár ? készül, miközben az sem mindegy, hogy más csapatsportok csalódást keltő világ- és Európa-bajnokságai, selejtezői után meg tudjuk mutatni, a jégkorong változatlanul megérdemli a törődést, az elismerést, a szeretetet.

Úgy hírlik, ezúttal végre valóban igazi fesztivált csinálnak a világbajnokságból a szervezők. Olyan szurkolói falu lesz, amilyen még nem volt, ingyenes belépéssel, nyitva tartással délelőtt 10-től éjjel 1-ig, óriás kivetítőkkel, hat nemzet konyhájával, 500 forintos Krusovicével, a meccsek után a helyszínen rendszeresen felbukkanó játékosokkal. Reméljük, minden flottul alakul ott is, hiszen egy vb-nek ilyesminek kell lennie. Ünnepnek ? ahol nem mindegy az eredmény sem, ám az az egy hét együttlét eleve megadja a módját.

Nemrég világossá tettem: egy jó darabig nem jósolok. Tartom magam az elhatározásomhoz jubileumkor is. Úgyhogy inkább csak bizakodom szelíden, óvatosan. Tudván, hogy öt kiváló, minden igényt kielégítő meccset látok majd, hiányérzetek nélkül. Mármint magyar érdekeltségűt ? mert összességében ott a helyem mind a tizenöt találkozón. Akkor hát kezdődjék!