Van-e ok pánikra Edmontonban, Montréalban, New Yorkban?

Bár azt gondolhatnánk, hogy egy 82 meccses alapszakaszban sok mindenre van idő, a számok azt mutatják, hogy az NHL-ben kicsit mégis más a helyzet.

A neves szakíró, Elliotte Friedman még 2013 őszén publikált egy elemzést arról, hogy bár nincs sok értelme pánikolni az első 10 meccs után, de alábecsülni a szezonkezdet fontosságát még ennél is sokkal nagyobb hiba. Friedman megnézte, hogy a 2005/06-os és a 2011/12-es szezon között hogyan álltak a csapatok november elsején, és azt találta, hogy aki ekkorra mindössze négypontos hátrányba került, szinte kilátástalan helyzetbe navigálta magát. Összesen 32 ilyen csapattal fordult ez elő a vizsgált időszakban és közülük mindössze háromnak sikerült rájátszásba kerülnie a rendelkezésére álló öt és fél hónap alatt. Azóta ugyan kevésbé meghatározó a november elsejei állás, de az továbbra is kétségtelen, hogy sokkal korábban eldől, hogy mely csapatnak lehet reális esélye a playoffba kerülni.

Ennek oka a kiélezett versenyben és a pontrendszerben keresendő. Az NHL-ben 1999-ben vezették be a szétlövés után járó extra pontot, addig a győzelemért 2, a döntetlenért 1 pont járt, a vereségért értelemszerűen nulla. Az új pontrendszer pedig alapjaiban változtatta meg a csapatok taktikáját, különösen az alapszakasz második felében. A csapatok ekkor sokkal kevesebbet kockáztatnak, mert adott esetben az egy pont is sokkal értékesebb lehet a semminél. Ezt nem kisebb személyiség, mint az NHL-ben vezetőedzőként 1990-ben bemutatkozó Ken Hitchcock is elismerte. A szétlövést ugyan éppen azért vezették be, hogy a csapatok kevésbé játsszanak döntetlenre, de a vesztes csapat jutalmazásával még így is elég ösztönző maradt a rendszerben.

Mindez pedig az eredményezi, hogy viszonylag korán viszonylag nagy esélyekkel ki lehet maradni a rájátszásból. A szombat délelőtti állás szerint keleten a Washington tanyázik a második wild card-helyen 9 ponttal, míg nyugaton a Winnipeg 8 ponttal. A mágikus négypontos különbség összesen hét csapatnak van meg. Nyugaton a Minnesotának 4 pontja van, de ők még csak 5 meccset játszottak, az Edmonton szintén 4 ponttal van elmaradva a Jetstől, ami már jóval nagyobb meglepetés, de 1 meccsel McDavidék is kevesebbet játszottak, mint Lainéék. Az Arizona az egyetlen csapat, amely egyelőre győzelem nélkül áll, de ez kisebb meglepetés, aligha számoltak azzal, hogy rájátszásra esélyes csapat áll össze az átépítés alatt álló klubnál. A keleti konferenciában a Florida Panthers, a New York Rangers és a Buffalo Sabres áll 4 ponttal, míg az utolsó helyen a minden idők egyik legrosszabb startját produkáló Montréal Canadiens szerénykedik, mindössze 3 egységgel. A Florida és a Buffalo teljesítménye nem meglepetés, a másik két csapaté viszont annál inkább. A két kapuskirály közül Lundqvist 90,5%-on áll, Carey Price mutatója ennél is rosszabb: 88,1%. A Habsnál ráadásul elöl is nagy bajok vannak, 33 kapott góljuk mellett ugyanis mindössze 13-at szereztek, ami messze a legkevesebb.

Az Oilers, Rangers, Canadiens triónak tehát mihamarabb össze kell szednie magát annak érdekében, hogy ne kormányozzák magukat nagyon korán olyan helyzetbe, hogy csak történelmi mértékű bravúr árán verekedhessék be magukat a legjobb 16 közé. Még ha ez a dátum nem is feltétlenül november elseje, célszerű röviden áttekinteni, melyik csapatnak kikkel szemben lesz erre lehetősége a közeljövőben. A Canadiens számára az jelenthet némi reményt, hogy a hárommeccses kaliforniai turnéja után három hazai meccse következik, sorrendben a Florida, a Los Angeles és éppen a Rangers ellen, majd a hónap utolsó hétfőjén Ottawába látogatnak. Az Oilers októberből hátra lévő menetrendje ennél jóval nehezebb, hiszen idegenben játszanak a Philly és a Pittsburgh ellen, majd hazai pályán fogadják a Dallast és a Washingtont. A Rangers hazai pályán játszik a Nashville-lel, a San Joséval és az Arizonával, majd Montréalba látogat, ahol könnyedén egy előre hozott kiesési rangadót játszhatnak, majd következik a meglepően jól kezdő, de azért nem verhetetlen Las Vegas, újra hazai pályán.