Hitchcock szerint a pontrendszer nem ösztönöz győzelemre

A St. Louis Blues vezetőedzője elismerte, ha 10 perccel a rendes játékidő vége előtt döntetlen az állás, ő már nem gondol a győzelemre, ehelyett rámegy a biztos egy pontra.

Mindezt a Boston Globe kolumnistájának, Kevin Paul Dupontnak nyilatkozta a szakember. Régi problémája ez az NHL-nek, mi is többször foglalkoztunk már vele. Legutóbb október végi cikkünkben ismertettünk egy újságírói panelt, amelyben Sean McIndoe magyarázta el, szerinte miért tarthatatlan a kétpontos rendszer. A szakember, aki a Vice Sportsnak, a Sportsnetnek és a Hockey Newsnak is bedolgozik így látja a kérdést: ?Teljesen nevetséges, hogy ez a liga még mindig jutalmazza, ha kikapsz. Ennek a szabálynak még volt némi értelme, amikor 1999-ben bevezették, mert ekkor a liga vezetése úgy érezte, tennie kell valamit az ellen, hogy a csapatok a hosszabbításban döntetlenre játsszanak. De azóta már nincs döntetlen, bevezették a szétlövéseket, tehát e szabály létezésének oka már megszűnt. Mi mégis ragaszkodunk ehhez.

A liga azzal próbál érvelni, hogy ez a rendszer szorosabbá teszi a rájátszás eléréséért folytatott küzdelmet, de ez egyszerűen nem igaz. Amit egyedül valóban elérünk ezzel, az a pontok elinflálása, minek következtében mindenkinek kicsit jobban néz ki a mérlege. Ennek a szabálynak ugyanis ez az igazi értelme. A GM-ek szeretik, miután minden egyes évben a csapatok durván 80%-a 50%-os mutató fölé kerül a megszerezhető és a valóban elért pontok arányát tekintve. Ez teljesen abszurd és nevetségessé teszi az egész pontszámítást, viszont általános igazgatóként még mindig el tudod magyarázni a tulajdonosnak, hogy bár elbuktál egy szezonban 45 meccset, de győzelmi mutatód mégis pozitívban van, tehát megtarthatod az állásod. Ez egy átverés, semmi más, és roppant zavaró, hogy még mindig ezt használjuk. De ami még ennél is rosszabb, hogy a gyakorlatban ezzel azt érjük el, hogy ösztönözzük a csapatokat arra, hogy döntetlenre játszanak a rendes játékidőben. És pontosan így is tesznek, különösen a szezon második részében. Minden más sportágban a szezon végének közeledtével az izgalmak egyre csak fokozódnak, ehhez képest az NHL-ben mindenki elrak mindent, próbálja lepörgetni az órát, hogy a csodálatos mágikus egy bónuszpontját megszerezze.?

Mindezt most maga Hitchcock erősítette meg a bostoni napilapnak, a Blues vezetőedzője a következőket nyilatkozta: ?Én azt szeretem, ha egy meccsen mindenki mindent kiad magából. De azt is el kell mondanom, hogy edzőként ha öt perccel a vége előtt egyenlő az állás, már nem feltétlenül gondolok a győzelemre. Ehelyett a biztos egy pontot szeretném. És egy csomó edző ugyanígy van vele. Így kell gondolkodnunk. Mert nem szerezni pontot egy olyan meccsen, amely 10 perccel a vége előtt még egyenlő volt, nagyon frusztráló. Ha jobban megérné kockáztatni, én is benne lennék. De a mostani rendszerben 10 perccel a vége előtt én legalább azt az egy pontot szeretném megszerezni. Szükségem van rá. Így lehet bejutni a rájátszásba.?

Mindez annál is fontosabb, mert a bunyók visszaszorulásával és a gólok számának csökkenésével együtt a rendes játékidős döntetlenre játszó csapatok jelentősen csökkentik a játék szórakoztató értékét. Ha a pontrendszer nem eleve ludas ? legalább részben ? a kevesebb gólban. De más baj is van vele. Karácsony táján minden szakportál azzal volt tele, hogy jó eséllyel lezárult a rájátszásért folytatott harc, hiszen a látszólag nem jelentős különbségű lemaradás is a valóságban behozhatatlan ilyen pontrendszer, illetve az általa életre hívott taktika mellett. Mindez úgymond történelmileg is bizonyított: a Vice magazin cikke szerint tavaly a december 25-én playoffhelyen álló 16 csapatból 14 be is került a rájátszásba, tavalyelőtt ugyanez a szám 13 volt, de akkor az Ottawa az utolsó 28 meccséből 22 megnyert, ami nem esik meg minden évben. Karácsonyra egyetlen csapat sem ért el még a szezon feléhez sem, a Boston Bruins például 36 meccset játszott eddig az időpontig. Felmerül a kérdés, mi értelme egyáltalán ilyen körülmények között a 82 meccses alapszakasznak.

A kétpontos rendszer mellett érvelők szerint tehát ez kiegyenlítettebbé teszi a ligát, míg az ellenzők szerint mindez látszólagos csupán, ugyanakkor a rendszer hátrányai nagyon is láthatóak. Ebből a szempontból különösen érdekes lehet Mike Keenan véleménye. A kanadai szakember sok éven keresztül volt hol vezetőedző, hol általános menedzser az NHL-ben, de három szezont lehúzott a KHL-ben is ? 2014-ben meg is nyerte azt a Metallurggal ? ahol három pont jár a rendes játékidős győzelemért. Keenan a következőt nyilatkozta erről a TSN-nek: Szerintem a hárompontos rendszer jobban szétválasztja egymástól a mezőnyt, mint a kétpontos. Az erősebb csapatok jobban kiemelkednek a több hárompontos győzelemnek köszönhetően. Ez a legnagyobb különbség a két szisztéma között, ahogy én látom. De én szeretem ezt. Szerintem az emberek szeretik a sportban a dinasztiákat, de ezt jelen pillanatban nem kaphatják meg az NHL-től. A KHL-ben a jobb csapatok egyértelműen kiemelkednek, de ettől a szurkolók még ugyanúgy szeretik az esélyteleneket is.?

Mint látható, a kulcsszó a paritás, az NHL csapatai között minél egyenlőbbé tenni az erőviszonyokat. Ugyanezt szolgálta a fizetési plafon bevezetése is ? jóval nagyobb sikerrel, tegyük hozzá. A kétpontos rendszer mellett érvelők szerint, ha három pont járna a rendes játékidőben elért győzelemért, azzal csapatok matematikailag is kiesnének már karácsonyra. Az ellenzők szerint a gyakorlatban ez már most is így van. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a legjobb és legrosszabb csapatok ugyan jobban elkülönülnének a többiektől, de az igazi kérdés az, hogy a középmezőnyben, ahol elvileg a legnagyobb a harc a rájátszásért, milyen hatással lenne ez a tabellára. Erre persze senki nem tudja a választ, a szakírók véleménye ugyanolyan egyöntetű ebben a kérdésben, mint az általános igazgatóké, csak éppen ellentétes előjellel. Viszont a döntés joga a GM-ek kezében van, így a közeljövőben nem várható ebben a kérdésben változás.