Reisz Áron: Sohasem voltam kellemes ellenfél

   

?A következő szezonra az a cél, hogy komolyabb helyet harcoljak ki magamnak a csapatban? ? mondja a támadó. A Fehérvár AV19 és a válogatott csatára nagyot ment az utóbbi időben.

Reisz Áron 1995-ben született Csíkszeredában. Alig volt 15 éves, amikor kimagaslóan tehetséges generációja tagjaként ? jó néhány csapattársával együtt ? előbb Budapestre, majd egy év után Székesfehérvárra költözött. A játékos Tranca Dániel (Brassóban játszik, román válogatott), Okos Csanád (befejezte a versenyszerű élsportot, Debrecenben edző), Onodi Ottó (a Sportklub kapusa a MOL Ligában), Csiki Zoltán (brassói színekben hokizik), Sárpátki Tamás (a Fehérvár AV19 és a magyar válogatott csatára) és Prakab János (két éve abbahagyta) társaságában érkezett Magyarországra.

Az ifjúsági és a juniorbajnokságokban meghatározó tagja volt a magyar bajnok és EBEL-győztes Volánnak. Honosítása gyorsan megtörtént, 2013-ban már magyar színekben vett részt a korosztályos világbajnokságon. 20 évesen mutatkozott be a felnőttek között, annak a fiatal Fehérvárnak volt az egyik legagilisabb játékosa, amely a MAC elleni hétmeccses elődöntőig jutott a MOL Ligában. Reisz Áron 55 meccsen 23 pontot szerzett, és 2016 tavaszán két meccs erejéig az EBEL-ben is bemutatkozott.

A 2016/17-es szezonban már 48 EBEL-mérkőzésre nevezte csapata, ahol ugyan nem jutott neki túl sok jégidő, mégis letette névjegyét, a szurkolók egyik kedvence lett. 1+1-gyel zárt, de emellett a MOL-csapatnak erőssége tudott lenni, 14 alapszakasz- és 7 rájátszásmeccsen segítette klubját. A Titánokban 8 gólt lőtt, a MAC elleni playoffban sokszor tört borsot ellenfelei orra alá. Emlékezetes párharcokat vívott, szép gólokat szerzett.

Reisz AVSVSV 2016_17 A

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Első felnőttszezonja után Ocskay Gábor igazgatói dicséretben részesítette 2016 tavaszán. A szezonértékelőben így nyilatkozott arról, milyen játékosokra van szüksége a Fehérvárnak: “40-50 darab Reisz Áron-féle játékosra lenne szükségünk, akik a szívüket is kirakják a jégre, és mindent elkövetnek a klub sikeressége érdekében.”

Mi magunk még hamarabb kiemeltük értékeit. Ezt írtuk róla 2015 novemberében ? és aligha lenne okunk módosítani a szövegen másfél évvel később ?: “Reisz a torna egyik meglepetésembere volt. Olyan tempóban közlekedett a pályán, mint kevesen ezen a tornán. Ráadásul nem csak előre, hanem visszafelé is. Igazi energiasorokkal ment ? igazából nagyon másunk nem is volt ezen a tornán ?, sokszor kiváló ütemben indult ki a harmadból, jól vitte be a korongot a másikba. A gólszerzés még nem jött össze, de hát sebaj, ez volt a bemutatkozása a válogatottban. Védekezése is impresszív volt. A látottak alapján nem lenne meglepő, ha hamarosan felkerülne az EBEL-csapathoz.”

A hétszeres magyar válogatott csatárral pályafutása és a mögöttünk hagyott szezon legérdekesebb részleteit beszéltük meg.

15 évesen, hetedmagaddal és az edződdel költöztél Csíkszeredáról Budapestre. Miért?

Csíkszeredában volt egy hercehurca az előző szezonban az edzőváltás körül. Nem akartuk, hogy leváltsák az edzőnket, mégis megtették, az egész szezont konfliktusok terhelték. Aztán szezon végén hívtak minket, Prakab Gábor edzőt és néhány játékost a Ferencvároshoz. Mi ragaszkodtunk az edzőnkhöz, aki odahaza már nem lehetett a trénerünk, leginkább ezért döntöttünk a költözés mellett. Szülők nélkül érkeztünk, Prakab volt az apánk. Ez az időszak egy évig tartott. A Fradiban edzettünk, a Dunaújvárossal közös csapatban játszottunk. Fura volt egy 50 ezres kisvárosból Budapestre kerülni, viszont a hoki szempontjából nagyon jó év volt. Kevesen edzettünk, de fordulópontot jelentett mindez a jégkorongos karrieremben. Abban az évben a serdülőbajnokságban másodikok lettünk, az ifit megnyertük. Aligha nyert azóta más a Volánon vagy a MAC-on kívül U18-ban.

Szakmailag és egyéb szempontból is már az első évben jó váltásnak tűnt ez?

Igen, nekem mindenképpen. Sokat kaptam attól a szezontól.

A következő nyáron viszont sokan lementetek Fehérvárra, az edzőtök is máshová igazolt. Miért ért véget egy év után ez a szakasz?

A Ferencvárosnál tulajdonos- és koncepcióváltás történt, emiatt nagyon sokan távoztak. Nem akartam visszamenni Csíkszeredába, mert székely gyerekként hatalmas álmom volt, hogy magyar válogatott lehessek, és ahhoz itt kellett játszanom. Az az igazság, hogy a Volánba sem akartam jönni, mert abban az időben rengetegen mentek oda (a DAB?Fradi vegyes serdülőedzője, Faragó Gyula és segítője, Farkas Tamás is Fehérvárra igazolt, és sok játékos követte őket: Reisz Áron mellett Erdély Csanád, Csiki Zoltán, Tóth Renátó, Hamvai Szilárd, Plesz Bendegúz, Pál Zalán, Mátyásy Bence, Lengyel Levente, Sándor Viktor és Lajcs János, továbbá az abban az évben már ifi Sárpátki Tamás is így tett ? F. K.), ez volt az akadémia második éve előtt. Nem akartam az árral sodródni, a tömeghez tartozni. Sokáig képben volt, hogy a MAC-ban folytatom, de végül az döntött, hogy a két legjobb barátom, Sárpátki Tamás és Csíki Zoltán a Volánba ment. Akkor még nehezen szocializálódó fiatal voltam, fontos volt, hogy a barátaimmal legyek egy csapatban, ennek nagyon nagy szerepe volt a döntésemben. Emellett pedig egy topgimnáziumba járhattam iskolába Fehérváron.

Reisz AVSVSV 2016_17 B

Gondolom, ma már nem bánod ezt a döntésedet?

Ez kétségkívül nagyon jó döntés volt.

A jelenlegi szerződésed meddig él?

Két évet írtam alá tavaly nyáron.

Jöttek az U18-as és az U20-as válogatottságok, vébék. Mikor érezted először, hogy profi sportoló lesz belőled?

Kisgyerekkorom óta bennem van, hogy sportoló szeretnék lenni. Az életem e köré épült. Már óvodában, ötéves koromban egyedül jártam edzésre. Na nem mintha ez akkora dolog lett volna, mert a vécéablakból láttam a Vákár eredményjelzőjét. Fiatalon megtanultam korcsolyázni Szeredában, a tó jegén. A Sportklub?Steaua rangadók voltak azok, amikor először arra gondoltam, hogy profi sportoló szeretnék lenni. Azt gondoltam, hogy én is ott akarok lenni a jégen ez előtt a 3500 néző előtt, az ilyen hangulatú meccseken. Csíkszeredában Sárpátki Tamással és Csíki Zoltánnal reggel hatkor, mínusz 35 fokban hokiztunk suli előtt a kinti jégpályán. Az ilyen kis mozzanatok kisebb mérföldköveknek számítottak a pályánk során. Ezek által mi úgy érezhetjük, nagyon sokat tettünk az eredményért.

Mikor érezted először, hogy ez igazából menni is fog?

A legnagyobb fordulópontot az jelentette, amikor felnőtt válogatott lettem. Amikor elvittek Norvégiába. Az óriási lökést adott. Abban az évben játszottam az első felnőtt meccseimet a MOL Ligában. Hozzáteszem, soha nem csak a jégkorongban gondolkodtam, a szüleim miatt és magam miatt is mindig odafigyeltem a tanulásra, hogy több lábon álljak, sosem lehet tudni, mi történik. Ezért nagyon fontos volt, hogy amikor Székesfehérvárra költöztem, jó gimnáziumba járhattam. Megvolt a lehetőségünk, hogy a tanulást is komolyan vegyük. A kollégiumba jártak be tanárok hozzánk, ha lemaradtunk a hokis hiányozások miatt, velük be tudtuk pótolni a tananyagot. A tanáraink komolyan vették a feladatot, sokat köszönhetek nekik. Jelenleg már egyetemre járok, a TF-et szeretném elvégezni.

A norvégiai EIHC-tornán elég jól szerepeltél. Maga a beválogatás ténye adott ekkora lökést, vagy hogy azt az igen magas szintet is sikeresen megugrottad?

Mindkettő. Sikerült bekerülnöm abba a közegbe, amiről álmodtam. Norvégiában az első pár perc után már éreztem, hogy képes vagyok ehhez hasonló szinten játszani. Ez nagyon komoly tapasztalat volt. A szakmai visszajelzés is teljesen pozitív volt a stáb részéről.

Az EBEL-keretbe viszont ekkor még nem tudtál bekerülni, a kortárs válogatottak közül szinte egyedül. Nehéz volt ezt feldolgozni?

Feldolgozni annyira nem, mivel tudtam az okát. Rob Pallinnal nem volt tökéletes a kapcsolatunk. Különösebben nem ettem ezen magam. Bíztam benne, hogy eljön az én időm.

Ez ebben a szezonban következett be, stabil EBEL-es játékos lettél, meg is előztél olyanokat a hierarchiában, akik addig előtted voltak. Elégedett vagy az elmúlt egy éveddel?

Az első nagyjából húsz meccsen kevés jégidőt kaptam, sokat cserélgettük egymást a negyedik sorban. Utána jött egy sérüléshullám, akkor beraktak centernek, és a szezon hátralévő részére ott is maradtam. Több jégidőt és nagyobb bizalmat kaptam Benoit Laporte-tól. Ekkor sem játszottunk igazán sokat, csak akkor kaptunk több jégidőt, ha valami extrát tudtunk nyújtani. Ez alatt nem feltétlenül a góllövésre gondolok, hanem néhány olyan kis dologra, ami feltüzeli a csapatot és a nézőket is, miáltal magunkhoz tudjuk ragadni a momentumot.

Mennyi idő kell ahhoz egy játékosnak, hogy igazán meccsben legyen, ne izmokat melegíteni menjen be néha?

Nagyjából tíz percet kell ehhez játszani. Az a nehéz, hogy ha nem vagy benne sem az előnyös és a hátrányos sorokban, akkor csak 5 az 5 elleni játéknál van esélyed jégre lépni. Ha sok a kiállítás, lehet, hogy 10-12 percig nem tudsz beállni, mert úgy alakul a mérkőzés. Annak már örültünk, ha 7-9 perces meccsenkénti átlag jutott nekünk. Nem voltam elégedetlen, sőt, de úgy érzem, ahhoz, hogy igazán meg tudja mutatni magát egy játékos, több cserét kell kiharcolnia magának. Ezen még dolgoznom kell, a következő szezonra az a cél, hogy komolyabb helyet küzdjek ki magamnak a csapatban.

Benoit Laporte-tal milyen a viszonyotok?

Tartja a játékos-edző távolságot, nem túl közvetlen edző. Úgy mondanám, tanár-diák viszony van közöttünk. Viszont nagyon jó szakember. Szakmailag top edző, pályafutásom során ő a legfelkészültebb tréner, megkérdőjelezhetetlen a tudása.

Ocskay Gábor dicsérő szavai mit jelentettek számodra tavaly tavasszal?

Hatalmas megtiszteltetést jelentett, nagyon jólesett. Az ilyen apró dolgok mindig pluszmotivációt adnak. Ez például a nyári száraz munka előtt jelentett nagyon sokat, így még keményebben tudtam dolgozni, mert éreztem, hogy észrevették az erőfeszítéseimet, van esély számomra.

A kimagasló küzdőszellem mindig része volt a játékodnak, akkor is, amikor termelted a pontokat.

Igen. Én ilyen vagyok, ezt viszem a jégre. A negyedik sorból nehéz ponterős játékosnak lenni, ezért mostanában inkább a küzdőszellemem tűnik fel.

Reisz AVS 2016_17

Neuralgikus pont ez a fiatalok esetében. A legtöbbször az utánpótlásban ponterős játékosok kerülnek be a felnőttcsapatokba. Ám ott a negyedik sorozás vár rájuk, ahol teljesen mást kell játszaniuk, mint addig. Te ki akarsz ebből a szerepből törni? Egy csatárnak mindig a gólszerzés a célja?

Szerintem egyetlen játékos sem azt mondja magában, hogy negyedik soros szeretne lenni. Mindenki gólokat szeretne lőni, mindenkinek az eredményesség a célja, és az, hogy az első sorokban játsszon. De hiszek abban, hogy mindennek megvan a maga ideje. Addig is tudtam, hogy eljön az én időm, amikor még nem kerültem fel az EBEL-csapatba. És hiszem azt, hogy a góllövés és a pontszerzés tekintetében is eljön az én időm.

A MAC elleni negyeddöntőben megmutattad, hogy erre a szerepre is alkalmas leszel már rövid távon is. A Tüskecsarnokban lőtt gólod technikailag egy rutinos válogatottnak is becsületére vált volna. Erre mindenki emlékezni fog. Ezek azok a momentumok, amikből építeni tudod a karriered?

Ezek olyan pillanatok, amik nekem magamnak is bizonyítják, hogy képes vagyok elérni a céljaimat. Ez megint egy tégla volt a karrieremben. A MAC elleni negyeddöntőn kikaptunk, de igazából úgy érzem, hogy valamennyit nyertem is. Mindent kiadtam magamból, az utolsó szuszt is kipréseltem, ez most erre volt elég. A kudarcba nehéz beletörődni, de el kell fogadni, mert mindent megtettem a sikerért. Fejlődtem ezen az öt meccsen, kaptam hasznosítható tapasztalatokat. Nem akarok hülyeséget mondani, de a MAC-cal játszott negyeddöntők EBEL-szintű mérkőzések voltak, legalábbis azt mondhatom, nem volt könnyebb ellenük játszani, mint egy EBEL-meccsen. Ebben a szezonban sokat játszottam ilyen nehéz mérkőzéseken, ez hasznomra válik a jövőben.

Keménységben, gyorsaságban vagy milyen játékalkotó elemben kell javulni elsősorban?

Az az igazság, hogy a felnőtt játékosok között nagyon kicsi a különbség gyorsaság és keménység tekintetében a jó európai ligákban. A legnagyobb különbség a gondolkodásmódban és a kivitelezésben van. Ezekben tudtam sokat fejlődni az EBEL-ben. Gyorsabban hozok döntéseket, mint egy éve.

Ahogy az előző évben Terbócs Istvánnak sikerült kitüntetett helyet kiharcolnia az ellenfelek szívében, úgy ebben az évben te is nevet szereztél magadnak. Sokszor volt tűz körülötted. Ezt bánod, vagy jó volt így?

Igazából most találkoztam először a karrierem során komolyabban azzal, hogy többen is utaznak rám, és próbálnak kizökkenteni a játékomból. Az ötmeccses széria második meccsén kezdődött, és folytatódott a végéig. Sohasem voltam kellemes ellenfél, ezt tudtam magamról. De most volt először, hogy engem is próbáltak kibillenteni. Sok ember túlértékeli ezt, például amit az utolsó meccsen kaptam hátulról Boorastól, abból elég nagy vita lett, pedig igazából csak egy ütközés volt, sok ilyet kap és ad az ember egy szezonban. Amit nekem mindebből meg kell jegyeznem, hogy sajnos többször felültem a provokációknak. Ezen még dolgoznom kell.

Ilyenkor az a feladat, hogy ameddig lehet, függetlenítsd magad a körülményektől?

Igen. De amúgy a való életben halálnyugodt ember vagyok. A pályán viszont néha nem sikerül kontrollálnom magamat. Most nehéz dolgom volt, mivel először találkoztam azzal, hogy többen is próbálgatják az idegeimet.

Trash talk, szurkálás, állandó ütközések, mik a módszerek ebben a küzdelemben?

A szöveg mindig megy. Sok játékosnak megvan a maga gyengéje, ezeket lehet tudni nálam is, szóval fejlődnöm kell még abban, hogy semmiképpen se ragadjon el a hév.

Belül azért büszke vagy arra, hogy éppen téged néztek ki? Hiszen ez azt jelenti, hogy fontos vagy az ellenfélnek.

Azt gondolom ilyenkor, de jó, hogy ezzel vannak elfoglalva, mert akkor ez mástól vonja el a figyelmüket. Próbáltam rendezni a gondolataimat, hogy ne üljek fel ezeknek az idétlen provokációknak, de többször nem jártam sikerrel.

Hogy ér véget egy ilyen nézeteltérés?

Ezeket nem visszük magunkkal a következő meccsre, de a playoff ebből a szempontból is más. Nem véletlen, hogy itt nem minden meccs végén fogunk kezet egymással, hanem csak a végén, amikor megvan a továbbjutó. Ezért van, hogy a rájátszásban ilyen hosszabb történetek tudnak kialakulni. Én például nem haverkodom, amíg tart a továbbjutásért folyó harc. Bennem semmi rossz érzés nincs, tudom, hogy az egész csak a hokiról szól, semmilyen személyes probléma nincs egy-egy játékossal. A maradandó konfliktus nem gyakori.

Reisz AVSVSV 2016_17 C

Ki volt a legkeményebb ellenfeled a szezonban, akitől a legnagyobbat kaptad, és kinek adtál te igazán nagyot?

Hát erre nem nehéz visszaemlékeznem: Matt Pelech. Amikor 5-1-re vertük a Grazot, akkorát kaptam tőle, hogy másodpercekig csillagokat láttam. Ez a jelenet az összefoglalóban is benne volt. Nem volt szabálytalan, tiszta ütközés volt. A legnagyobbat pedig Bostjan Grozniknak adtam, azt hiszem, ő sem jött vissza utána. Ez is szabályos volt.

Azt a Pelech-féle ütközést a lelátón állók is megérezték. Akkor fáj a legjobban, amikor nem figyelsz?

Igen, amikor nem számítasz rá. Ha felkészült vagy, és várod, akkor nem nagyon tud problémát okozni egy erős kontaktus sem. Ezekből az ütközésekből is tanultam, egyre felkészültebb vagyok az ilyen megoldásokra.

Az ütközést adni is fárasztó?

Igen. De nekem egy-egy jó ütközés önbizalmat ad, és felpörget egy picit még jobban. Sikerélményt jelent.

Nézzünk a jövőbe. Kaptatok néhány nap pihenőt, és hétfőtől folytatódik a munka Székesfehérváron. Mi a program?

Az április eleji vb-felkészülésig egy nyári alapozáshoz hasonló munkát végzünk el. Annyi a különbség, hogy jeges edzéseink is lesznek közben. Úgy tudom, napi két edzésünk lesz, amiket Benoit Laporte vezet.

Milyen lesz edzőmeccsek nélkül edzeni 4-5 hetet?

Biztos, hogy sokkal izgalmasabb lenne a rájátszásban játszani. De onnan kiestünk, tehát így kell megoldanunk, hogy felkészüljünk az áprilisi feladatokra.

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE 
EL 18:30 FTCSCC 
március 30., szombat
AL 18:00 SZGETO 
AL 19:00 LHLFTC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum