Ár? Érték!

Elszabadultak a jegyárak a múlt heti Hoki7-en ? vagy a helyükre kerültek?

A Jégkorongblog működése során ? kedden leszünk 9 évesek, hurrá! ? többször kifejtette álláspontját a jegyárakról. Nem sok érzékenyebb kérdés van ezeknél, hiszen senkinek nincs joga mások pénztárcájában turkálni. Mégis fontos beszélni a témáról, hiszen sok kérdést felvet. Sok más mellett megmutatja, hogy egy csapat mennyire népszerű és vonzó a szurkolói számára, illetve hogy a vezetés mennyire értékeli saját termékét, mennyire fontos számára, hogy az állami vagy tulajdonosi támogatás mellett némi saját bevételre is szert tegyen. A lényeg az, hogy milyen áron mekkora a fizetőképes kereslet. Ez már-már tudományos kérdés, hiszen létezik mutatvány, amire ingyen sem lehet beterelni ezer nézőt, míg egy másikra évekig kell várni, hogy a tízezernyi bérletesből egynek a gazdája elálljon a hosszabbítástól, és hozzá lehessen jutni egy szabad helyhez. A két szélső érték között kell megtalálni a mindenkori csapatunk és az érte fizetni hajlandók koordináta-rendszerében az optimumot.

Nem tartottuk jónak, amikor a hazai világbajnokságon 1000 forint alatti áron kerültek forgalomba jegyek, vagy amikor az EBEL-es Volán fénykorában 300 forintra jött ki meccsenkénti bontásban a bérlet. Ezért alapvetően nincs gondunk a jegyárak emelésével, az ár-érték arányhoz közelítésével. EBEL-csapatunk elindult ebbe az irányba, és több MOL ligás klubnál is érezhető a törekvés, hogy egy jégkorongmeccs ne kerüljön feleannyiba, mint egy mozijegy, vagy harmadannyiba, mint egy színházi belépő. Mindeközben természetesen érthető, hogy a nézőszám megtartása, még inkább emelése alapvető érdek. Nehéz megtalálni a bonyolult mátrixban az egyensúlyt.

A múlt héten nem is sikerült. A magyarázat egyszerű: az MJSZ egyszerre próbált kettőt lépni. Ez sosem szerencsés. A szövetség eddig jobbára babusgatta a szurkolókat, most pedig kiosztott egy józanító sallert. A visszajelzés azt mutatja, hogy ha az egyik lábunkkal a forró vízben állunk, a másikat pedig a mélyhűtőbe dugjuk, attól nem mondhatjuk, hogy átlagosan jól érezzük magunkat. Lehet vitatkozni azon, hogy mennyit ér egy KHL-esekből álló kanadai válogatott elleni meccs, egy dán B-vel vívott EIHC-találkozó, vagy a megszokott vb-ellenfeleink elleni összecsapás. De ezúttal nem ez a fő kérdés. Hanem a szoktatás és a belőle adódó megszokás.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Nem kérdéses, hogy abban az országban, ahol levitézlett 90-es évekbeli sztárok nosztalgiakoncertjeire 15-25 ezer forintos áron megtelik az Aréna, és ahol a jégkorongra is hajlandóak sokat áldozni a tömegek ? ne feledjük, az Aréna alsó-középső szektoraiba sosem volt olcsó a tikett, de Svájcba vagy Lengyelországba is több ezren utaztak el a csapat után ?, ott kell lennie háromezer főnyi fizetőképes keresletnek a Tüskecsarnok barátságos meccseire is. Akár olyan árakon is, amilyenek a múlt hetiek voltak. Emlékeztetőül: Kanadát 7-9 ezer, Lengyelországot, Dániát és Dél-Koreát 4-6 ezer forintos áron lehetett megnézni Magyarország ellen. Felkészülési meccsek esetében az elmúlt években is előfordult, hogy nem telt meg a jégcsarnok, függetlenül attól, hogy az Arénában, a Jégpalotában, vagy Székesfehérváron, Miskolcon, Dunaújvárosban rendeztük az eseményt. Ezért az EIHC-torna meccsei nem kirívóak ebből a szempontból, ráadásul szombat este nem maradhatott tüske bennünk: rendben volt a telítettség. De olyan azért mégsem fordulhatna elő, hogy Kanada ellen ne napok alatt kapkodják el a jegyeket, és több száz szék maradjon végül üresen.

Ez a másik gondunk a jegyárképzéssel. Az EIHC-torna meccsei hétköznapi élményt ígértek a szurkolóknak, a megszokott ár kétszereséért. Kanada érkezése viszont ? kiváltképp, hogy sosem látott erősségű európai teamet szedtek össze ? mindenképpen prémiumtermék.

A harmadik a kategóriák csökkentése. Egy ilyen karakterisztikájú jégcsarnokban legalább háromféle árat érdemes kialakítani. A kapu mögötti első sorokba egyszerűen nem kerülhet 7000 forintba jegy, ahogy 4500-ba sem. Miközben az onnan a középkör felé eső második szektor legfelső sorába is ugyanez a jegyár. Még durvább összevetni a különbséget a középső szektorok áraival. A legjobb helyekre harmadával voltak drágábbak a jegyek, mint a korlátozott látást biztosító kapu mögötti pozíciókra. Csupán úgy több százzal több szurkolót lehetett volna behozni, ha a kapu mögött két-három szektorba feleannyi lett volna a belépő, mint a második kategóriás jegyek. Ez esetben Kanada 3500, az EIHC-torna meccsei 2000 forintért lettek volna megtekinthetők, tehát korántsem a jegyek elherdálásáról beszélünk még így sem.

A probléma elsősorban az, hogy a közeg nem a múlt héten látott árképzéshez szokott, hanem az 1-3 ezer forintos meccsárakhoz. Ami szerintünk is alacsony, de innen csak évek munkájával lehet eljutni oda, ahová a szervezők most egy csapásra próbáltak átlépni. A múlt héten négy mérkőzést játszott a magyar válogatott. Amely ráadásul sok meghatározó játékosát nélkülözte. A lelátók népe határozott választ adott. Ennyiért csak korlátozottan volt kíváncsi a produkcióra, tehát az ár-érték aránypárban most az ár volt magasabb. Ez vitán felüli. Ahogy az is, hogy ebből le kell szűrni a megfelelő tanulságokat.