• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Kulcsembereik nélkül várnak ránk este a franciák

Ettől azonban még nem mi leszünk a meccs esélyesei. Az elithez tartozó csapatok ellen jól vizsgáztunk, meglátjuk, képesek leszünk-e pontot szerezni a csoport alsó feléhez tartozó trió tagjai ellen. Először a franciák jönnek.

Franciaország válogatottja 2007-ben jutott fel az elitbe. Kínában veretlenül lettek csoportelsők, míg a második helyet nagy meglepetésre a lengyelek kaparintották meg a kazahok előtt. Mi akkor Szlovéniában harcoltunk, és öt meccsen szerzett 11 ponttal lettünk a hibátlan házigazdák mögött másodikok. A mieink útja ismert, a franciák viszont azóta nem estek ki az elitből. Előrébb tartanak, az A csoportos megragadás után a középmezőny elejéhez való felzárkózást tűzték ki célul, és jól haladnak ezen az úton.

Jól, de nem zökkenők nélkül. Idén a negyeddöntőről álmodtak, ahogy Laurent Meunier csapatkapitány a L’Equipe-nek elmondta. Ehhez általában az kell, hogy a velük egyforma vagy hátrébb rangsorolt országokat legyőzzék, és egyet a nagyok közül is elkapjanak. 2012-ben az USA-tól, Kanadától és a finnektől is hetet kaptak, de megverték Svájcot és a fehéroroszokat, Szlovákiától pedig csak egy góllal kaptak ki. Egy évvel később már csak Szlovákiától kaptak ki nagyobb arányban, 6-2-re, a finnektől és az amerikaiaktól kevésbé, és történetük során először legyőzték Oroszországot. A közelmúlt francia hokijának csúcsidénye egyértelműen 2014 volt: Kanada 3-2-es legyőzésével indították a vb-t, Szlovákiát 5-3-ra verték, a svédektől 2-1-re kaptak ki, a csehektől 5-4-re, és Olaszország ellen is becsúszott egy 2-1-es vereség. Emellett viszont Norvégiát 5-4-re, Dániát 6-2-re győzték le, így bejutottak a legjobb nyolc közé.

Tavaly nem sikerült megismételni ezt a teljesítményt, bár a nagyok nyakán továbbra is ott tudtak lenni. Kanada és Svédország szűken verte őket Prágában, de kikaptak Svájctól és a németektől is, és végül csak úgy tudták elkerülni a kiesést, hogy a torna számukra utolsó mérkőzésén legyőzték a már tét nélkül játszó letteket. Ennek eredményeként a csoport utolsó három helyén a franciáknak, a letteknek és az osztrákoknak egyformán 5-5 pontjuk volt, és nyugati szomszédunknak két hosszabbításos győzelem és egy ráadásos vereség kevés volt a bent maradáshoz. A franciák eddigi vb-szereplései tehát jól jellemzik törékeny pozíciójukat az elitben: már elértek oda, hogy a legnagyobbakat is képesek elkapni, de ott még nem tartanak, hogy a gyengébb játékerőt képviselő csapatokat – ahol nekik kell irányítani és szoros védelmeket feltörni –, meggyőző fölénnyel verjék. A kis csapatok ellen gyakran becsúszik egy zakó, főleg egy történelmi diadal után. Ezzel most nem számolhatunk, egyelőre csak a németeket győzték le szűken, tehát nem lehetnek elbizakodottak.

Ami az ellenünk játszott vb-meccseiket illeti, ebből a közelmúltban érthető okokból nem volt túl sok. Utoljára 2006-ban, Amiensben találkoztunk velük a divízió 1-ben, 3-3-ra végeztünk. És ott volt a kétezres évek elejének emblematikus mérkőzése Grenoble-ban, ahol 3-1-re győztük le őket, így végül a lengyelek, a franciák és a dánok mögött a negyedik helyen végeztünk. Az aktuális évtizedben csak felkészülési mérkőzésen játszottunk, 2010 novemberében 5-2-re nyertünk Székesfehérváron. Az idei szezonban szintén novemberben futottunk velük össze Norvégiában, ahol viszont 3-1-re kikaptunk. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy e két találkozó 11 góljából mindössze egy született egyenlő létszám mellett.

A mostani keretben öt komolyabb hiányzó is van, két csatár és három hátvéd. A csatárok közül Antoine Roussel a Dallas Starsszal az NHL rájátszásában harcol, a CSZKA Moszkvával Gagarin Kupa-döntőt játszó Stéphane Da Costa a felkészülés során sérült meg. A védelemből két megbízható oszlop esett ki sérülés miatt, az egyaránt 32 éves Nicolas Besch és Kevin Hecquefeuille emberemlékezet óta tagjai a válogatottnak, mindketten 2005-ben játszották első felnőtt világbajnoki mérkőzésüket, még a divízió 1-ben. Tavaly ők alkották a válogatott második defenzív párját. Antonin Manavian náluk három évvel fiatalabb, ő már csak A csoportos világbajnokságon vett részt, tavaly a Finnországban játszó Auvitu mellett küzdött az első sorban. Sérülés miatt ő sem áll Dave Henderson rendelkezésére.

Ebből persze profitálhatunk, de sokkal könnyebb dolgunk nem lesz. A franciáknak erős bajnokságuk van, ami nem veheti fel a versenyt az európai elitligákkal, de sokkal jobb annál, mint amire általában tartják. Nem véletlen, hogy a BL-ben két csapattal is képviseltetik magukat, a Kontinentális Kupa négyes döntőjének pedig az utóbbi évtizedben szinte mindig van francia résztvevője, 2009 óta ötször állt csapatuk a dobogó legfelső fokára. A válogatott gerincét adó Ligue Magnus erősebb bázis, mint a miénk, a franciák legjobb játékosai pedig nagyobb számban játszanak erősebb külföldi ligákban, mint a magyarok. A kapus Huet megjárta az NHL-t, jelenleg a Lausanne-ban véd, a hátvéd Auvitu a HIFK játékosa, Bellemare a Flyersből érkezett a vb-re, Fleury a DEL-es Schwenninger Wild Wingsben játszik, a csapatkapitány Meunier Svájcban. Külön érdemes felhívni a figyelmet a csapat két ifjoncára, a 94-es születésű Tim Bozonra és az eddig a Grenoble-ban játszó Jordann Perret-re. Előbbi a legendás francia ikon, Philippe Bozon fia, aki a szezon legnagyobb részében az AHL-s Saint John’s IceCapsben játszott, 41 meccsen 5 gólt lőtt és 3 asszisztot adott. Perret a francia hoki legújabb terméke, élete első felnőtt vb-jén játszik, két meccsen egy-egy gól és gólpassz a mérlege.

A rutin is mellettük szól. Az A csoport szintjét és sebességét nem lehet edzésen szimulálni, a legkiélezettebb pillanatokban nagy előnyt jelent az élesben szerzett tapasztalat. Különösen igaz ez a védelem megmaradt részére. Ha összehasonlítjuk a mieinkkel, azt látjuk, hogy a francia hátvédek átlagéletkora 30 felett van, ez három és féllel több a magyarokénál. Mióta ismerjük őket, kemény stílus jellemzi a játékukat, szeretik a fizikai hokit, ami nyilván a québeci jégkoronggal ápolt szoros kapcsolatuknak is az eredménye. A kapu előtti területet elképesztően keményen őrzik, nem lesz ott nekünk komfortosabb kedden sem.

Ami a mieinket illeti, Szlovákia és Kanada ellen is hoztuk, amit már a felkészülési meccseken is láttunk, korábban soha nem látott színvonalon játszottunk. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mekkora előrelépés az, hogy Kanada ellen is adódnak komoly momentumaink szép számmal. Ebből a szempontból fontos, hogy erről a meccsről a kanadai tudósítások is elismerően szóltak. A TSN helyszíni kommentátora kiemelte a magyarok elszántságát, a második harmad elején magyar presszingről beszélt. A lapnak nyilatkozó Bill Peters szövetségi kapitány pedig Picard kapust is dicsérte: “Nagyon sokat védett, különösen a második harmad elején, 2-1-es állásnál. Jól állt a lábán és amikor legjobban kellett, nagyokat is védett.”

Ahogy elemzésében Marton Tibor is rámutatott, a speciális egységek erőn felül teljesítenek, különösen a hátrányok kivédekezésben: nyolc alkalomból mindössze egyetlen gólt kaptunk. Hogy ez a mutató ne romoljon, továbbra is fontos, hogy minél kevesebbszer kerüljünk hátrányba. A franciák 10 hátrányból két gólt kaptak, ez sem sokkal rosszabb arány. Emberelőnyhöz mindkét csapat hét alkalommal jutott, de csak mi találtunk be. Pedig a franciák előnyös első sora életveszélyes, az NHL-es Bellemare keveri a kártyákat, mellette a Ligue Magnus egyik legjobb csatára, Julien Desrosiers, a finn első ligában játszó Teddy Da Costa és a DEL-ben vitézkedő Fleury megy. Várható, hogy a meccsek előrehaladtával ez a csatárnégyes is egyre összeszokottabb lesz.

Eddig egyetlen mutatóval nem lehetünk elégedettek a mieink kapcsán: ez a gólok száma. A lövéseket a legkeményebb ellenfelekkel szemben is magas számon tartjuk, Kanadának 22-t, Szlovákiának 21-et lőttünk, ez nagyon szép. Emlékeztetőül: 2009-ben 16-16 lövésünk volt ez ellen a két csapat ellen, és 103-at kaptunk. Idén mindössze 63-szor engedtük az ellenfélnek, hogy próbálkozzon, ami még a gyengébb válogatottak elleni is teljesen elfogadható, a hét nagy hokinemzet ellen pedig egészen kiváló, különösen a fejlődés mértékét ltáva. Mégis mindössze két gólnál járunk, ami 5% alatti lövési hatékonyság. A hoki istenei eddig tehát nem voltak mellettünk, de megszolgáltuk azt, hogy elkezdjenek megszeretni minket, kicsivel több szerencsével Szlovákia ellen igazán szoros lehetett volna a vége, reméljük, hogy kedden végre kis mázlink is lesz.

Ez egyelőre nem azért fontos, mert enélkül majdnem lehetetlen lenne a bent maradás. Ez tény, de a magyar válogatott számára ez még nem lehet reálisan kitűzendő cél, maximum blogunk és az egész ország vágyálmáról beszélhetünk. Nem az a fontos, hogy Szentpéterváron kiugró és megismételhetetlen sikert érjünk el, inkább az, hogy továbbra is apró lépésekkel haladjunk előre: olyanokkal, amelyeknek minden centije mögött ott van a tudatos építkező munka, következésképp megismételhető és a jövőben is lehet rá építeni. Mindezt úgy, hogy épp a franciák példájából pontosan tudjuk, ezen az úton a kacskaringók sem úszhatók meg.

A magyar válogatott harmadik szentpétervári vb-mérkőzését a kicsit szerencsésebb és jóval rutinosabb csapat nyerte. Mindent megtettünk, de sokat hibáztunk. A különbség túlzott, de a franciák sikere mindenképpen megérdemelt.

Csapatunkból ezúttal Hetényi Zoltán, Mestyán István és Magosi Bálint nem öltözött, és meg is keverte kicsit a támadósorokat Rich Chernomaz. Bartalis Sofronnal és Sebőkkel ment, Sarauer mellé két fiatal, Galló és Erdély került, a harmadik csatártriót Nagy Gergő, Vas János és Kóger alkotta, a negyediket Benk, Nagy Krisztián és Kovács Csaba. Tizenharmadikként Frank Banham kapott szerepet, nyilván abból a megfontolásból, hogy ne terheljük őt túl, de amikor szükség van rá, segíthessen.

Hatalmas lendülettel, hajszálpontos összjátékkal és óriási helyzetekkel kezdtünk. Alig másfél perc telt el, és már két ziccernél jártunk, előbb Erdély Csanád közeli bombája vágódott alig mellé a blokkról, majd Stipsicz Bence lőtte telibe a bal oldali kapuvasat, Cristobal Huet-nek esélye sem lett volna, ha néhány milliméterrel szerencsésebbek vagyunk. A folytatásban is jól mentünk előre, mégis a franciák szereztek gólt. Jesse Dudas első fölöslegesnek tűnő kiállítását még kivédekeztük, nem sokkal később azonban okosan tette bele az ütőjét Auvitu távoli lövésébe Nicolas Ritz, Rajna Miklós semmit sem tehetett. Ezután még egy Dudas-kisbüntetés következett, de igazán nagy helyzetig ekkor sem jutott el az ellenfél. Ezután ismét átvettük az irányítást, és ki is egyenlítettünk: az első fórunk meghozta az 1-1-et. Nagy Gergő lőtt, a korong Vas Márton elé pattant, ő pedig úgy felvarrta a bal felsőbe, hogy oda is ragadt, ki kellett piszkálni.

A kezdeményezés nálunk maradt, egymás után vittük végig az akciókat, nagyszerűek voltak a hosszú passzok, jól működött a letámadás, Benk, Kóger és mások is vezetést szerezhettek volna. Hátul talán kicsivel bizonytalanabbak voltunk, olykor mintha az A csoportos rutin hiánya is megmutatkozott volna. Az újabb francia találat mindazonáltal bravúros egyéni teljesítmény eredménye volt, Sacha Treille nagyot dolgozott a harmadunkban, megküzdött a korongért, átverte több védőnket, betalált takarásból. Két perc sem telt az újabb góljukig, ezúttal Fleury csinálta meg egymaga előnyben, az alapvonal mögül tette rá a pakkot Wehrs korcsolyájára, amely a bal vasat érintve csúszott a kapunkba, 1-3. Ilyen a jégkorong, ahhoz képest, hogy szinte végig mi domináltunk ebben a húsz percben, mégis Franciaország ment két góllal az első szünetben. A mutatott játék ezzel együtt bizakodásra adott okot, kíváncsian várhattuk, meg tudjuk-e emészteni a balszerencsénket, túl bírunk-e lépni a történteken.

Ehhez képest megilletődötten jöttünk ki a második felvonásra, fáradtnak és kedvetlennek tűntünk, a franciák agresszívebbeknek és sokkal erősebbeknek. A játék hangneme szelídült, nekünk nem volt helyünk, ők nem erőltették, nem a jégkorong szépsége, a küzdő jellege érvényesült. Szerencsére kaptunk két emberelőnyt gyors egymásutánban, igaz, az elsővel konkrétan semmit sem kezdtünk, lövésig sem jutottunk. A második ígéretesebben alakult, Banham körbelőtte a francia kaput, míg Jesse Dudas bombája kívülről csípte a vasat. Innentől megint kontrollálták a játékot a franciák, hiába szerettünk volna, sehogy sem tudtunk kreatívak lenni a harmadukban. A védekezésünk ezzel szemben jó volt, őket sem nagyon engedtük lövéshez. Egészen a 39. percig tartottuk ezt, amikor egy hosszú indítást elcsíptek a kék vonalunkon, kiléptek három az egyre, Sagert hiába vetődött, Chakiachvili nem hibázott, 1-4. A harmad egy hatalmas Dudas-kapáslövéssel és egy ebből következő Huet-bravúrral végződött. A menet intenzitását – vagyis annak hiányát – jól illusztrálja, hogy mi háromszor találtunk kaput, és ellenfelünk is csak ötször.

A harmadik harmadra újult erővel jöttünk ki a közönség töretlenül lelkes buzdítása mellett. A franciák már nem akartak sokat ettől a meccstől, nem tettek a jégre extra energiákat, mi viszont nagyon is. Jöttek a helyzetek, Nagy Gergő találhatott volna be közelről, Galló Vilmosnak voltak komoly ritmusváltásai. Rohanásunkat egy újabb kisbüntetés törte meg, de amint lejárt, meglódultunk megint. Igyekezetünket a 48. percben koronázta siker. Bartalis István melózott Huet kapuja környékén, a korong Vas Márton elé került, lőtt, Sofron István beleért, bepattant, a bírók videóztak pár percet, megadták, 2-4-nél felcsillant a remény. Támadtunk tovább, de kisvártatva ismét kaptunk egy kiállítást, Kovács Csaba fogott a támadóharmadban. Az előnyt némi meddő erőlködés után gólra váltotta az ellenfél, ismét Treille volt a bűnös, 2-5. Ezzel sem dőlt el a meccs, hamarosan ugyanis kiállítottak egyszerre két franciát, Ritz térdelt, Claireaux fellökte Gallót, öt a három ellen mehettünk két teljes percig. Csakhogy ez alatt egyetlen kaput eltaláló lövést sem tudtunk összehozni, és ezzel tényleg végképp elment a hajó. Az már nem is osztott és nem is szorzott, hogy Sacha Treille egy perfekt passzból ismét betalált, mesterhármast ért el. A végére még jutott egy újabb magyar kiállítás, ebben a tekintetben 6×2 perccel zártunk, míg a végeredmény 2-6 lett. A kapura lövéseket 24-21-re nyertünk, ebből is látszik, nem minden a statisztika.

Az első A csoportos pontszerzésünkre így még várni kell. Nem tagadhatjuk el, hogy voltak most gyengébb teljesítmények is, nem tudta mindenki hozni a csúcsformát, márpedig ezen a szinten enélkül a hozzánk közelebb álló csapatok ellen sem lehetünk eredményesek. Tanulni ebből is lehet és kell – és a jó hír az, hogy biztosak lehetünk benne: fogunk is. Minden adott, hogy ennek még ezen a tornán legyen eredménye. Szerdán Finnország következik, jó és fontos iskola vár ránk ismét.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

A franciák főedzője elismerte, a mérkőzés sokkal szorosabb volt annál, mint amit az eredmény mutat. A magyar szövetségi kapitány megköszönte a francia válogatottnak a kedd esti hokileckét.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): “Nagyon értékes és hasznos leckét kaptunk ma a francia válogatottól. Megmutatták nekünk, hogy ha az a célunk, hogy pontot szerezzünk olyan válogatottak ellen, mint amilyen Franciaország vagy Németország, akik évek óta az A csoportban játszanak ugyan, de nem jutottak el a legjobbak közé, akkor ugyanúgy kell játszanunk, mint a többiek, Szlovákia vagy Kanada ellen. Nem szabad mást játszanunk, tudatosulnia kell annak, hogy számunkra az egyetlen út, ha egyszerű játékot játszunk. A franciák türelmesen, fegyelmezetten játszottak, és remekül használták ki azokat az eseteket, amikor rossz döntéseket hoztunk a koronggal. Ezekből a hibáinkból rengeteg gólt kaptunk ma. 21 lövést engedélyeztünk a franciáknak, ez jó, de ezekből kaptunk 6 gólt, ami rettenetesen sok. Normális esetben egy ilyen meccset meg kell tudni nyerni. A franciák remekül lőttek, négy góljuknál is tisztán lőhettek kapura, ezen a szinten ez jóformán egyenlő a góllal. Még egyszer köszönjük a francia válogatottnak a ma esti hokileckét.”

Dave Henderson (szövetségi kapitány, Franciaország): “Mi már kilencedik éve tanulunk az A csoportban, és a legfontosabb lecke, amit ez idő alatt megtanultunk, az volt, hogy senkit nem szabad lebecsülni. Nagyon kemény mérkőzést játszottunk. Fegyelmezettek voltunk, mindenki elvégezte a feladatát, az egész csapat azért dolgozott, hogy a hálóba juttassuk a korongot. Ahogy a mérkőzés haladt előre, egyre többet tudtunk profitálni a megugrásainkból. Döntő volt, hogy a játékosainknak ezen a szinten sokkal nagyobb a tapasztalatuk, mint a magyaroknak. 6-2-re nyertünk, de higgyék el, a mérkőzés sokkal szorosabb volt, mint amit az eredmény mutat. A magyarok nagyon kemény ellenfelek voltak, meg kellett küzdenünk minden egyes centiméterért. Minden játékosom nagyon nagy munkát végzett az első perctől az utolsóig, külön is ki kell emelnem Sacha Treille és Cristobal Huet teljesítményét.

A keddi vb-meccs találatai alant láthatóak.