Sportoló vagyok, csak a legjobb teljesítményt fogadom el magamtól

Gebei Péter kapusként kezdte, aztán Kercsó Árpád hátvédet, az élet pedig előbb válogatott jégkorongozót, majd elismert játékvezetőt csinált belőle. Ez év májusában a moszkvai?szentpétervári vb-n fog fújni. Az A csoportig vezető útjáról beszélgettünk vele.

Mennyi munkád van a vb-szereplésben?

Amikor a 2003/04-es szezonban elkezdtem a játékvezetést, emlékszem, két ember is odajött hozzám, hogy “Retye, te egyszer az A csoportban fogsz fújni”. Az egyik Kovács Béla volt, a későbbi JT-elnök, a másik Druga Norbert. Természetesen ekkor még azt sem tudtam, hogy egyáltalán merre induljak el az úton, ami esetleg ehhez vezethet. De mint laikus és ambíciókkal teli újonc, kitűztem magam elé ezt a célt. Gondoltam, mindenkinek ez lebeg a szeme előtt, amikor elkezdi, valami, amiben hisz, és elérhetőnek tartja. Mi másért dolgoznánk, ha nem a legjobbak akarunk lenni abban, amit csinálunk? Engem mint sportolót arra neveltek az edzőim, hogy dolgozz keményen, és nyerj, legyél bajnok! Így indult minden. 2003-tól 2016-ig 13 éven át dolgoztam azért, hogy egyszer “nyerjek”. Ebben a 13 évben volt sok siker, de szomorúság is, jó és rossz döntések sorozata a múlt. Mindig a saját célom felé haladtam, ebből nem engedtem soha. Elbizonytalanodások persze voltak, és olyan is, mikor eltűnt előlem az addig megmászhatónak hitt “hegycsúcs”. Aztán leültem, összekaptam magam, tanultam a hibámból, elgondolkodtam és folytattam. Az első visszaigazolása a munkámnak az U18-as A csoportos vb volt Brnóban, ezt követte a második U18-as A vb-m, Szocsiban, majd a tavalyi long list és a divízió 1/A-s vb Krakkóban. Szóval, ha valaki azt kérdezi, mennyi munka van benne, akkor azt tudom mondani, rengeteg. De ha van cél, van út is.

Mennyit számíthat, hogy Magyarország másodszor is feljutott az elitbe?

A sportdiplomácia rengeteget számít a játékvezetők körében. Számít, hogy a szövetség mennyire lobbizik. Esetemben ez annyira nem volt erős, hiszen nemzetközi szinten sem vagyunk annyira erősek a diplomáciában. Az, hogy Magyarország másodszorra is oda tudott kerülni, hatalmas eredmény a magyar hokinak és a benne-érte dolgozóknak. Véleményem szerint fontos, hogy válogatottunk nem sportdiplomáciával van ott, vagy marad bent ? amiben bízom ?, hanem a tiszta képességei és erélye alapján. Én is ebben hiszek magammal szemben. Dolgozni kell becsületesen, megtenni mindent, és előbb-utóbb eljutni oda, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen a meghívás egy ilyen eseményre. Akárcsak a magyar jégkorong-válogatott szereplése.

Mi a menetrend? Lesz edzőtábor és összetartás?

Jelenleg annyit tudok, hogy május 2-án kell kiutaznom Moszkvába. Ott találkozunk egymással, és az eddigi tapasztalataim alapján pályabejárásokon veszünk részt, fizikai tesztek lesznek, és elméleti felkészítések is.

Milyen fizikai állapotban kell lenni? Mondjuk összehasonlítva azzal, amikor válogatott hátvéd voltál?

Sokan mondják, akik ismertek játékosként is, hogy jelenleg erősebb vagyok, mint amikor játszottam. Minden nap konditeremben edzek, ahol sokszor nem a teljesítményt részesítem előnyben, hanem a relaxációt, amit a környezet ad. Van, hogy hajnali 5 órakor érek haza, de reggel 8-kor már a lépcsőzőgépen vagyok, vagy a súlyokat emelem. A két fiamat elviszem iskolába, majd irány a terem. Kikapcsol, lelazít, ez a fontos a munkám során. De azt tudni kell, hogy egy játékvezetőnek egészen más izomzat kell, mint egy játékosnak, ezt tapasztalom magamon is. Míg mi az egész mérkőzés folyamán jégen vagyunk, a játékosok 45-55 másodperces 100%-os cseréket hajtanak végre totális sebességgel, ütközésekkel, koncentrációban. Nekünk a hosszú távra kell berendezkednünk az izomzatunkkal, és az oxigénbevitelre, a lélegzetünkre kell figyelni, hogy a döntéseink végig korrektek legyenek, és a szabályokat bármikor, bármilyen szituációban tudjuk használni, a gondolataink legyenek tiszták. A sprinterek és a hosszútávfutók közti különbséghez tudnám ezt hasonlítani, bár természetesen sokkal bonyolultabb.

Mire számítasz, hány meccset kapsz és meddig juthatsz el?

Amennyire tudom, 6 és 8 mérkőzés közötti lehetőséget fogok kapni. Első éves vezetőbíróként a csoportkörök után már aligha jutok szóhoz, ez a nemzetközileg ismert képlet.

A bírók között ugyanolyan verseny van, mint a csapatok között?

Természetesen mi is emberek, sportolók vagyunk, bármilyen fura is ezt olvasni néhány szurkolónak. Mindig versenyzünk egymással, és mindig jobbak akarunk lenni. Viszont félreértés ne legyen: nem a kiállítások mennyiségében versenyzünk! Egy rosszul, feleslegesen megítélt kiállítás hatalmas hiba, egy játékvezető, aki ebben akar kitűnni, soha nem fog eljutni sehova. A mi versengésünk a “tökéletesre” való törekvés, ez a motiváció. Az, hogy ne emlékezzen a szurkoló, az edző, a játékos a nevünkre. Tapsolja meg csapatát, érezze jól magát, velünk ne törődjön. Nekünk az a siker, ha a mérkőzés végén bemegyünk az öltözőbe, és azt tudjuk mondani, “szép munka volt, srácok”. Nem kell agyalnunk, videóznunk, még másnap is a hibáinkon gondolkodnunk. A mi ovációnk a nincs ováció.

BL-negyeddöntőt és olimpiai selejtezőt is vezettél. Mikor érezted úgy, hogy meg lehet az A csoport?

Amikor az idén a BL-negyeddöntőt fújtam, akkor éreztem, hogy nagy a figyelem körülöttem. Olyan ellenőröket kaptam, akikről tudtam, hogy döntő pozícióban vannak. Ezt követte Szapporo, ahol már közvetlenül abból a bizottságból volt ellenőröm, akik egy hét múlva döntöttek az utazó keretről. Itt kellett még egyszer nagyot teljesítenem a sikerhez. Azaz nem egyszer, hanem háromszor. Tudva, hogy a magyar válogatott itt jutott fel az A-ba annak idején, pluszmotivációt adott a helyszín. Úgy éreztem, fejben készen állok, hogy jól teljesítsek.

Tavaly mennyire voltál csalódott, amikor nem sikerült?

Csalódott voltam, mivel sportoló vagyok, és csak a legjobb teljesítményt fogadom el magamtól. De fontos, hogy nem másban kerestem a hibát, és külső körülményekre sem fogtam. Elhatároztam, hogy meg keményebben fogok dolgozni, és visszagondoltam a szezonomra, videóztam a mérkőzéseimet, beszéltem ellenőrökkel, majd nekiálltam az utolsó lépcsőfokoknak úgy, hogy letisztítottam magamról a negatívumokat, amikre felhívták figyelmemet.

Nem tartottál attól, hogy az idén is ez lesz a vége?

Sosem gondolok negatív dolgokra, ezt már pályafutásom legelején megtanultam. Hiszek a bevonzásban, így mindig, mindenhez pozitívan állok, az élet bármely területén. Így van ez a játékvezetésben is. Ha valami nem sikerül, akkor is a hogyan továbbon kell gondolkodni, azon, hogy hol kell javítani a hibáinkat, hol kell másfelé kanyarodni a kereszteződésben.

Hány év van még benned ezen a szinten?

Még 2-3 évet mindenképp szeretnék fújni ezen a szinten. Ehhez sokat kell dolgoznom, karban kell tartanom magam, hiszen én sem vagyok már fiatal. Idén lesz a 40. születésnapom, szép ajándék az élettől a világbajnokság.

Három éve profi EBEL-bíró vagy. Lejár a szerződésed. Maradsz? Hosszabbítanak veled?

Egyelőre úgy néz ki, igen. Erről nem szeretnék többet mondani, mert szerencsére vannak ajánlataim más bajnokságokból is. Viszont számomra az elsődleges cél maradni az EBEL-ben, szeretem ezt a bajnokságot. Profi körülmények között dolgozhatunk, és megkapunk minden segítséget ahhoz, hogy jól végezzük a munkánkat.

Ki lehet a következő magyar játékvezető vagy vonalbíró, aki eljut ide?

Sok fiatal játékvezető dolgozik Magyarországon,a lehetőségeik ugyanolyanok, mint nekem voltak. Az, hogy melyikük fog eljutni idáig, csak rajtuk múlik. A befektetett munkájukon, a sportág iránti alázatukon, és a mindig minden körülmények között a jobbra törekvésen. Mi, az elnökség meg tudjuk adni az irányt, de elindulni, teljesíteni helyettük nem tudunk. Minden azon múlik, hogy mi saját magunk mit teszünk meg a célunkért.

Az A vb-vel teljes lesz a jégkorongos pályafutásod? Mondhatod, hogy megérte 30 éve a jégre menni?

Amikor 6 éves koromban elkezdtem ezt a csodálatos játékot, még a kapuban álltam, a példaképem Tretyak volt. Aztán Kercsó Árpád kivett a kapuból, így hátvéd lettem. Ekkor Brendan Shanahant választottam példaképnek. Ezek után tinédzserré váltam, majd felnőtté, és a példaképek elmaradtak. Csak a munka volt, a kőkemény edzések, a maximális teljesítményre való törekvés, sikerekkel, kudarcokkal. Mindenből tanulni lehetett, így lettem mára az, aki vagyok. Családapa, játékvezető, sportoló, egészséges, felnőtt ember. Megérte? Minden perce és minden másodperce.