Jó Lett Ez ? avagy a nagy ?16-os MOL Liga-őrület

Az a meggyőződésünk, hogy a magyar jégkorong ezekben a napokban-hetekben szintet lép. Nem először és nem utoljára. A történelmet nem könnyű nyakon csípni a pillanat hevében, de megpróbáljuk.

Lehet, hogy van abban némi igazságtalanság, hogy a sztoriban egyelőre csak mellékszereplőként jut hely a MOL Liga-címvédőnek és az idei alapszakasz legmenőbb csapatának, de hát ők maguk tehetnek róla. Túl jók voltak, semmi esélyt nem hagytak a Debreceni Hokiklubnak a másik elődöntőben. Rendben, tegyük félre a tréfát: lesz még dolguk a DVTK Jegesmedvéknek is, a java csak ezután következik. Egy hét múlva kezdődik a döntő a magyar bázisú bajnokságban.

Hamarosan el fogunk jutni az egész szezon értékeléséig is, de most úgy éreztük, nem várhatunk addig. Itt az ideje, hogy ebben a felfokozott hangulatban sorra vegyünk néhány izgalmas és értékes jelenséget. Olyan események zajlanak ugyanis, amelyekre mi sem számítottunk előzetesen.

Egy-két példa.

Gondolta volna bárki is, hogy a Fehérvár AV19 csapata és szurkolói számára ebben az idényben fontosabb lesz a MOL Liga, mint az EBEL, a mi bajnokságunk rájátszása sokkal több élménnyel, izgalommal, feszültséggel, odaadással, pozitív energiával, extázissal jár majd, mint az osztrák bázisú liga alap- és középszakasza együttvéve, és ugyanolyan telt házas, érzelemgazdag meccseket hoz a MAC Budapest vendégjátéka Székesfehérváron, mint mondjuk a Red Bull Salzburgé?

Gondolta volna bárki is, hogy az első szezonos MAC Budapest Tüskecsarnok-beli találkozóin egyszer csak ki kell tenni a megtelt táblát a csarnokra, be kell zárni a bejáratokat a későn jövők előtt, és bónuszként az érdeklődők-szimpatizánsok nem kis része szurkolótáborként kezd viselkedni hirtelen?

Gondolta volna bárki is, hogy a magyar hokis szubkultúra MAC-tól és Volántól távoli, korábban szkeptikus szereplői is álmélkodva, lelkesen, elismerően követik majd a két gárda meccseit, és nem győzik dicsérni a színvonalat meg a hajtást?

Gondolta volna bárki is, hogy itt és ott is fiatalok, juniorok sora nő bele a felnőtthokiba, és a legjobbak közülük kulcsemberek lesznek a playoffban?

Fotó: Mudra László (MAC)

Sorolhatnánk tovább, de előbb lépjünk vissza egyet. Tudjuk, hogy kik és mit tettek tavaly nyáron. Tudjuk, hogy a MOL Liga bővítése sem zökkenőmentes, sem elegáns nem volt. Lehet, hogy lehetett volna másképpen, de ez a múlt, eleget rágódtunk a részleteken. Voltak az ügynek vesztesei is, egy darabig ők voltak szem előtt, velük foglalkoztunk.

Menet közben viszont eljött az ideje annak, hogy a pozitívumok is megkapják a kellő hangsúlyokat. Kiderült, hogy azok, akik azt hitték, ez az év elillan a káosz és a szenvedés oltárán, és semmi érdemlegeset nem hozhat ? nos, azok tévedtek.

A két ligaújonc minden egymás elleni playoffmérkőzésén újra és újra bizonyítja, hogy ez az év bizony a folyamatosan fejlődő magyar jégkorong éve.

Túlzásokba esnünk mindazonáltal nem szabad. Botorság lenne olyasmit állítani, hogy hasonlót még nem láttunk az itthoni ? mondjuk úgy, óvatosan: EBEL alatti ? klubhokiban. Nem a fenét. Az ős- és a középkorba nem kell visszamenni, de épp itt az alkalom kiemelni: napra pontosan húsz éve szerezte meg első bajnoki címét a Dunaújváros, meghatározó impulzusokkal gazdagítva kedvenc sportunkat. Jött aztán a Dunaferr és az Alba Volán évtizedes rivalizálása ? egyenlő erők küzdöttek szezonról szezonra ?, majd később a MOL Ligában is voltak remek csaták, az Újpesttel és az Újvárossal, az Újvárral és a Starsszal, a csíkiakkal és a Miskolccal. Emlékezetes meccseket hozott az OB I. a be-bekapcsolódó nagy Volánnal, és ki ne emlékezne a Magyar Kupa tavalyi final fourjára.

Van mit felidézni és van mire alapozni. A sorozat, amit a MAC Budapest és a Fehérvár AV19 elővezet, azért nagyszerű igazán, mert illeszkedik az egészbe, a folyamatba, egy tendencia részeként kell rá tekintenünk.

Két újonc játszik mintaszerű playoffhokit. Két olyan csapat, melyek vetélkedése a korosztályos küzdelmekben tisztes múltra tekinthet vissza, melyeket ? mint Tokaji Viktor MAC-csapatkapitány mondta az egyik összecsapás szünetében ? egymásnak teremtettek. Két olyan csapat, amelyek agilis, képzett, tehetséges, a bizalommal élni képes fiatalokra alapozva, kiváló légiósokat igazolva mutatják meg rendre, hogy egy A csoportos országban céltudatosan építkezve nem is nehéz A csoporthoz méltó klubhokit csinálni.

Olyat, amivel elégedett lehet a néző és a szurkoló, olyat, ami beviszi az embereket a csarnokokba. Nincs szükség sallangokra, különleges gyökerekre, extra erőfeszítésekre: a jó jégkorongon, az érzékeny közönségen, a megfelelő körülményeken, az igazi hokihangulaton kívül más nem kell, hogy összejöjjön a fesztivál.

Mert az zajlik most, és nem háború, még ha vannak is köztünk, akik úgy érzik, a játék vérre megy. Ez nem igaz. Már csak azért sem, mert ami történik, az az egész magyar jégkorong érdekében történik.

Az egész magyar jégkorong érdeke, hogy ilyen mérkőzéseket lássunk, nem egyet, sokat, egyiket a másik után. Az egész magyar jégkorong érdeke, hogy a Volán itthon is megmutassa magát, és így mutassa meg magát. Az egész magyar jégkorong érdeke, hogy olyan műhelyek jöjjenek létre, tegyék le a névjegyüket, mint a MAC Budapest. Az egész magyar jégkorong érdeke, hogy telt házas találkozókra kerüljön sor a MOL Ligában. Az egész magyar jégkorong érdeke, hogy olyan létesítményekben is jégkorong legyen ? telt ház előtt ?, mint a Tüskecsarnok.

Aki ezt nem látja, nem lát semmit. De ezt hagyjuk is, hiszen a közhangulatból, a lelkesedésből, a kommentárok többségéből egyértelmű, a legtöbben képesek felismerni a történtek értékét.

Innen nézvést kb. mindegy, hogy ki fog örülni vasárnap vagy szerdán. A legelkötelezettebb és legengesztelhetetlenebb szurkolóktól nyilván nem várható, hogy ne emeljék magasra az övéiket akár a másik kárára is, meg hogy szeressék és ajnározzák az ellenfelet vagy a játékvezetőket ? noha az ő munkájuk színvonala-karaktere is felnőtt a játék mellé e meccsek többségén ?, a szeretet túlzás lenne, a tisztelet elegendő. A messzebbre mutató konzekvenciákat ezek a barátaink később fogják levonni, akkor, amikor bennük is leülepszik a lényeg.

Fotó: Mudra László (MAC)

Húzzuk alá még egyszer: amit látunk, átrendeződésekkel jár, és az átrendeződés érzékeny dolog. Túlléptünk azon a szakaszon, amikor egy legény volt a gáton, és főként neki kellett húznia a magyar jégkorong szekerét. Annak is voltak markáns jelei már korábban, hogy ez megváltozhat. Elvégre minden történet fejezetekből áll. A Dunaújváros néhány éve érett volt az EBEL-re, egy menő légióssorral biztosan képes lett volna helytállni. Nem sikerült csatlakoznia ? hogy miért, hagyjuk, ne bolygassuk a múltat ?, a lendület megtört, a szponzor elment, de volt már nehezebb helyzetben is a klub, innen is fel fog állni. Tavaly a Miskolc mutatta meg, hogy ha van akarat, pénz, szakértelem, tudás és munka, nagy dolgokra lesz hivatott a jégkorong azon a vidéken is. Idén három remek csapatnál tartunk, miközben a középmezőnyre sem lehetett panaszunk.

Az ugyanakkor, hogy az előrelépés érzékelhető és rögzíthető, nem a jelenről és nem is csupán három klubról-pillérről szól. A jelenség része, hogy tisztán itt van a példa. A példa, ami követhető, és követni is fogják. A tapasztalatok és a tendenciák ismeretében minden okunk megvan abban bízni, hogy jövőre és azután még több felnőttcsapat és még több remek csapat lesz a magyar jégkorongban. A bázis szélesedik, a meló nívós, a közönség egyre népesebb.

A közönség szereti a jót, és ki fogja követelni, hogy a jó még jobb legyen.

Nem lehet-e, hogy túllelkesedjük ezt az egészet? Oké, most azt mondjuk, a MAC?Volán elődöntők nem nyújtanak kevesebbet, mint egy EBEL-meccs ? semmilyen tekintetben ?, csakhogy az alapszakaszban egyáltalán nem vagy csak ritkán voltak hasonló találkozók. Ez igaz, de ez sem baj, ebből is tanulni kell. A lényeg, hogy látszik, hogy mire vagyunk képesek, így csak ki kell találni, hogyan állítsuk a csapatainkat effajta kihívások elé sűrűbben.

Pillanatnyilag fogalmunk sincs, milyen lesz a MOL Liga jövőre. De ezúttal nem is akarjuk megmondani, hogy milyen legyen. Hogy ki hova menjen vagy ne menjen. Ezúttal inkább csak örülünk. Annak, hogy ez a rájátszás olyan adalékokkal lát el mindenkit, amelyek révén több szempont figyelembe vételével tudhatják mérlegelni a teendőket a döntéshozók akkor, amikor eljön ezeknek a döntéseknek az ideje. Néhány tételt megcáfolt ez a sorozat ? például, hogy a MOL Liga nem fejlődőképes, vagy hogy a MOL Ligában nincsenek kihívások, vagy hogy csak külföldön van élet ?, néhány fontos szempontot felvetett. Lehet gondolkodni azon ? jó sokat ?, hogy mi minden van a mérleg serpenyőiben, hogy minek mekkora a súlya, hogy merre van az előre.

De a lényeg tényleg az az evidencia, amit e szöveg összes bekezdésében kerülgettünk, és most kimondjuk szó szerint is, határozottan és konkrétan: amit mi most élvezünk és végigizgulunk itt, abból nemcsak a MAC, a Volán és a Miskolc profitál. Abból a magyar hoki profitál. És mindez korántsem a 2015/16-os bajnoki címről szól csupán, hanem a jövőről. Ez a legszuperebb az egészben.

JLE. MHÉ. HMH.

Utóirat: na jó, azért piszkosul kíváncsiak vagyunk arra is, hogy MAC vagy Volán, meg hogy MAC/Volán vagy Miskolc. Hát hogy a csudába ne lennénk kíváncsiak erre???

Fotó: Bán Olivér