Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!
Az 1996-os Dunaferr 2-1-re verte az 1996-os FTC-t. Kiváló küzdelmet hozott a dunaújvárosi jubileumi gála, amely a szezonban a legtöbb nézőt vonzó magyarországi klubmérkőzéssé nőtte ki magát. Zsúfolásig megtelt a jégcsarnok.
Óriási szervezőmunka után fantasztikus érdeklődés kísérte a húsz évvel ezelőtti bajnoki döntőt ünneplő rendezvényt. A lelátó a kezdés előtt egy órával már szinte megtelt, csak a vendégszektor volt foghíjas, de az első harmadra a hazai nézők azt is megtöltötték. Ahogy a régi szép időkben, már szinte az ablakpárkányokon is emberek lógtak, lelátó feletti folyosón három sorban álltak az emberek.
Alig volt hiányzó a két csapatból, a Dunaferrbe külföldről is szinte mindenki hazajött. Szélig Viktor a Briancon sorsdöntő meccse előtti napokat is idehaza töltötte, Holló István Svájcból, Merényi Pál Amerikából utazott Dunaújvárosba e gála kedvéért ? mint kiderült, törzsszurkoló is akadt, aki ezért a meccsért utazott haza a tengerentúlról. A meccs érdekessége volt, hogy Tokaji Viktor a parázs MAC?Fehérvár MOL Liga-elődöntő másnapján is jégre lépett, végigjátszotta a Ferencváros elleni meccset ? bónuszként jelenlegi edzője, Svasznek Bence ellen küzdhetett, az FTC bekkje egy alkalommal neki is nyomta a palánknak a játékosát, persze mosolyogva, de határozottan, vigyázva rá ?, miként Ladányi Balázs, a Debrecen játékosa is, akinek ez volt az első mérkőzése a szezonban.
A meccs előtt fieszta hangulat uralkodott a csarnokban, nagyon jó kis körítéssel indult a gála. A szurkolók előszedték a régi nótákat ? írásunk címválasztása is ennek köszönhető ?, Kangyal Balázs felkészülten fogadta a rég megszokott rigmust, jól állt bele a szituációba a bemutatásnál ? széles mosoly közepette kezeiből szívet formált a tábor felé mutatva.
A mérkőzést futóórával játszották. A tempó és a stílus tükrözte, hogy 50 év feletti játékosok is voltak a jégen, de a hozzáállás mindkét oldalon dicséretes volt. Ennél több hokit ilyen jellegű mérkőzés nem tartalmazhat, ennek köszönhetően a 3500-4000 néző egyszerre élhetett át nosztalgiát és kapott sportélményt. A megszokott gálahangulat nem uralkodott el a jégen, a pirosak és a zöldek is nyerni akartak. Bár gólzáporosnak indult a találkozó, végül is kilenc perc alatt lezavarták az eredményes részt a felek.
Erdősi és Borsos pillanatok alatt kétgólos hazai fórt alakított ki, majd Pindák szépített. A második harmadban Merényi büntetőjét Szuper Levente fogta ügyesen. Némileg meglepő módon a meccs második felében a Fradi tett többet az újabb gólért, pedig náluk magasabb volt az átlagéletkor és alacsonyabb a létszám. Gebei Péter a meccs hevében is játékvezetőként viselkedett, a Dunaferr bekkje maga jelezte a szabálytalanságot, ülhetett is ki két percre. Berényi Norbert lett a meccs embere, 5-6 bravúrt mutatott be a Dunaferr kapusa, az utolsót az utolsó percben, az volt a legnagyobb.
2-1-re nyert a Dunaferr, mondhatnánk, húsz év után is megvédte bajnoki címét, a közönség pedig ennek megfelelő biztatásban és ünneplésben részesítette a csapattagokat, de a jóból ezúttal kijutott a Ferencváros játékosainak is. Bónuszként Kangyal és az újvárosi közönség is széles mosollyal képletesen békét kötött, a váratlanul 24-es mezben játszó hátvéd is kapott ajándékcsokit és tapsot a Dunaferr-tábortól. Megható pillanat volt, amikor Kercsó Árpád a tőle megszokott módon, tömören és lényegre törően szólt az őt éltető közönséghez. A két csapat közös fényképezkedése és körbekorcsolyázása után még hosszú perceket tartott az ünneplés a jégen.
A játékosok terve valóra vált, még egyszer megtöltötték a dunaújvárosi jégcsarnokot. Jó kis időutazás volt ez, mindenkinek jólesett, köszönjük!
Fotó: castellum.do
