Meddig üssük még a MOL Ligát?

Az ismert ügyek-balhék óta mindenki gyepálja a MOL Ligát, ahol éri. Biztos, hogy ezt érdemli a bajnokságunk? Nagyesszé!

A héten két dolog is történt, ami új impulzusokat adott ennek a népszerű tevékenységnek. Az egyik: nyilatkozott a blognak Szőke Álmos ligaelnök. A másik: a harmatos kerettel magyarországi túrára érkezett Brassó harminc gólt kapott két meccsen.

Az egyik sztori a jövőről, a másik a jelenről szól, ám én inkább a múlttal kezdeném, ami nélkül semmi sem értelmezhető. Igazán bennfentes szerencsére nem vagyok, de laikusként is tudom, hogy a MOL Liga alapításában nagy szerepet játszott a magyar és a román jégkorongszövetség abban az időszakban kiválónak mondható viszonya. A romániai hokit magyarul beszélő-gondolkodó erdélyi emberek irányították, de a sportág bukaresti figurái is nyitottak voltak a közösködésre, lehetőséget láttak benne. Így lett közös szervezésű a küzdelemsorozat, amelyért a legtöbbet alighanem Antal István, az SC Csíkszereda fájdalmasan korán elhunyt elnöke dolgozott. A MOL Ligával mindenki jól járt. Lehet, hogy ma sokan úgy emlékeznek, a magyarországi jégkorong már akkor is többet tudott, mint a romániai, ezért nekünk kevesebb hasznot ígért az együttműködés, de ez nem igaz. A válogatottunk különb volt Szapporo után, mint partnereinké (noha közel sem annyira, mint most), de ez klubjainkra (az EBEL-es Volán távollétében) nem volt igaz. Idézzük fel: az első, 2008/09-es kiírásban az alapszakasz első két helyén csíkszeredai csapatok végeztek, és a döntőt is ők játszották; a végső siker a HC-é lett az SC-vel szemben. Az odaáti csapatokkal tehát nemcsak a mezőny lett népesebb és a nemcsak a meccsek száma gyarapodott, hanem a nívó is emelkedett, hozzájárulva jégkorongunk fejlődéséhez.

A körülmények rengeteget változtak az elmúlt jó fél évtizedben. Erdély elveszítette az irányítást a romániai jégkorong felett ? hogy ebben a lokális vagy az országos ellentétek, kavarások, taktikázások, svindlik játszottak-e nagyobb szerepet, innen pofátlanság lenne megítélni ?, az erdélyi MOL ligás csapatoknak pedig a lobbierejük és a tudásuk is hatalmasat zuhant. Több cikket lehetne írni pusztán arról, hogy ezért ki a felelős. Az SC és a HC éveken át tartó őrült rivalizálása? A magyarországi klubok, amelyek kiürítik a csíki utánpótlást? A Galati és a Steaua, amelyek nagy számban igazoltak felnőtt játékosokat Székelyföldről? A Brassó, amely szétterítette az erőforrásokat? A magyar szövetség, amely elsősorban az ideáti csapatok érdekeit tartja szem előtt, és ? némelyek szerint ? azokét sem egyforma mértékben? Mindenkinek van verziója, amit nagy előszeretettel és gyakran ? személyes ízlésemhez képest ? a kelleténél vehemensebben hangoztat.

A lényeg, hogy 2015 nyarán a szándékok és a vélt vagy valós ? e szempontból mindegy ? érdekek ellentéteiből fakadóan, a szükséges mértékű tekintélyt-karizmát nélkülöző vezetők döntéseinek következményeként gyakorlatilag kenyértörésre került sor. Az eredeti ellentétek nem az MJSZ és az RJSZ között voltak a legélesebbek. Az egyes MOL Liga-klubok, a liga vezetői, a bajnokságba vágyó új egyesületek és a magyar szövetség elképzelései mind különböztek számos ponton. Miután viszont a szövetség magához vonta a döntést és határozott a MAC Budapest, valamint a Fehérvár AV19 felvételéről ? ezután a MOL Liga-elnökség lemondott ?, a konfliktus MJSZ?RJSZ-problémává alakult át. Hogy erről ki tehet? A magyar szövetség, amely nem tudott ? vagy nem akart? ? megfelelő módon kommunikálni sértett partnerével? A román szövetség, amely azt hitte, komolyabb zsarolási potenciállal rendelkezik, mint amekkorával rendelkezett? Alighanem mindkettő, de amit az MJSZ kap ezért, az igazságtalanul, árnyalatlanul és aránytalanul sok.

A következményeket ismerjük, nap mint nap viseljük. De hogy nap mint nap úgy teszünk, mintha ezek a következmények végzetesek lennének ? hosszú ideje így viselkedünk ?, és visszafordíthatatlan károkat okoznának a magyar és a székely jégkorongnak, azt a legtöbbször szomorúan és feszülten figyelem.

Kétségtelen, hogy a történtek után átmeneti helyzetről kell beszélnünk, amelynek az idei idény valamelyest áldozatául esett. Csakhogy miközben azzal vagyunk elfoglalva, hogy ? jajistenem! ? ez az idény átmeneti, aközben furcsa módon nem vesszük észre a pozitívumokat. Azt, hogy még soha nem volt a mezőnyben ennyi magyarországi csapat ? és még soha nem volt itt ennyi jó magyarországi csapat. Rám lehet fogni, hogy az egyik acélos újonc szimpatizánsaként könnyen beszélek, de ilyen jégkorongot, amilyet a MAC vagy a Miskolc produkál, én még nem láttam a MOL Ligában. Továbbá emelt a nívón a Volán, rég nem volt ilyen jó az Újpest, nem rosszabb a tavalyinál a Debrecen, sokkal többet mutat a vártnál a Dunaújváros, össze-összekapja magát a hosszú ideje küszködő Ferencváros, plusz messze a várakozások és az előző idénybeli produkció felett teljesít a Csíkszereda. Egyedül a Brassó játszik összeomlósat a kétfrontos küzdelem súlya alatt, de neki is van 18 pontja, ami ? 3-13 ide, 1-17 oda ? az adminisztratív miskolci hármat leszámítva sem botrányosan kevés. Vagyishogy: több, mint amennyivel a Fehérvár és a Miskolc (!) zárta az első MOL Liga-kiírást, és összehasonlíthatatlanul több, mint az Újpest két évvel későbbi 3 pontos alapszakasza.

Rengetegen háborodnak fel amiatt, hogy az erdélyiek kénytelenek feladni egyik-másik MOL Liga-mérkőzésüket, viccet csinálva a bajnokságunkból. Nem értek egyet. Egyrészt, mert így is biztos vagyok benne, hogy a MOL Ligát végül az a csapat fogja megnyerni, amely a legjobban megérdemli ? sőt az elődöntőket és a döntőt is az arra hivatott gárdák fogják vívni egymással. Másrészt, mert a kialakult helyzetben a HSC-nek és a Coronának kutyakötelessége Romániában megmutatni: nem véletlen, hogy ők voltak benne eddig is a MOL Ligában. Amikor nem a Ferencváros vagy a MAC, hanem a Steaua vagy a Galati ellen mennek jégre erősebb kerettel, akkor nemcsak a saját érdekeiket védik, a MOL Liga presztízséért is küzdenek. Elnézést tőlük, hogy ilyet merek jósolni, de: ebben az idényben a Brassó és a Csíkszereda nem fog MOL Liga-döntőt játszani, ugyanakkor ha romániai döntőt játszanának egymással, az igenis közös dicsőség lenne mindannyiunk számára.

Fotó: Mudra László (DAB)

A legfontosabb most jön. Mióta van MOL Liga, vannak ügyek is. Talán még egyszer sem éreztük, hogy minden a helyén lenne. Soha nem volt azonos a létszám, mindig voltak felbukkanó, eltűnő, fel nem vett csapatok, elillanó főszponzorok, asztal mellett született győzelmek (tavaly a döntő sorozatában is), hatalmas különbségű sikerek-kudarcok (köztük egy 17-2-es, ami a szombat esti MAC?Brassóig rekord volt), pontot szerezni alig képes klubok. A jégkorongszurkoló persze joggal szeretné ? túl azon, hogy a saját csapata legyen a bajnok ?, hogy a lehető leggyorsabban kerüljenek a helyükre a puzzle részletei, és azonnal érjük utol minimum az EBEL-t. Vagy haladjuk is meg, de tüstént!

Bármilyen sajnálatos, ez nem fog menni. Egyik napról a másikra nem. Az építkezésnek megvan a maga tempója, túlsiettetni botorság.

Ezzel persze senkit sem akarok felmenteni, nem állítom, hogy az építészek mindig a helyzet magaslatán voltak. Tuti, hogy vannak, akik hoznak hibás döntéseket, jó néhány ilyen született az elmúlt időkben. (Többet mondok: ezután is lesznek ilyenek.) Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy az elmúlt hét-nyolc évben ? világos stratégia és okos koncepció birtokában ? messzebbre juthattunk volna annál, ahol most járunk. Hiszen ahol most járunk, az nincs nagyságrendekkel előrébb az egy helyben toporgáshoz képest. Viszont az összeomlástól és a világvégétől ? amit oly sokan vizionálnak ? nagyon-nagyon messze van.

Egyvalami szerintem biztos. A MOL Ligát új alapokra kell helyezni ? és ezeknek az alapoknak a magyar hoki érdekeit kell szolgálniuk. Egyszerűen más a szituáció, mint 2008-ban volt. Kompetens szövetségre ? kíváncsian várjuk, ki lesz az új MJSZ-elnök, aki januárban talán megérkezik ?, kompetens ligaelnökre, együttműködő klubokra van szükség. Minél többre és minél jobbakra. Szőke Álmos az apró, de hasznos lépések politikájának a híve ? nekem ez rokonszenves ?, akinek szemmel láthatóan arról is van fogalma, hogy hol terem a pénz, ami kell. Ez jó ? és nála is színvonalasabb MJSZ-elnököt kívánok magunknak.

A sokat vitatott Szőke-interjúban van egy fontos mondat: “Azon dolgozunk, hogy elég vonzó körülményeket és feltételeket biztosítsunk a nálunk versenyezni kívánó csapatok számára.” Ezt nem nagyon emelte ki a publikum, pedig baromira nem bullshitelés. Egyrészt: a MOL Ligának magyarországi bázisú bajnokságnak kell lennie. Másrészt: a viszony- és feltételrendszer tisztázása visszalépést is hozhat eleinte ? nem zárható ki, hogy az erdélyi csapatok kárára ?, de ha lesz miért, ha nem is azonnal, de csakhamar köztünk lesznek megint. (Bukarest is sorban fog állni.) Ami most van, az az erdélyi csapatoknak a legrosszabb. Ha a liga próbál tisztább helyzetet teremteni, adottá válhat a lehetőség, hogy ha nem is feltétlenül jövőre, de 2-3 év múlva a HSC-nek és a Brassónak is otthonosabb és jóval hasznosabb legyen, mint az idén, és akár a középtávú szereplésük is biztosítottá válhat. Azt ma Magyarországon senki sem gondolja, hogy a székely jégkorongot ki kell dobni a léghajóból, mert ballaszt. Nem ballaszt: a székely jégkorong nem akadálya, hanem záloga a felemelkedésünknek, ez eddig is így volt, ezután is így lesz. Ráadásul messze nem a MOL Ligából való ? esetleges/átmeneti ? kimaradás a legnagyobb veszély, ami a létét fenyegeti.

Fotó: Bán Olivér

A lényeg: nem napokban, hetekben vagy hónapokban kell gondolkodni végre, hanem években, stratégiában, tendenciákban. Vezetőknek, kluboknak, médiának, szurkolóknak is. A napokban, hetekben és hónapokban gondolkodás kapkodást hoz és rossz vért szül, arra meg egy szál szükségünk sincsen már.

Mondom még egyszer, még világosabban: a nyafogás és a hisztéria ideje lejárt, kinyafogtuk, kihisztiztük magunkat. Egyelőre gőzöm sincs, hogy Szőke Álmos tényleg jó ligaelnök-e ? hogy akar valamit, annyi, ami fix ?, és azt sem tudhatom, hogy a majdani MJSZ-vezető milyen lesz. Azt azonban tudom, hogy a múlt akkor is múlt, ha az alapszakasz végéig itt fog kísérteni ilyen 17-1-ek formájában. Ám engem a jövő összehasonlíthatatlanul jobban érdekel. A hibáknak kell legyen következményük, tanulni kell belőlük, ám így is minden kockázat nélkül kijelenthető: az idei MOL Liga-döntő menőbb lesz, mint a tavalyi.

Meg az is a helyzet még, hogy Magyarország az A csoportban fog jégkorongozni ennek a furcsa szezonnak a végén! Hogy hogy jön ez ide? Hát, gondoltam, szólok erről is, mielőtt végleg megfeledkeznénk róla az apokalipszis kellős közepén.