Mark Mahon

Mark Mahon, Japán szövetségi kapitánya, az U20-as válogatott gm-je sokadszor áll a magyar válogatottal ellentétes kispadon.

A lengyelek ellen fordulatos meccsen kaptak ki, ezen kívül van még egy büntetőkkel megnyert meccsük a franciák ellen és egy-egy vereségük a kazahokkal és az ukránokkal szemben. Milyen mérleget tud levonni az eddigiekből, és mi jön ezután?

A lengyelek elleni meccsen nagyon kiábrándító harmadik harmadot produkáltunk, elvesztettük a fókuszt a védekezésben. Elég nehéz korosztály ez, az U20-asok nehezen koncentrálnak 60 percen keresztül, és túl sokat próbálnak támadni, a kulcsmomentumokban is, amikor pedig okosabb lenne biztonságosabb hokit játszani. Ezekből kell tanulnunk, és felkészülni az utolsó meccsünkre, amely a kiesésről dönt Magyarország ellen. Ez egy nagyon kiegyensúlyozott világbajnokság, a kazahok a legerősebbek a mezőnyben, de utánuk nagyjából egy szinten van mindenki. Az összes csapat megmutatta már, hogy nagyon jól tud játszani, bár az is látszik, hogy mindannyian tudunk buta hibákat is véteni. Nagyon fontos lesz az utolsó mérkőzés, egyik csapat sem szeretne kiesni, szoros összecsapásra számítunk. Így próbálunk készülni, szoros meccsen kell győznünk. Egyébként bármi előfordulhat, itt mindenki megverhet mindenkit, ez alól talán a kazahok a kivételek, nekik mind a négy soruk nagyon versenyképes és rendkívül képzett. Kicsit attól függ minden, milyen napot fogunk épp ki, és milyet az ellenfél.

Évek óta irányítja a japán jégkorong-válogatottakat, teljes rálátása van a japán hokira. Hol áll most a szigetországban ez a játék? Ebből a juniorcsapatból lesznek, akik esélyt kaphatnak a felnőttek között?

Úgy látom, hogy fejlődik a japán jégkorong, de végső soron mindig oda lyukadunk ki, hogy több minőségi meccset kellene játszanunk. Ez az örökös probléma, Japán földrajzilag nincs túl szerencsés helyen a hoki szempontjából, mindentől messze esik. Nincsenek szomszédok sem, mint Európában, ahol rengeteg ország profitál egymásból. A dánok játszhatnak a finnekkel és a svédekkel, az EBEL is jó példa, vagy a magyar-osztrák-szlovén-olasz négyes, minden korosztályban tudnak egymás ellen minőségi mérkőzéseket játszani, egész évben. Japánnak is meg kell találnia a módját, hogy több hasznos meccset játsszon, és ez kiemelten fontos a junioroknál. Csak így tudják a játékosok megszerezni a szükséges tapasztalatokat, és megtanulni, hogyan kell vérre menő, szoros meccseket megnyerni. Vannak már próbálkozások, az oroszokkal kezdtünk el együttműködni, de nagyon nagy távolságokról van szó, ezáltal nagy pénzekről is, amit nem egyszerű előteremteni. A felnőtt válogatottság egy nehéz kérdés. Hirano Jusiro novemberben már játszott a felnőtteknél, de őszintén szólva rajta kívül jelenleg nem látok mást, akit ki lehetne próbálni. A többieknek még sok tapasztalatra van szükségük, sok magasabb színvonalon játszott mérkőzésre ahhoz, hogy képesek legyenek megugrani ezt a komoly lépcsőt.

Fotó: Mudra László (MJSZ)