A magyar jégkorong nem volt, hanem lesz

   

Írtam egy nagyobb lélegzetű kommentet, aztán reagáltam más kommentekre, aztán tovább gondoltam ezt-azt, és kikerekedett belőle egy ilyen kisesszé.

Az utóbbi időben minden világbajnokságon eljön az ilyen kisesszék ideje. Eljutottunk ugyanis oda, hogy már nem mindegy, mi az eredmény. Nem azért, de megmondtam 2007-ben, hogy be fog ez következni annak rendje és módja szerint. Az után a szlovéniai torna után, ahol másodikak lettünk, ezt írtam az Indexre – Jégkorongblog akkor még nem volt, ősszel hoztuk össze –: “Ljubljanában más szintre került a történet. A csapat eljutott oda, hogy csak akkor kelljen dicsérni, ha valóban jó és eredményes. Amikor nem az, lehet bosszankodni. Mint a britek ellen a meccs első felében, mint a japánokkal szemben a második harmadban. Nem szerencsés törpék vagyunk már, akiket muszáj megsüvegelni, mert annyira aranyosak. Hanem valakik az erősek közül. Na, ezért fog előbb-utóbb fájni, ha nem bírunk osztályt váltani. És ezért fogunk egyszer úgyis odaérni, ahová annyira vágyunk.

Mit ad isten, már a következő évben sikerült – de a duplázásra azóta hiába várunk. És bár továbbra is sokkal több a bölcsesség és a belátás a mi táborunkban, mint más csapatsportok hívei körében, az elvárások szintje sokat emelkedett. Érthetően. A csapat ellenben nem lett sokkal erősebb, mint az a 2008-as szapporói, még ha nekem meggyőződésem is, hogy egészen tavalyig évről évre vagányabb és vagányabb lett a magyar válogatott. Megtorpanásról, enyhébb visszaesésről az idén beszélhetünk először. De ennek is megvannak a maga okai.

Olyan időszakot élünk, amikor nem a feljutásnak vagy a kiesésnek kellene szempontnak lennie. Most a tendencia fontos. Hogy annak, ami éppen történik, mi lehet a hozadéka a jövőre nézve. A szurkolói lélek persze nem ilyen, ez tiszta sor, de én akkor is hadd gondolkodjam hosszabb távon. Akinek kedve van ehhez, tartson velem.

rcMLA_0038_resize

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Ezt véstem be a 0-2-es magyar–szlovén kommentviharában a többi hozzászólás közé (az elütéseket utólag javítom):

Ennek a vébének három konkrét kérdése van szerintem, ilyen személyi típusú kérdések ezek.

Miszerint: látjuk-e, láthatjuk-e felbukkanni vagy legalább megvillanni az új Szupert, Ladányit és Palkovicsot. Illetve még az, hogy az új védelem összeáll-e.

Az új Szuper hálstennek pont megvan, tavaly még ez volt a legnagyobb problémánk, óriási tehát a fejlődés, jelzi, hogy egyik évről a másikra is mekkorát változhat minden.

A védelem nem rossz, de nem is jó, az erő, a rutin és a magabiztosság is hiányzik, ez nem a Divízió 1/A elejének a szintje most. Viszont ahhoz képest, hogy hány védő pocsékolta el a tehetségét az elmúlt években, nem is olyan gyalázatos, amit Szirányitól vagy Vargától látunk.

Az új Ladányi leginkább Hári lehetne jelen állás szerint, a Korea elleni meccsen úgy is tette-vette, azóta nem megy neki, bár ma kevésbé volt rossz, mint hétfőn. Az új Palkovics nyilván Sofron, de neki sajnos semmi sem jött össze eddig, az előző meccsen a felesleges és buta kiállításaival, ezúttal az elszenvedett óriásbodicsekkel tűnt ki szegény feje. Az osztrákok és a japánok ellen még odacsaphat.

Nos, ha mindez meglenne (ami tehát csak kis részben van meg), akkor tarthatnánk ott, ahol azelőtt. Akkor mondhatnánk el, amit évről évre elmondhattunk Szapporo óta (igen, ezt állítom, hogy így volt, még 2013-ban is), hogy megint jobb csapatunk van, mint tavaly volt. Most nincs, de ezt már a vb előtt tudtuk.

Viszont ez még mindig csak a D1/A közepének az eleje.

A tetejéhez, az A csoporthoz sok-sok klassz védőre, Ladányira és Palkovicsra lesz szükség, többre, mint valaha is volt.

Ehhez pedig nemcsak Rich Chernomaz, hanem az egész magyar jégkorong közös erőfeszítéseire lesz szükség. Például arra, hogy a láthatóan tehetséges juniorok és ifisták megkapják és kiharcolják maguknak a lehetőséget a lehető legjobb helyeken. Akár a Volán emberelőnyös sorában, akár a mostaninál sokkal erősebb Mol Ligában, akár légiósként.

Szerintem ezek a kérdések vannak most napirenden, és nem az a fontos, hogy Kovács vagy Kóger beveri-e a 100%-os zicccert.

Bár ha bevernék, az kurvára jólesne, az egyszer biztos.

Aztán Raon közbevetései – aki többek közt Sille Tamás hiányát és a harcos játékosok által nyújtható pluszok kérdését feszegette – nyomán még leírtam ezeket is:

Közben még egy dolog eszembe jutott, a Sille-példa kapcsán. A magyar válogatottat (meg a Volánt is, egyébként), azért szoktuk szeretni, mert általában látjuk az arcokon az extázist. Nem az akarást, az a jégkorongban kevés. Írtam már erről többször is, hiszen mindig aktuális. Arra akarok kilyukadni, hogy a szellemi vagy milyen vezér, na az is hiányzik még. De mint arra nagyon helyesen rámutatott itt már valaki, egy játékról beszélgetünk, és még akkor sem történne tragédia, ha kiesnénk. Mint az ukránok példája is bizonyítja. A D1/B sem szégyen, hanem éppen ellenkezőleg, egy lehetőség, ott is fasza csapatok játszanak, onnan is el lehet indulni. Más kérdés, hogy aligha fogunk kiesni. Még egy fontos: a most zajló meccsen is rohadtul látszik – azóta Japán le is verte Ukrajnát –, hogy mekkora hülyeség ebben a ligában előre számolgatni. Nekem fogalmam sincs, szerzünk-e még pontot, ha igen, hányat és kitől, de éppen ettől jó ez az egész. És ha nem, az sem tragédia lesz, és nem valaminek a vége, hanem egy következő ciklus kezdete.

Ezt itt szeretném vastagon aláhúzni még egyszer: a magyar jégkorong nem volt, hanem lesz. Ha el nem kúrjuk.

Visszaugranék 2007-be még egy bekezdés erejéig:

Ebben a sportágban mintha minden a helyén lenne. A válogatott, a klubcsapatok, a külföldi edzők, a magyar tehetségek. Aztán ami a legfontosabb, gyarapszik a hátország is. Palkovicsék, Ocskayék, Ladányiék még szabad ég alatt fagyoskodtak gyerekként, a mostani tíz-tizenkét évesek feje fölött már van tető. És a tető alatt egyre többen ügyeskednek. Mind ideálishoz közelítő körülmények közt edződhetnek nemcsak az Alba Volán, a Dunaújváros vagy az Újpest kölyökcsapataiban, hanem a Budapest Starsnál, a MAC Népstadionnál, Zalaegerszegen és még jó néhány városban. Sosem lehet fikszre venni, hogy annál, ami van – és úgy szép, ahogyan van –, csak az szebb, ami lesz. Nyilván el is lehet kúrni. De nem fogják. Ezek nem.

Hát ezek.

És tényleg az utolsó két félmondat: azért üssünk már egy-két gólt az osztrákoknak és a japánoknak is. Vagy inkább tudjátok mit: verjük meg őket a nyavalyába, én nem bánom.

Cimkék: , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
április 14., szombat
NVB 16:30 HUNDEN 3-0VÉGE
VB18 19:00 HUNROM 5-0VÉGE
április 15., vasárnap
VB18 19:00 HUNITA 4-0VÉGE
április 16., hétfő
NU16 11:05 HUNCZE 2-4VÉGE
NU16 16:05 HUNFIN 0-2VÉGE
VÁL 18:00 POLUKR 4-2VÉGE
április 17., kedd
NU16 14:20 HUNJPN 1-0VÉGE
VÁL 18:00 POLJPN 5-2VÉGE
VB18 19:00 HUNUKR 3-4VÉGE
NU16 19:20 HUNAUT 0-1 BVÉGE
április 18., szerda
NU16 13:00 HUNNOR 5-2VÉGE
VB18 15:30 HUNJPN 2-3 BVÉGE
VÁL 17:30 HUNUKR 5-4 BVÉGE
    • SPORT 1
április 19., csütörtök
NU16 09:30 HUNGER 0-4VÉGE
április 20., péntek
VB18 15:30 HUNAUT 
KHL 18:30 CSZAKB 
    • SPORT 2
április 22., vasárnap
VB 12:30 GBRSLO 
VB 16:00 HUNKAZ 
    • SPORT 1
VB 19:30 POLITA 
április 23., hétfő
VB 16:00 SLOPOL 
    • SPORT 1
VB 19:30 ITAHUN 
    • SPORT 1
április 24., kedd
VB 16:00 KAZGBR 
    • SPORT 1
április 25., szerda
VB 12:30 ITAKAZ 
    • SPORT 1
VB 16:00 GBRPOL 
    • SPORT 1
VB 19:30 SLOHUN 
    • SPORT 1
április 26., csütörtök
VB 19:00 POLHUN 
    • SPORT 1
Partnerünk