Magyarország?Szlovénia 0-2

Jól tartotta magát a magyar válogatott, a játékosok dicséretesen küzdöttek, de támadásra kevés energia és ötlet maradt egy minden tekintetben erősebb és gyorsabb csapattal szemben. Bár több mint 2 órája nem lőttünk gólt, ezúttal több jó teljesítmény akadt csapatunkban, mint Ukrajna ellen, legyen ez biztató az Ausztria elleni, csütörtöki meccs előtt.

Az újjáépített magyar válogatott második nagyon komoly, még az előzőnél is nehezebb vizsgaidőpontja jött el szerdán. A mérkőzés helyi idő szerint 12.30-kor kezdődött. Ezúttal volt idő a regenerálódásra, talán a jeget is rendbe hozták, és Szlovénia ellen minden előzmény dacára 0-0-ról indult a meccs. A képlet egyszerű volt, aki veszít ezen a találkozón, az minden bizonnyal kiszáll a feljutásért folytatott harcból, hiszen őket a japánok, minket az ukránok vertek korábban. Tehát két elégedetlen csapat találkozott a jégen. Jó volt látni, hogy a bemelegítés aktívabbra sikerült, mint az előző meccsen, és a vállsérülés miatt az ukránok ellen az utolsó negyedórában csak 2-3 cserét vállaló Szirányi Bence is ott volt a jégen.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Sokkal jobban álltunk bele a meccsbe, mint az ukránok ellen, bár a szlovénok végig domináltak az első harmadban. A játékvezetők elég hamar értésünkre adták, nem törekszenek magyar állampolgárságra, de velük sem a csapat, sem a szurkolótábor nem foglalkozott, nagyon helyesen. Vas Márton és Magosi Bálint kiállítását is ügyesen védekeztük ki. Jó volt látni ezt a kiváló védekezést, és hogy Hetényi Zoltán a vb 7. harmadában is nagyszerűen teljesít. A szlovénok formán kívül játszottak, de ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna egyértelmű, erősebbek ebben a játékban. Ezt tudtuk előre, nem is ezért jöttünk ide, hogy lemossuk őket a pályáról. De az első húsz percben megmutattuk, jelen vagyunk, felvesszük a kesztyűt, tudunk küzdeni. Az emberelőnyünk halvány volt, a zebrák ismét bizonyították, hogy nekünk nem adnak olyan könnyen kettős fórt, mint tették azt az ukránoknak ellenünk, egy sima gáncsolást elengedtek, mert akkor 1:58-ig 5 a 3 ellen játszhattunk volna, lelkük rajta. De ez sem okozott gondot, mentünk tovább, ügyesen kihúztuk 0-0-val az első játékrészt, és ennél többet előzetesen, az előző három 4-1-es meccs fényében nem is kívánhattunk.

Az addig látottak alapján teljesen megérdemelten, de jó eséllyel teljesen szabálytalan góllal szereztek vezetést a szlovénok. Hetényi Zoltán kesztyűje alól kirúgták a korongot, ezt követően szép összjáték végén Razingar a 22. percben perdített a kapuba. A gól után egyből előnyt kaptunk, nem tudtunk vele mit kezdeni. Néhány perccel később Sofron próbálta egy az egyben megverni a szlovén bekket, aki látványos mozdulattal megállította, a kontrából Kuralt bombázott a bal felsőbe. Gyorsan 2-0-s előny alakult ki. Szlovénia valamelyest átadta a terepet, mi pedig szerencsére egész gyorsan rendeztük a sorokat, és megúsztunk néhány veszélyes szituációt. A harmad második felében végre egyre több magyar helyzetet láthattunk, kifejezetten közül jártunk a gólszerzéshez, de egy kicsi mindig hiányzott. Nem fáradtunk el, tudtunk menni előre, ez jó jel volt, még nem dőlt el teljes mértékben a meccs a második szünetre. Ez is valami. Ellenfelünk gyorsabb hokit játszott, de zárt védekezéssel tartani tudtuk őket, a gólhátrányban viszont már kockáztatni kellett. Innen vártuk a harmadik harmadot és a szoros végeredményt.

A harmad eleji emberelőnyben ismét csak nem tudtunk sok kárt tenni a szlovén idegrendszerekben, és ez elég nagy baj, mert ennél sokkal jobb esély nem mutatkozott ezen a mérkőzésen. Aktívak maradtunk, de ellenfelünk magabiztosan uralta a meccset. A magyar játékosok nagyon becsületesen küzdöttek egy egyértelműen jobb csapat ellen. A fizikai fölényük ellenére is egyre több párharcot nyertünk meg, jó volt látni, hogy miként Ukrajna ellen, ezúttal sem engedik el a srácok a meccs végét, nem mindegy nekik, mennyit kapunk. Ez a kötelességük is volt természetesen, ha másért nem, a Szöulba kilátogató 150 magyar szurkoló hitének fenntartása érdekében. Sokmozgásos játékot láthattunk az utolsó 10 percben is, igazából nem álltunk messze a góltól, ami még megváltoztathatta volna az események folyását, de olyan nagyon közel sem. Aggasztó volt, hogy lassan 130 perce nem lőttünk gólt az egy szem üres kapuson kívül, de minden sorozatnak vége szakad egyszer. De nem ment be semmi, Kóger Dániel ziccere után Gracnar korong mellé nyúlása is átpattant a felső vas felett. Hagytak minket játszani, és egyre többet lőttünk kapura. De a játék szempontjából döntő területekre nem engedtek be. Amikor nagy ritkán igen, akkor nem tudtuk kihasználni a lehetőségeket, pedig elsősorban az utolsó öt percben akadt jó néhány. Időt kértünk és levittük a kapust 1:11-gyel a vége előtt. Jól járattuk a korongot és jól lőttünk, de a kapu előtti kipattanók nem voltak meg. Kikaptunk 2-0-ra.

Amíg nem lövünk gólt, de inkább gólokat, keserves percek várnak ránk. A körülményeket ismerőknek nem fájdalmas megállapítani, hogy Szlovénia ellen jelenleg erre képes ez a magyar válogatott. Mint ahogy általában nem volt sokkal többre képes a hokitörténelem során. Nincs tartalékos válogatott, néhány klasszisuk hiányzik erről a vb-ről, mint ahogy legalább két centerrel mi is deficitben vagyunk. Ebben a szlovén csapatban 2-3 EBEL-es hokison kívül mindenki magasabb szintről jött a vb-re. Ez egy lényeges különbség, amelyet ezúttal semmivel sem tudtunk kompenzálni. Ez van. Ezt tudomásul kell venni, és nyavalygás meg sírás helyett lehet tovább melóznia mindenkinek, hogy 3-4-10 év múlva ne ez legyen. Ebben kell bízni, nem a csodában, ami ezúttal is elmaradt.