Mesterei vagyunk annak, amit csinálunk

Szerdán kezdődik a férfiak jégkorongtornája. Crosby vs Ovecskin.

A téli olimpiák egyik tetőpontja a férfiak jégkorongtornája. Kiváltképp így van ez Oroszországban, ahol nemzeti kérdés a hoki. Ha Szocsival kapcsolatban egy dolgot kívánhatna Putyin, akkor az minden kétséget kizáróan az lenne, hogy február 23-án Oroszország nyerje meg a Kanadával játszott olimpiai döntőt. Nagyon jól érzékelteti a helyi gondolkodásmódot és a helyzetet Ovecskin lentebb adott első válasza.

Négy éve Vancouverben Kanada mindent megtett a hazai sikerért, és bár a vége hátborzongatóan izgalmas volt, a legcsöpögősebb hollywoodi forgatókönyvíró fantáziája szerint alakultak az események. Crosbyék már a rájátszás első körében kicsapták Ovecskinéket egy laza 7-3-mal, egy perc esélyt sem hagyva. A Red Machine megszégyenülve utazott haza, hónapokig tartó agóniába sodorva ezzel a moszkvai szakírókat. Eközben Kanada mellett az USA jutott a fináléba, a jegyár és az érdeklődés az égig szökkent, és bár a meccs végén egyenlített a vendégcsapat, a hosszabbításban a világ legjobbjaként emlegetett Sidney Crosby belőtte az olimpiai aranyat jelentő gólt.

A visszavágásnak egy módja kínálkozik, a szocsi győzelem. Nagyon nehéz lesz, ezt mindenki tudja. A tornának nagyjából hat komoly esélyese van. A már említett két válogatotton kívül a 2006-os olimpiai bajnok és aktuális világbajnoki címvédő Svédország, a színtisztán NHL-esekből álló olimpiai ezüstérmes Egyesült Államok, az egyre markánsabb szerepet kérő, immár kétszeres világbajnok Finnország és a bármikor, bárhol, bármilyen összeállításban hatékony Csehország.

Az oroszok feladata nagyon kemény. A tornán szinte az összes világsztár játékos jelen lesz, nagyjából négyen hiányoznak majd a szűk elit tagjai közül, ebből három kanadai. Steven Stamkos a legnagyobb név, aki lábsérülése miatt nem lesz itt, a többiek, Staal és Giroux nem fért be a szakvezetőknél a legjobb kanadai csapatba, ez is jelzi erejüket.

Akárhogy is alakulnak a dolgok, az egyik fél kieséséig ez a jégkorongtorna a két válogatott egymáshoz mérésének jegyében telik majd. A két csatahajó két kapitánya pedig Alekszandr Ovecskin és Sidney Crosby. Érdemes számba venni, ők hogyan vélekednek az esélyekről és a tornáról az első szocsi edzésüket követően.

Kezdjük a vendéggel, a kanadai Crosbyval:

Mik voltak az első benyomásai Szocsiban?

Jó, nagyon szép. Minden rendben van az olimpiai faluban, közel vannak egymáshoz a helyszínek, a pálya is csak egy rövid séta. Szóval tényleg nagyon rendben találtunk itt minden. Be fogunk rendezkedni, és aztán kezdődhet a küzdelem.

Mi a véleménye Jeff Carterről, akivel egy sorba került?

Nagyszerűen korcsolyázik és hatalmas lövőereje van. De ezt bárkiről elmondhatom, aki a csapatban található, mert kiváló képességű játékosokkal vagyunk tele. Sokkal fontosabb, hogy megtaláljuk az összhangot egymás között és minél hamarabb összeálljanak a sorok a kezdésre.

A gondolkodásmódjáról?

Teljesen felkészült. Nekünk csak pár napunk van az első mérkőzésünk előtt ,úgyhogy mindenkinek fókuszálnia kell a legapróbb részletekre is, hogy egységesek legyünk. Előre kell haladnunk, de ehhez az kell, hogy egyszerre tegyünk és együtt.

Melyik csapat szembesül az olimpián a legnagyobb nyomással?

Úgy gondolom, erre mindenki mást mondana, mi is nagy nyomás alatt vagyunk, akárcsak a többi csapat. De Oroszország itthon játszik, és mivel egy büszke és kiváló hokinemzetről van szó, ezért ők akarnak a legjobbak lenni. Szóval más-más csapatokon más a nyomás.

Mi a véleménye arról, hogy Dan Bylsma és Jevgenyij Malkin szembekerülhet egymással?

Úgy gondolom, hogy ennél a pontnál mindenki tudja, milyen a másik és mit tud. Nem hiszem, hogy lenne olyan dolog, ami a másiknak meglepetést jelentene. A nap végére úgyis kiderül, hogy hogyan játszottál. Egy-két apróságtól eltekintve mindent tudnak egymásról, de ezek az előnyök kiegyenlítik egymást. Az inkább furcsább lesz, hogy ha sétálunk az olimpiai faluban és meglátjuk, akkor rajta egy másik szerelés lesz és ellene kell játszani. Ez lesz a legfurcsább része, de ha egyszer ott leszünk a jégen, akkor tennünk kell a dolgunkat, függetlenül a barátságtól.

Hogy hat önre a csapatkapitány szerep?

Nem igazán érzem, hogy más lenne, mint azelőtt. Mindamellett tény, hogy sok olyan srác van, akinek ez a szerep ismerős, tudja, mit kell csinálni és hogyan. Nagyon sok úgynevezett leader van a csapatunkban, úgyhogy nem igazán érzem úgy, hogy van rajtam teher.

Alekszandr Ovecskin válaszai némileg szélesebb érzelmi skálán mozogtak.

Ha Oroszország nyerné a jégkorongtornát, mennyibe kerülne egy aranyérem?

50 milliárd dollárba.

Milyen elvárásai vannak a tornán?

A legfontosabb dolog, hogy a saját játékunkat játsszuk, a saját szisztémánkat minden meccsünkön. És kulcsfontosságú, hogy ezzel győzzünk is.

A korcsolyáját egy orosz zászló díszíti. Miért?

Egy barátom csinálta, aki Washingtonban él. Egyszer azt mondta, szeretne tenni rá nekem egy zászlót, mondtam, hogy jó, elvittem a korcsolyámat és egy nap alatt megcsinálta.

Nagy felelősség hárul önre, mi kell a jó teljesítményhez?

Természetesen megvannak a céljaim, illetve a céljaink. Nem érzek nyomást. Minden 12-én kezdődik, akkor talán más lesz, és lesz rajtam felelősség.

Milyen a jég?

A jég minősége tökéletes, ám a felület nagyobb, amit szokni kell. Meg kell gondolni, hogy honnan lő az ember.

Fáradt volt a hosszú repülő út után?

Délután kettő volt, amikor megérkeztünk. Aludni akartam, de jött a barátom, Szjoma (Szjomin ? F.K.), és hívott telefonon, hogy menjek az öltözőbe.

Malkinnal és Szjominnal edzett egy sorban. Jelent ez valamit a meccsekre nézve?

Nem volt gond egyikükkel sem. A legfontosabb, hogy teljesen megértjük egymást a jégen, mesterei vagyunk annak, amit csinálunk, de a legfontosabb, hogy tudjuk, mit akar a másik.

Milyen érzés viszontlátni magát az óriás plakátokon?

Természetesen nagyon hízelgő, hogy az arcom az egész városban látható. Ez érdekes helyzet.

Mekkora plusz nyomást gyakorol önre, hogy mindenki aranyat vár?

Ez nem csak az én felelősségem, hanem mindannyiunké. Nem csak rajtam van a felelősség.

Mit szól ahhoz, hogy az Ovecskin, Tretyak duó keretében az első és az utolsó fáklyavivő is jégkorongos volt?

Ez egy nagyon szép gesztus volt, hogy az első és az utolsó is egy hokijátékos lehetett.

Sztárokként kezelték az NHL-es játékosokat, amikor megérkeztek?

Igen, főleg azok, akik az olimpiai faluban dolgoznak. Ez valami őrület.

Minden hozsanna és a helyzet élezése ellenére egyáltalán nem kizárt, hogy ez az olimpia nem a fenti két játékos teljesítményétől lesz emlékezetes. Fantasztikus hokisok csapnak össze másfél héten át, és az egyenes kieséses rendszerben egy rossz napon minden korábbi ismeret zárójelbe kerülhet. Azt is írhatnánk a végére, hogy az a jó ebben az olimpiában, hogy nincs papírforma. Viszont a sportágat ismerve az is biztos, hogy a legjobb csapat, a győzelemért legkeményebben dolgozó 25 játékos nyeri az aranyérmet.