A nagy hokinemzetek nem tudnak a mi fejünkkel gondolkodni

Dr. Kolbenheyer Zsuzsannát a Nemzetközi Jégkorong Szövetség szeptemberi, tokiói kongresszusán választották meg elnökségi tagnak. 18 évvel ezelőtt volt legutóbb magyar tagja az IIHF legfelső szervének, akkor Pásztor György töltötte be ezt a funkciót. A közelmúlt egyik legnagyobb magyar sportdiplomácia sikeréről, új munkájával járó feladatairól beszélgettünk az első magyar női jégkorongozóval.

Először arra kértük Kolbenheyer Zsuzsannát, mutassa be azt a szervezetet, amelynek tagja lett. “Az elnökség a szövetség legfőbb döntéshozó testülete. Évente öt alkalommal találkozunk, általában 2-3 napra, Zürichben, de például az A csoportos világbajnokságokon és az őszi kongresszusokon is ülésezünk. Az elnökség hatáskörébe tartozik minden olyan ügy, amit az országos szövetségek és a szakmai bizottságok terjesztenek elő. Ezek a sportágat befolyásoló legfontosabb döntések” ? mondta el a civilben jogász elnökségi tag.

Az elnökségi tagság természetesen azzal is jár, hogy a szakmai bizottságok munkájában is részt kell vállalnia, ennek részletei azonban egyelőre nem ismeretesek: “Novemberben állnak fel a szakmai bizottságok, akkor fog végleg eldőlni, melyikben kapok feladatot, miben is számítanak rám konkrétan. De Tokióban, sőt már a megválasztásom előtt is folytak előzetes egyeztetések arról, hogy hol képzelnek el engem, illetve nem utolsósorban, én milyen feladatot látnék el a legszívesebben.

Először a női bizottság jött szóba, majd a jogi is felmerült, mivel végzettségem szerint jogász vagyok. Engem természetesen sokkal jobban vonzana a női bizottsággal járó munka, remélem, azt kapom. Játékosként és sportvezetőként is sok oldalát ismertem meg a női hokinak, úgy érzem, sokat tudnék tenni a szakág fejlesztéséért. Ezzel együtt nem biztos, hogy ezt a bizottságot kapom majd, hiszen gyakran előfordul, hogy egy adott bizottságba nem feltétlenül a terület első számú szakértője kerül, minden bizottság mellett dolgoznak ugyanis szakértők.”

A rangos nemzetközi pozíció természetesen azzal is járt, hogy eddig vállalt feladatait is újra kellett gondolnia. “Van egy éves tervünk, hogy mikor ülésezünk, de erről egyelőre többet nem tudok mondani. A legnagyobb munkát feltehetően a bizottság fogja jelenteni, abban előreláthatólag 2-3 havonta lesznek tanácskozások, emellett napi szintű elfoglaltságot is jelenthet. Emellett idén még nem, hiszen ezeket már elosztottuk, de jövőre már lesznek világbajnokságok és egyéb nemzetközi tornák, amelyeket elnökségi tagságomból adódóan chair(wo)manként is felügyelnem kell.

A többi feladatomról egyelőre nem tudok biztosat mondani, a magyar szövetség elnökségének továbbra is tagja maradok, hiszen fontos, hogy követni tudjam a hazai fejleményeket is. A fegyelmi bizottságban vállalt tagságomról azonban valószínűleg le kell majd mondjak. Jelenleg az U18-as és a felnőtt női válogatottnak is csapatvezetője vagyok, erről nem szeretnék lemondani, hiszen mindkettő a szívem csücske, és gyakorlatilag ezek jelentik számomra az élő kapcsolatot a sportággal. Civilként a jogi pályámat kell most elsősorban háttérbe szorítanom, erre nem marad idő az elkövetkező négy évben.”

Felmerül a kérdés, hogy elnökségi tagként mennyire tud segíteni a magyar hokin. Konkrét ügyekben nagyon változó a helyzet. Mint mondja, például Hári Norbert esetében eléggé meg van kötve a keze, hiszen a kongresszus elfogadta a szabálymódosítást, amelynek értelmében Hári Norbert nem lehet magyar válogatott. (Ettől függetlenül az elnökség megadhatja az engedélyt Hárinak novemberben, de ez más hatáskörbe tartozó kérdés.)

“Inkább közvetve tudok befolyást gyakorolni. Azt látom, hogy a nagy hokinemzetek nem tudnak a mi fejünkkel gondolkodni, egyszerűen nem látják a mi problémáinkat. Nem is értik, milyen az, amikor egy országban nincs minden városban jégpálya, vagy nincs több ezer játékos. Hogy az ilyen országoknak mit jelent, ha 16 csapatosról kisebbre szűkítik a világbajnokságot, gyakorlatilag örökre elvéve az esélyét annak, hogy a Magyarországhoz hasonló kisebb hokinemzetek az elitben szerepeljenek. A kis országok szempontjainak és érdekeinek megjelenítése és képviselete lesz a legfontosabb feladatom.”