Nem sikerült jól a Lex Hári
A nemzetközi szövetség a fiatal korban külföldre távozó és új állampolgárságot szerző jégkorongozókkal kapcsolatos szabályozást kívánt kialakítani. A helyzet semmivel sem lett jobb, átláthatóbb és egyértelműbb. Hári Norbert játékengedélyéről novemberben dönt az IIHF elnöksége.Mint emlékezetes, Hári Norbert tavasszal végigcsinálta a világbajnoki felkészülést a magyar ifjúsági-válogatottal, a szezon során részt vett nemzetközi tornákon is, de a vb előtt néhány nappal a nemzetközi szövetség arra való hivatkozással, hogy nagyon fiatalon hagyta el az országot, nem adta meg a játékengedélyt a számára.
Hozzá kell tennünk, nem magyarellenes döntés volt ez, hiszen Hárival egy időben egy osztrák és egy amerikai fiatal esetében is hasonlóképpen döntött az IIHF, saját korábbi gyakorlatával szembemenően. A döntést alátámasztó szabályozás nincs, szóban egy senki által nem látott belső policyre hivatkozott az IIHF illetékese. (Információink szerint írásbeli indoklást és hivatkozásul szolgáló jogszabályhely-megjelölést a mai napig nem küldött az IIHF az MJSZ-nek ez ügyben.) Ezt a kérdést kívánta az IIHF ezzel a szabályváltoztatással megoldani, elfogultság nélkül is azt kell mondanunk, hogy ez a terve sikertelenül zárult, az új szabály sem egyértelmű, és továbbra sem old meg semmit, kiváltképpen nem az alapproblémát (azt ugyanis, hogy ne özönöljék el a nemzeti válogatottakat honosított játékosok).
A tokiói IIHF-kongresszuson több szabályozást is módosítottak a küldöttek ? ezekről később írunk részletesen ?, de számunkra az egyik legfontosabb változtatás a kettős állampolgárságú jégkorongozók szereplési jogosultságát szabályozó rendelkezés módosítása volt. A régi szabályozás szerint azok a játékosok, akik kettős állampolgárokká lettek, és először szeretnék új hazájukat képviselni (ez ugye Hári esetében a Magyarországgal kapcsolatos kérdéseket nem érinti, hiszen itt született és évekig itt jégkorongozott), azoknak a kétéves szabálynak eleget kellett tenniük. Ez azt jelentette, hogy abban az országban, ahol újonnan állampolgárságot szerzett, két naptári évig megszakítás nélkül kellett játszania, és ezt követően játszhatott hivatalos mérkőzésen az adott játékos (feltéve, hogy korábban eredeti hazájában nem játszott vb-meccset, mert ha igen, akkor a 2 helyett 4 év a türelmi idő).
Az új szöveg így szól:
“Azok a játékosok, akik megváltoztatták állampolgárságukat, vagy szereztek egy második állampolgárságot, és először szeretnének szerepelni a választásuk szerinti ország válogatottjában IIHF világbajnokságon vagy olimpián, a következő feltételeknek kell eleget tenniük:
a) bizonyítaniuk kell, hogy 12 éves korukat követően folyamatosan, legalább két naptári éven (730 naptári napon) keresztül szerepeltek az új ország bajnokságában, és az új országban élt, és ez időszak alatt nem szerepelt semmilyen más ország bajnokságában, sem pedig olyan csapatban, amely más országban van regisztrálva.
b) Rendelkezniük kell egy nemzetközi átigazolási kártyával, amit az IIHF is jóváhagyott, és legalább két naptári évvel (730 naptári nappal) korábban került kiállításra, mint amely napon az a verseny kezdődik, amelyen a válogatottban játszana.”
Az indoklás szerint az új szabályozásra (és ezen belül elsősorban a 12 éves korhatár meghúzására) azért van szükség, mert a játékosok pályafutása ettől az életkortól van kellőképpen adminisztrálva az egyes szövetségeknél. Magasabb korhatár azt eredményezheti viszont, hogy a fiatalok lemaradnának a világversenyekről.
A szöveg azonban nyilvánvaló ellentmondásokat tartalmaz még mindig, hiszen az új szöveg előbb arról rendelkezik, hogy a kettős állampolgárok a választásuk szerinti ország képviseletéhez kell megszerezzék 12 éves koruk után a jogosultságot, majd a követelmények között már az új országban való szereplést és letelepedést várják el. Ezenkívül nem definiálja a szöveg, hogy egy felvett, második állampolgárság esetében az eredeti állampolgárság szerinti ország is új országnak tekintendő-e.
Azt is meg kell állapítsuk, hogy a rendelkezés továbbra sem oldja meg azt a problémát, amelyet szabályozni szeretne. A szabályozás mögötti alapelv az, hogy egy ország válogatottja az adott ország jégkorongsportját képviselje, azaz olyanok játsszanak az adott ország válogatottjában, akik ott tanultak meg jégkorongozni vagy ott játszanak jó ideje. Ebben a kérdésben egyébként a Nemzetközi Jégkorong Szövetség szándéka és álláspontja alapjaiban tér el a többi csapatsportágétól. A labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda például nem korlátozza ennyire a játékosok szereplését szülőföldjük és származási országuk nemzeti csapatában. Hogy mást ne mondjunk, ugyanazzal az indokkal, amely miatt Hári Norbertet nem engedték az ifjúsági világbajnokságon jégre lépni Magyarország színeiben, Lionel Messi sem játszhatna Argentína válogatottjában.
Azonban a helyzetet nem egyszerűsíti, hogy az IIHF új rendelkezései sem érik el azt a célt, amelyet szerettek volna általa, és főleg nem azt, amely miatt a legelső ilyen szabályozás született, midőn az egész olasz és a háromnegyed osztrák válogatott kanadai játékosokból állt. Továbbra sem, mint ahogy már erről írtunk többször is. Például ha egy ország profi játékosokat honosít, azok probléma nélkül játszhatnak két év elteltével. A legfrissebb példa ezen esetekre John Hughes, aki szlovén és Alan Letang, aki horvát válogatott lesz a tavaszi vb-ken.
Nyilvánvalóan amíg 1-1 ilyen hokis található a válogatottakban, nincs gond, de éppen abban az Olaszországban, amely miatt az eredeti szabályozás született, jelenleg is több tucatnyi hasonló játékos található, várhatóan a budapesti világbajnokságra érkező szelekciójuknak is több mint a fele tengerentúli születésű lesz. A Medvescak EBEL-szereplését kihasználva nemrég erre az útra lépett Horvátország is. Ha azonban egy fiatal megy el otthonról (például hogy még jobb képzést kapjon magasabb hokikultúrában) és körülményei miatt felveszi az új állampolgárságot (például mert így tisztázottak a szociális ellátások), akkor gyakorlatilag újra jogot kell szerezzen ahhoz, hogy hazája színeiben játszhasson, ez az IIHF szándéka, ami teljesen érthetetlen.
Kedvenc példánk, de még egyszer feltesszük a kérdést: miért nem játszhat a Lengyelországban lengyel szülőktől született Wojtek Wolski a lengyel válogatottban? 2012 Európájában hogyan lehet erősebb érv az, hogy valaki hol tanult meg korcsolyázni annál, mint hogy hol született, mely nemzet tagja? Ugyanígy érthetetlen, hogy a nemzetközi szövetség már-már küldetésének tartja azon rugózni, hogy 2, 10, vagy 16 éves kor alatt saját országából egy másikba költöző hokis játszhat-e szülőhazájában, miközben továbbra is engedélyezi, hogy több száz NHL-meccsig jutó, akár a tengerentúli válogatottakban is szereplő kanadaiakat korlátlan számban, kilóra megvegyenek európai országok csapatai és szövetségei.
Háriról és két sorstársáról novemberben dönt az IIHF elnöksége. Ők hárman tavasszal fordultak az IIHF-hez játékengedélyért. A kialakult helyzetben aligha dönthetnek másképpen az IIHF-nél, mint hogy zöld utat biztosítanak számukra. Mivel októberben alkottak írásbeli szabályt arra az esetre, amely rájuk vonatkozik (még ha ez ugyebár nem is szabályozza a kérdést egyértelműen), ezzel egyértelműen deklarálták, hogy eddig nem létezett ilyen.
Hári Norbert továbbra is nagyon szeretne a magyar válogatottban szerepelni: “Mint minden sportolónak, nekem is az a célom, hogy válogatott játékos legyek. Habár most Svédországban élek, és ezt is otthonomnak tekintem, de ettől még magyar vagyok. Remélem, novemberben úgy döntenek a nemzetközi szövetségnél, hogy játszhatom hazám csapatában. Ez azért is nagyon fontos nekem, mert mindenképpen szeretnék testvéremmel egy csapatban jégkorongozni. Amikor bátyám a magyar válogatott lett, én is biztos voltam abban, hogy Magyarország mezét választom.
Ebben a szezonban elég jól megy a játék, és a csapatom is jól szerepel. Az ifjúsági bajnokság kanadai táblázatán a második helyen állok. Ha úgy döntenek az edzők Magyarországon, hogy számítanak rám, természetesen akár már a decemberi junior-világbajnokságra is rendelkezésre állok.” Hári Norbert a Mora színeiben 9 mérkőzésen 7 gólt lőtt és 10 gólpasszt adott a svéd U18-as bajnokságban.
