Brunya nagyon jól helytállt, kiválóan tartott minket végig

A Popraddal szenzációs Extraliga-idényt futó, a magánéletben is nagy örömök elé néző Vay Ádámmal kérdezz-felelekeztünk egyet az OST után.

Úgy tűnik, bejönnek az előzetes poprádi terveid: parádés szezont mentek, Extraliga-éllovasként, nyolcmeccses győzelmi szériával a hátad mögött érkeztél a válogatotthoz, legutóbb a kassai rangadón még egy gólpasszt is kiosztottál a győzelem mellé. 

Szerencsére igen, a csapat nagyon jól összekapta magát a november után. Ez köszönhető az új edzőnknek is, és a játékosok is nagyon szépen, összhangban tudnak dolgozni, rengeteget segítenek az én munkámban is, és azt gondolom, hogy ez szerencsére kölcsönös, én is tudom segíteni őket.

Egyénileg is impresszívek a mutatóid, 36 mérkőzés, 25 győzelem, 93%-os hatékonyság, meccsenként alig 2-es kapottgól-átlag mellett. Minek köszönhető a remek forma?

A feleségem várandós, végre nem csak a hokin pörög az agyam, hanem lefoglal a család és a sok tennivaló körülöttük, így most az élet egészen más területére került át a fő fókusz – ugyanakkor ennek köszönhetően sokkal jobban tudok koncentrálni a mérkőzésekre is.

Az OST-n az első meccset kaptad meg, a másik kettőt kívülről nézted végig, hogyan láttad a tornát összességében?

Voltak fölösleges kiállításaink, amik nem kellettek volna, másrészről viszont sokszor voltunk emberelőnyben is. Jobban ki kellett volna használnunk a lehetőségeinket, ez nem sikerült. Amit én láttam kívülről, az az, hogy Brunya nagyon-nagyon jól helytállt, kiválóan tartotta a csapatot mindkét meccsén, szerintem a japán mérkőzés után is megérdemelte volna, hogy esetleg ő kapja meg a legjobb játékos díját. A japánokról eddig is tudtuk, hogy egy szorgalmas nép, azt is, hogy az első két meccsükön hátrányból indultak, aztán ellenünk is felálltak – az utolsó harmadra nem tudom, mit szívtak, de borzasztóan felszívták magukat, nagyon meghajtották. Végeredményben ez a hoki, bármi megtörténhet, meg is történik, ez most sajnos így alakult.

Ezt most inkább el kell felejteni, vagy a konzekvenciákból tovább építkezni?

Egy kicsit is-is. Én például mindenképpen igyekszem elfelejteni a rossz részeket, köztük azt is, hogy a spanyoloktól kaptam három gólt. Talán volt köztük védekezési hiba is, de én is ugyanúgy hozzájárultam, szóval ezeket a negatívumokat tényleg el kell felejteni – viszont a világbajnokságig igenis le kell vonni a megfelelő tanulságokat.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ