Nem csaljuk el Constantine alapjait, de vissza akarunk térni a góllövéshez

Péntek este végre elrajtol az ICEHL 2023/24-es szezonja: a legutóbb a negyeddöntőig jutó Hydro Fehérvár AV19 a playoff-kvalifikáció során búcsúztatott Asiago otthonában kezd 19:45-től. Szezonbeharangozó interjú az emlékezetes nyári események után kinevezett Kiss Dávid vezetőedzővel.

Az előszezon során ha messzemenőket nem is, de néhány következtetést azért le lehetett vonni a szezonkezdetre vonatkozóan – mit láttál vezetőedzői szemmel?

A kulcsszó a hozzáállás. Amit az edzőmeccsek alatt elsődlegesen szerettem volna látni a srácoktól, az a hozzáállásuk: hogy miként fognak hozzáállni ehhez az egész szituációhoz, ami itt a nyáron kialakult az utolsó perces edzőcserével. És hál’ istennek azt láttam, hogy, végig nagyon tisztelettudóan és pozitívan fogadták a változásokat, az első perctől kezdve. Az előszezon során folyamatosan adagoltuk hozzá a játékrendszerünkhöz az újdonságokat, úgyhogy a folyamatos fejlődés jelei mutatkoztak, és számunkra jelenleg ez a legfontosabb. Az, hogy ez a felkészülési mérkőzéseken milyen számszerű eredményekkel párosult, másodlagos, mert ez az időszak éppen arra való, hogy ezek a lényegi változások, tanulási és berögződési folyamatok ilyenkor történjenek meg. Az utóbbi szezonban például hadilábon álltunk a gólszerzéssel, most igyekeztünk gyakorolni a támadó harmadbeli játékokat, s hogy lehetőleg mi birtokoljuk a korongot nagyobb százalékban. Szóval önmagában a játékosok hozzáállása, ahogy reagálunk a szituációkra, egyelőre nagyon tetszik: mint csapat próbálják megoldani a problémákat, és mi is igyekszünk minimalizálni az egyénieskedést. Bízom a srácokban, és ahogy mérkőzésről mérkőzésre haladunk előrébb, azt érzem rajtuk, hogy ebből tényleg valami jó fog kisülni.

Hogy ízlik a vezetőedzősködés újra?

Jól, köszönöm, őszintén szólva hiányzott már nagyon. Voltam ugye sokáig vezetőedző korábban is a fehérvári rendszeren belül, és azt is mindig élveztem. Szeretek a srácokkal együtt dolgozni, és olyan dolgokat megvalósítani, amelyeket közösen, őket egy csapattá formálva kell elérnünk. Eddig csak jó tapasztalataim és emlékeim vannak azokból az időkből, amikor vezetőedző lehettem – most próbálom ezeket a tapasztalatokat újra előszedni a mély bugyraimból, mert azért az utóbbi időben nem ez volt a fő feladatom. Ráadásul most van egy nagyobbfajta nyomás is: ha nem jönnek az eredmények, együtt kell küzdenünk, és ahogy én tudok segíteni a srácoknak, úgy segíthetnek ők is viszont, hogy én is jobban érezzem magam, azzal, hogy tényleg keményen küzdenek. Jelenleg ez megvan, és egészen addig, amíg látszódni fog a játékunkon, hogy mindent megteszünk, addig én boldog leszek.

Az előző szezonok Kevin Constantine mellett neked kis túlzással másról sem szóltak, mint az állandó, éjszakába nyúló videózásokról és a végletekig való analizálásról. Ehhez képest most?

Ez is része az edzősködésnek, de kétségkívül, itt most az edzői stábon belül jobban leosztottuk a feladatokat. Abszolút megbízom Tylerben és Sammyben is: nagyon jó szakemberek mindketten, így teljes szabadságot adtam nekik – Sammy viszi a hátrányt, Tyler pedig az előnyt. Kiválóan látják a játékot, nagyon sok mindent megbeszélünk, a hosszú videózásokat pedig lebontottuk, és inkább szétszedjük a meccseket, hogy mindenkinek legyen mit néznie. De ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet dolgoznánk, hanem megpróbálunk inkább okosabban dolgozni, mint például az előző szezonban.

Szóval akkor véletlenül sem az lesz, hogy te vagy az új Constantine, Tyler meg az új Kiss Dávid.

Nem, egyértelmű, hogy az egy olyan korszak volt, ez pedig egy új korszak. Egyébként visszatérve még egy gondolat erejéig az alaposságra, nekem azzal sosem volt bajom, én sosem vagyok képes elengedni magam úgy, hogy tudom, másnapra készülnünk kell, nagyon megbánnám, ha nem tennék bele ennyi munkát. Főleg, ha az még utána vereséggel is párosul – nagyon nem lenne tiszta a lelkiismeretem. Egészen addig, ameddig tudom a srácokat segíteni azzal, hogy utánanézek a dolgoknak, és videózunk, próbáljuk őket stratégiailag meg mindenhogy segíteni, addig ezt csinálni is fogjuk, mert úgy gondolom, ez az egész erről szól tulajdonképpen.

Van azért sok új srác a csapatban, leginkább légiós téren, őket hogyan látod? Nyilván a kiválasztáskor a karaktert is mindig nézitek, felteszem, ez most sem volt másként.

A legfontosabb, amit már a hozzáállás témakörénél is említettem, hogy ez az elsődleges, amit kerestünk, illetve az, hogy mellette remek személyiségek is legyenek – ezt egyébként sok esetben már a testbeszéd is elárulja. Az új srácokról is azt tudom elmondani, hogy rögtön az első naptól kezdve nagyon kommunikatívak és nyitottak, nagyon normálisan állnak ehhez a szituációhoz, érdeklődnek és befogadóak, márpedig a mi helyzetünkben most ez az elsődleges. Így, hogy ez megvan, ahogy haladunk előre, és kialakul a kémia az új csapattársaikkal, már most úgy látom, hogy valódi segítségeik lesznek a csapatnak. Ez remélhetőleg sok egyéb mellett a gólszerzésben is megmutatkozik majd, mert tavaly az tényleg az istennek se akart beindulni gyakorlatilag a teljes szezonon át. Nyilván pont ez maradt hiányérzet többek között sok légióssal kapcsolatban is.

Az új impulzusokkal és új játékosokkal átfordítható lesz ez az előttünk álló szezonban?

Igen, én remélem, hogy mindenki érzi a bizalmat a stáb felől, a téren is, hogy igenis próbáljanak meg olyan dolgokat, amikre eddig lehet, hogy nem volt meg a kellő szabadságuk – úgy mondanám, talán be voltak korlátozva kicsit. Lehet, hogy annyira a védekezőjáték volt a központban, hogy emiatt elfelejtettünk – vagy ha nem is elfelejtettünk, de napi szinten nem tértünk ki rá –, hogyan is kéne gólokat szerezni, vagy mit jelent az a kemény munka, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy jöjjenek a gólok. Az előszezon jelentős részében egyébként kimondottan sok helyzetet alakítottunk ki: elmentünk szólóban, lőttünk, próbálkoztunk, és ha sokszor még nem is volt meg a kellő önbizalom a befejezésekhez, legalább már kialakítottuk a helyzeteket. Mi mint stáb próbálunk nekik segíteni nap mint nap a feladatokkal, a meetingekkel, az edzésekkel, hogy ne csak a védekező játék legyen a fejükben, hanem az is, hogy aki jégkorongozik, az elsősorban a koronggal szeret játszani, és hogyha a koronggal játszol, akkor ezeket a helyzeteket előbb-utóbb be is fejezzük remélhetőleg. Bízom benne, hogy egy kicsit visszatérünk majd ahhoz a támadó szellemű hokihoz, ahogy mondjuk három évvel ezelőtt kinéztünk. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy az a sok jó alap, amit Kevin Constantine egyébként lerakott a védekező játékkal kapcsolatban, szóval hogy ezeket ez alapelemeket szeretnénk elcsalni. Egy természetes egyensúlyt szeretnék visszahozni, hogy ne csak a védekezésről beszéljünk mindig, ne mindig csak a hibák legyenek kiemelve, hanem kicsit felnyissuk a játékosok szemét, hogy ebben a mai modern hokiban azért mégiscsak a góllövés lenne a lényeg. Emellett persze úgy kell pozícionálnunk magunkat, és úgy kell offenzív-effektív hokit játszanunk, hogy közben készen álljunk a gyors átállásokra, ha például van egy eladott korong, vagy éppen az ellenfélnél van a pakk, akkor ne adjuk meg az esélyt arra, hogy ők előbb lőjenek gólokat.

fotók: Soós Attila/Hydro Fehérvár AV19

Magyarán oldottabb lett a hangulat Kevin Constantine távozásával?

Reménykedem benne. Ahogy látom a fiúkat napi szinten, azt hallom, hogy az öltöző hangos, az öltözőben folyamatos beszélgetés van. Mindenki mindenkivel megtalálja a hangot, nincsenek külön légiósok és magyarok az asztaloknál, hanem vegyesen ülnek, együtt csinálnak programokat. A konditerembe együtt mennek, az edzések végén együtt nyújtanak és együtt vezetnek le, senki sem marad ki semmiből. Egységesek vagyunk és olyan igazi csapatkinézetünk van – bízom benne, hogy ezek mind annak a jelei, hogy igen, egy jobb és pozitívabb szezon elé fogunk nézni. Aztán a végén majd az eredmények megmutatják, igazam van-e.