Mondták a srácok, újoncként Campbell párjaként jártam a legjobban

Kedd este hazai jégen máris megkezdi playoff-kvalifikációját a Fehérvár. A csapat menet közben igazolt válogatott hátvédjével, Vokla Rolanddal beszélgettünk nemcsak az Asiago elleni várakozásokról, de a DEAC-cal megélt kudarcos szezonjáról és arról is, milyen érzésekkel távozott anno, s érkezett vissza most nevelőegyesületéhez.

Az idei szezon csalódást keltően végződött a DEAC számára, ugyanis a Magyar Kupa címvédőjeként az idei kiírást érem nélkül zártátok, a playoff-kvalifikációt pedig elbuktátok a FEHA19-cel szemben. Mik voltak az okai a gyenge szereplésnek?

Úgy gondolom, jól indítottuk a szezont, ugyanis egy erős Fradi ellen sikerült elhódítanunk a Szuperkupát. Az idény előrehaladtával viszont egyre hullámzóbbá vált a teljesítményünk, amire már az előző években is volt precedens. Sajnos idén a bajnokság legfontosabb szakaszában teljesített rosszul a csapat, s ez most a szezonunkba került.

Nem sokkal ezután, február 16-án jött a némileg váratlan hír, hogy hét év után újra visszatérsz Fehérvárra, ráadásul ezúttal a nagycsapatba. Hogyan jött ez a lehetőség, illetve számítottál-e arra, hogy visszaköltözöl a koronázóvárosba, ráadásul még idén? 

Egyáltalán nem számítottam erre az eshetőségre, noha mindenképpen játékban szerettem volna maradni. Az ügynökömmel folyamatosan mérlegeltük a lehetőségeinket, de végül egyetlen komoly ajánlat sem futott be. Egészen február 13-áig: ekkor ugyanis kaptam egy hívást Fucskó Tamástól, (a DEAC szakosztályvezetője – a szerk.), miszerint a Volán számítana rám az osztrák pontvadászatban a szezon végéig. Egy nappal később megtörtént az egyeztetés Szélig Viktorral is, akivel nagyon gyorsan megállapodásra jutottunk. Remekül alakult számomra ez a forgatókönyv, hiszen így az idény hátralévő részében egy kiváló bajnokságban pallérozódhatok.

Menjünk vissza az időben egészen 2016-ig, amikor is húszévesen úgy döntöttél, hogy elhagyod nevelőegyesületedet. A klubváltásod akkor nagy port kavart a hazai jégkorongos berkekben, még Székesfehérvár polgármestere, Dr. Cser-Palkovics András is kommentálta az eseményeket. Miként élted meg ezt az időszakot, miért döntöttél anno a távozás mellett?

Jó régen történt már, viszont úgy emlékszem, akkoriban szükségem volt némi környezetváltozásra. A MAC mellett a DHK és az Újpest is megkeresett, a választásom azonban Majoross Gergely csapatára esett, tetszett a fővárosiak által felvázolt koncepció.

A MAC-os kaland során kereken három esztendőt töltöttél a fővárosban, ráadásul egy szezon erejéig a szlovák Extraligában is kipróbálhattad magad. A játék mely elemeiben fejlődtél a legtöbbet Majoross Gergely irányítása alatt?

A MAC-os történet elég hullámzóan alakult számomra. Az első szezonom még remekül sikerült, mind egyéni, mind csapatszinten, hiszen elhódítottuk a Magyar Kupát, a bajnoki döntőt pedig egy kiélezett csatában buktuk el. Szerintem támadásépítésben és az első passzok kiosztásában fejlődtem rengeteget ebben az időszakban, továbbá higgadtabban hoztam meg releváns döntéseket a pályán.

2019-ben aztán a DEAC-hoz szerződtél, ahol két ízben is elhódítottátok a Magyar Kupát, bekk létedre pedig szórtad a pontokat az Erste Ligában. Mit jelentett számodra, hogy ennyire fiatalon a csapat egyik vezéreként számoltak veled?

Megtiszteltetés volt számomra, ugyanis a második MAC-os szezonom kimondottan rosszul sikerült, kevés játéklehetőséget kaptam. Az Extraligás kaland is hullámzóan alakult számomra, néha sok időt töltöttem a jégen, olykor pedig csak a kispadról figyelhettem az eseményeket. Ezt követően keresett meg a DEAC, s rögtön az elején leszögezték: kulcsjátékosként számítanak rám, ennek függvényében próbáltam a legjobbamat nyújtani hétről-hétre, s felnőni a feladathoz. Az első szezonom nagyon jól sikerült, 31 mérkőzésen 16 pontot sikerült beletennem a közösbe.

fotók: Soós Attila/Hydro Fehérvár AV19

Négy mérkőzést játszottál eddig az osztrák bázisú ligában, az ICEHL-ben, mindet rögtön az első sorban, komoly jégidőkkel – mik az eddigi tapasztalataid a bajnokságról, illetve milyen az összhang újdonsült bekkpároddal, Tim Campbellel?

Pont akkora a differencia a két liga között, mint amekkorára számítottam. Szerencsémre a sebesség az erényeim közé tartozik, így védekezésben egy picit könnyebb dolgom van, viszont a koronggal való döntések meghozatalát még kétségkívül fejlesztenem kell, de ebben is érzek előrelépést a bemutatkozásomhoz képest. Tim szerencsére kimondottan szupportív, a csapattársaim említették is, hogy újoncként az ő bekkpárjaként jártam a legjobban, ugyanis Campbell folyamatos kommunikációval segíti a játékomat – mind a jégen, mind pedig a pályán kívül. Sokat köszönhetek neki, az állandó támogatása nagyban megkönnyíti a beilleszkedésemet.

Mire számítasz az Asiago elleni playoff-kvalifikációs párharc során, akik ugye ligaújoncok, de idén Kontinentális Kupa-döntősök voltak, és a szezonjuk második fele nagyon jól sikerült: a Fehérvárt is simán verték legutóbb (4-0), és végül csak egy ponttal végeztek mögöttetek?

Mindenféleképpen ott szeretnénk lenni a rájátszásban, úgyhogy mindent meg fogunk tenni a győzelem érdekében. A napokban már elkezdtük elemezni az Asiago játékát: tudjuk róluk, hogy előnyben részesítik a kontratámadásokat, számos esetben az ellenfél hibáira apellálnak, s ezekből a szituációkból képesek emberfölényt kialakítani. Kimondottan hatékony módon űzik ezt a műfajt, ezért oda kell figyelnünk korongkihozatalainkra, emellett ha a lefordulásaikra odafigyelünk, akkor ott lehetünk a rájátszásban!

A playoff-kvalifikációs kör nyitómeccse kedd este 19:15-kor kezdődik a Raktár utcában, streamen is lehet majd nézni, alább pedig Kevin Constantine alapszakaszértékelő és “Asiago-váró” nyilatkozata.