Utánpótlás: ideje feláldozni a rövid távú érdekeket
Az MJSZ küldöttgyűlése ma tárgyalja új stratégiáját, ehhez kapcsolódva az utánpótlásképzésről közlünk komoly megállapításokat tartalmazó elemzést.
Az alábbi dolgozatot Dabasi Balázs, a PwC Magyarország munkatársa készítette, és első körben a cég felületein publikálta. Mint ismert, az MJSZ stratégiájának kidolgozásában jelentős szerepet játszott a PwC. A közelmúltban két “rendszerváltó” elemzést már közzétettünk ? egyet Fodor Ádám kommunikációs vezető, egyet Sipos Levente főtitkár “tollából” ?, az alábbi írás, amelyet betűhíven újraközlünk, a harmadik a sorban. Úgy gondoljuk, mindenkinek, akinek bármilyen köze is van a magyar jégkorong-utánpótláshoz, vagy pusztán csak érdeklődik iránta, kötelező elolvasni és megfontolni a benne foglaltakat.
?????
A Magyar Jégkorong Szövetség a PwC Magyarország támogatásával összesen több mint 100 hazai és külföldi szakértő, klubvezető, játékos, szülő és szurkoló véleményét és 5 sikeres jégkorong nemzet legjobb gyakorlatait szintetizálva kijelölte a jégkorong számára az elkövetkező 12 év fejlesztési irányait. Az elkészült stratégiai koncepció négy fő pillér mentén fogalmazza meg azokat a rövid-, közép-, és hosszú távon elérendő célokat, amelyek teljesülése meghozhatja a szintlépést a hazai jégkorong élet számára. Hogy ez megvalósuljon, részletes akcióterv született, amely a következő 3 év során elvégzendő feladatokat, lépéseket, határidőket és felelősöket is kijelöli. Egy ilyen mélységű stratégiai munka lehetőséget nyújt arra, hogy madártávlatból nézzünk a sportágra, és láthatóvá váljanak azok az összefüggések, amelyek segíthetik a jégkorong sport fejlődését. Különösen igaz ez az utánpótlásképzési rendszerre, amelynek fejlesztése a stratégia egyik meghatározó elemeként a hosszú távú, tartós eredmények elérésének záloga. Ez erősítheti később a sportág népszerűségét, végső soron pedig a piaci alapú fenntarthatóságot is. A csatlakozás a tao rendszerhez változásokat hozott: az infrastruktúra bővülésének köszönhetően a jégkorong elérhetősége is növekedett, ezáltal pedig jelentős mennyiségi fejlődésen mehetett keresztül a hazai utánpótlásbázis. Továbbra is cél azonban a nemzetközi szinten is meghatározó jégkorongozók kinevelése. A cikkben ennek hátterét, folyamatait, kihívásait és lehetséges megoldásait járom körbe, az MJSZ új fejlesztési igazgatója, Don MacAdam gondolatait is segítségül hívva.
Fókuszban a hatékonyság
A nemzetközi trendeket vizsgálva is egyértelműen kirajzolódik, hogy egy európai ország utánpótlás-nevelésének sikerességét kevésbé a játékosbázis mérete, sokkal inkább a képzési rendszer hatékonysága határozza meg. Kanada, vagy Oroszország vezető jégkorong nemzetekként olyan játékosbázissal rendelkeznek, amellyel más európai ország aligha veheti fel a versenyt. Számos kisebb méretű ország ugyanakkor mégis képes meghatározó játékerőt képviselni a nemzetközi megmérettetéseken, ez pedig nagyban köszönhető annak a tudatos építkezésnek, amellyel növelni tudták saját rendszerük hatékonyságát. Elég csak Dániára gondolni az ezredforduló előtti években, akik – a magyar jégkorong szeretők számára is ismerős Jim Brithén vezetésével – stabil A csoportos szereplővé küzdötték fel magukat. Tették ezt úgy, hogy az igazolt jégkorongozók száma alig haladja meg az 5000 főt. Szlovénia ötöd ennyi igazolt játékossal szerepelt sokáig ugyanezen a szinten. (Összehasonlításképp, hazánk jelenleg 9045 igazolt játékossal rendelkezik.) Déli szomszédunk Dániához hasonlóan felismerte, hogy tehetséges játékosaik fejlődését a külföldi szerepvállalás növelésével erősíthetik leginkább. Svédország és Finnország esetén a széleskörű sportszakmai egyeztetést követően, az egyéni technikai és fizikai felkészítés került a középpontba. (A szakmai fórumot a svédek 2002-ben, míg a finnek 2009-ben tartották.) Egy szorosabb, klubok közötti együttműködésen alapuló működési modell mellett döntöttek. A finnek fejlődését jól mutatja, hogy ma már ők adják népességarányosan a legtöbb játékost a világ legerősebb ligájába, az NHL-be, megelőzve Kanadát, vagy Oroszországot is.
Kérdés, hogy minek köszönhették ezek az országok a sikert? Mondhatjuk, hogy Dániának egyszerű dolga volt, a svéd kapcsolatnak és közelségnek köszönhetően könnyen eljuttathatta játékosait erősebb utánpótlásnevelő klubokhoz. Érvelhetünk azzal, hogy a skandináv országok nagy múltú jégkorong nemzetként régóta kirobbanthatatlanok az elit mezőnyből. Ugyanakkor mérlegelhetjük azt a tényt is, hogy a svéd szakemberek döntő többsége önkéntesként, esetleg félállásban tevékenykedik. Megemlíthetjük, hogy a legtehetségesebb játékosok továbbadása magasabb képzési szintre a rendszer alapvetése, és ezt senki sem kérdőjelezi meg. De felhozhatjuk Németország példáját is, ahol olyan pénzügyi ösztönzőrendszert vezettek be, ami kizárólag sportszakmai kritériumok teljesítésére alapozva támogatja az arra érdemes utánpótlás műhelyeket. Örömteli, hogy idén januártól kezdve hazánkban is hasonló rendszer működik, ezzel megteremtve az eddiginél szakmaibb alapokon nyugvó forráselosztást.
Arra, hogy egy ország hogyan nevelhet ki magas szintű játékosokat, nem létezik tökéletes, minden országra átültethető képzési terv. Az azonban minden példaként említett ország esetében egyértelműen kirajzolódik, hogy a sportágon belüli konszenzus, a rendszerszintű, hosszú távú gondolkodás, a sportág szereplőinek együttműködése, a folyamatos tanulás és a játékosközpontúság nélkül aligha jutott volna el jelenleg betöltött szerepéig.
A mennyiség már rendelkezésre áll, most a minőség következik!
Érdekes egymás mellé állítani a fenti példákban említett országok, és hazánk által kinevelt elit játékosok számát a teljes játékosbázishoz viszonyítva. Reálisabb képet kapunk, ha a felnőtt korosztályig már eljutott játékosokat vizsgáljuk, azonban ebben az esetben is kiugrónak tűnhet, hogy hazánkból mennyire kevés elit jégkorongozó került ki az utóbbi évtizedben. Legmeghatározóbb játékosaink jellemzően fiatal koruk óta külföldön nevelkedtek. A világbajnokságok helyezéseit vizsgálva, utánpótlás válogatottaink eredményessége 10 év alatt stagnált. A mennyiségi fejlődés eredményei vitathatatlanok, azonban jogosan merülhet fel az elvárás, hogy a következő éveknek már a minőségről kell szólnia.
A hazai utánpótlás mérföldkőhöz ért. Az, hogy az első, már a tao rendszerben felnőtt, komolyabb játékostömeget jelentő U14-U15-ös korosztály, és az őket követő korosztályok elitképzési szakaszba lépése milyen hatékonysági fokkal valósul meg, nagyban meghatározza majd a sportág eredményességét. Vajon képesek leszünk ebben a mutatóban az összehasonlításban résztvevő országok mellé felzárkózni? A sportág csatlakozása az államilag akkreditált akadémiai rendszerbe ebben a folyamatban jelentős katalizátor szerepet játszhat. Ahhoz azonban, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjon a sportág, több területen is előrelépésre lesz szükség. Sipos Levente korábbi cikkére, és a PwC Gólpassz podcastjára hivatkozva, eljött az ideje, hogy ?a hatékonyság növelésén dolgozzunk, és a napi szintű munkában 110 százalékot nyújtsunk?.
Egységes életpálya modell a játékosoknak, az ország bármely pontján is kezdik a jégkorongot
Ahogyan azt az MJSZ új, hosszú távú sportágfejlesztési stratégiája is részletezi, rendszerszintű szemléletváltás szükséges, amely a szülők, edzők, klubvezetők és a szövetség együttes szerepvállalása nélkül aligha valósulhat meg. Ennek a szemléletváltásnak része, hogy a játékos érdekeit az együttműködésen alapuló, hosszú távú életpálya-modell biztosítása képviseli leginkább. Az MJSZ feladata az ehhez szükséges keretrendszer megvalósítása. Ennek kulcsfontosságú eleme lehet az elitképzésre megfelelően ráépülő pre-akadémiai (akadémiai korosztályok előtti) és amatőr versenyrendszer, amelyben minden sportági érintett számára egyértelmű a rendszerben betöltött szerepe és felelőssége. Az objektív játékos-kiválasztás és a támogató környezet biztosításával a játékosok saját szintjüknek megfelelő utánpótlás műhelybe kerülhetnek, legyen az rekreációs klub, hazai vagy külföldi elitképző műhely.
Don MacAdam: ?A megszokás, hogy barátokat alkalmazunk a szakmailag alkalmasabb személy helyett, az egy sürgősen változtatandó rossz gyakorlat. Tapasztalatom szerint messze a legsikeresebbek azok a csapatok, klubok és jégkorong szövetségek voltak, akik a játékosok érdekeit tartották szem előtt első számú prioritásként. Ha az emberek a saját kis világukat próbálják védeni, az nem segíti a jégkorongos közösség egészét. Kanadában mindenkinek lehetősége van megmutatni magát, akármilyen kis településről is származik. A scoutok folyamatosan figyelik a sportági tehetségeket. Ha a szülővárosod klubjának edzője látja benned ezt a tehetséget, akarja és támogatja is, hogy magasabb szintre lépj.?
Ebben a folyamatban a jégkorongos szülők és edzők szerepvállalása elévülhetetlen érdemeket jelenthet, ugyanakkor fontos megérteni bizonyos alapvetéseket. Ilyen például az, hogy a fiatal játékosok fejlődését nem a szupermini korosztályban lőtt gólok határozzák meg, hanem az a fejlődési ív, amelynek első éveiben a gyerekből jó atléta, majd később kiemelkedő jégkorongos válik. Dárdai Pál 2018-as nyilatkozatát idézve: “Amíg sok utánpótlásedzőnél kizárólag az számít, hogy három ügyes gyerekkel megnyerjen egy tornát, felesleges reménykedni. Nem akkor vagy jó edző, ha a Farsang-kupán első vagy. Akkor vagy jó edző, ha az év végén feladsz öt-tíz-tizenöt képzett és futballért bolonduló gyereket a következő korosztályba.” A klubvezetés szerepvállalása szintén meghatározó, hogy ebben a folyamatban a játékos érdekét tartsa szem előtt, és a számára leginkább ideális körülmények kialakítását támogassa – mégha ez azt is jelenti, hogy másik klubban érdemes folytatnia pályafutását.
Motivált, fiatal edzők és nemzetközi tapasztalattal rendelkező rutinos szakemberek nélkül nem megy
Sokszor emlegetett, sportági szinten konszenzust élvező gondolat, hogy minden jól működő képzési rendszer a megfelelő minőségű szakembereknél kezdődik. Arra a kérdésre azonban, hogy mitől lesz valaki jó szakember, már valószínűleg kevésbé kapunk egyértelmű választ.
Don MacAdam: ?Nem leszel jó edző, ha a nyári időszakban abbahagyod saját magad képzését, mert úgy gondolod, hogy már mindent tudsz. Magyarországon a legjobb edzők fiatalok, az idősebb szakemberek gyakran feladják az új ismeretek elsajátítását. Edzőinknek el kell sajátítani az egész életen át tartó tanulás gondolkodásmódját. Amire az edzőképzési rendszernek most igazán szüksége van, az a korosztály-, és időszakspecifikus képzési programok kialakítása. Egy másik fontos feladat az edzők elszámoltathatóságának növelése. Fontos, hogy heti rendszerességgel vegyenek részt edzőképzésben, és feleljenek saját maguk napi szintű fejlesztéséért. Emellett a nyári időszakban nagyobb hangsúlyt szükséges helyezni a komplexebb képzési programokra.?
A nemzetközileg is releváns tudás nagy része a 21. században bárki számára elérhető online előadások, tananyagok formájában. A sportág tudományos hátterének gyors változása miatt a top jégkorong nemzetek felől érkező know-how hatékony becsatornázása a képzési rendszerbe egyre fontosabb alapvetés. A játékosfejlesztés legjobb gyakorlatai, a képzési technikák folyamatosan fejlődnek, változnak. Azok a szakemberek, akik nem képzik magukat folyamatosan, ezt a fejlődést nem képesek követni, és így sok esetben a fiatal játékosokat idejétmúlt módszerekkel edzik, akik már a startnál behozhatatlan hátránnyal indulnak. Az angol nyelvtudás, vagy a folyamatos tanulásra való motiváció hiánya ezt a folyamatot tovább erősíti. A külföldi szaktudás kétféleképpen is importálható. A mély tapasztalattal rendelkező külföldi szakemberek segíthetik a motivált, fiatal edzők fejlődését, ugyanakkor fiatal edzőink külföldi szerepvállalása is hozzájárulhat ehhez a folyamathoz. Fontos emellett figyelembe venni, hogy az edzők – különösen a fiatalabb korosztályokban példaképek. Ha az edző a bíróval foglalkozik, a játékos is a bíróval fog. Amikor az önfejlesztés hangsúlyosabbá válik, az a játékos fejlődésére, és a szülő hozzáállására is pozitívan hathat.
?Sokszor látom, hogy edzőink olyan gyakorlatokat végeztetnek, amelyek teljesen nélkülözik az alapvető egyéni és fizikai fejlesztést. A magyar játékosok fizikailag elmaradnak a nemzetközi mezőnytől, ennek fejlesztése akár 20%-kal is növelhetné játékosaink hatékonyságát. Fontos, hogy mindent az alapoknál kell kezdeni? ? emelte ki interjúmban Don MacAdam.
Az edzők fejlesztése fontos előfeltétele annak, hogy a játékosok fizikai és mentális felkészültségi szintjét is növelni lehessen. Nemzetközi szintre kikerülve jellemzően korcsolyázásban és testjátékban maradunk alul. Az egyénre szabott edzésprogramra épülő fizikai felkészítés, és a magasabb korosztályok esetén a vezetői készségek fejlesztése meghatározóak lehetnek egy játékos felnőtt karrierje során. Meg kell tanítani játékosainkat a nyomást és a félelmet a maguk oldalára fordítani. Ebből is következik, hogy egy nemzetközi versenyen nem a 22 leggólerősebb, legtechnikásabb, hanem az egyes pozíciókba illesztendő 22 legérettebb, legkiegyensúlyozottabb, legalkalmasabb játékosra van szükség, akik képesek kezelni a kiélezett versenyhelyzetet.
Megfelelő versenyhelyzet megteremtése nélkül a jól működő képzési rendszer mit sem ér
Ha körbenézünk Európában, azt látjuk, hogy a nálunk magasabb szinten lévő nemzetek utánpótlás bajnokságai mind kiegyenlítettebbek, és színvonalasabbak, mint a mi bajnokságaink. Ezt két adat összefüggése is jól szemlélteti. A környező utánpótlás bajnokságok objektív értékelés alapján meghatározott színvonala, és ugyanezen bajnokságok kiegyenlítettsége nem meglepő módon erős korrelációt mutat. Hazai utánpótlás bajnokságainkban (U18, U21) az utóbbi négy évben megszerzett pontszámok szórása majdnem kétszerese volt a nálunk magasabb értékelést szerző környező utánpótlás bajnokságokénak.
Ez az adat nem tűnhet annyira meglepőnek annak fényében, hogy az elmúlt évek utánpótlás bajnokságai jellemzően a MAC és a Fehérvár versenyfutásáról szóltak, amellett, hogy az idei évben a DVTK-nak is sikerült az U21-es korosztályban kimagasló eredményt elérni. Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen versenykörnyezetben kellő kihívás elé vannak-e állítva legjobb játékosaink? Felkészíti-e a játékost mentálisan egy éles vb-re az a mérkőzés, amelyen komolyabb erőbefektetés nélkül lő 3-4 gólt?
Don MacAdam: ?A megfelelő versenyhelyzet kulcsfontosságú. Kanadában, Svédországban és más kiemelkedő jégkorong nemzetek esetében folyamatosan hajtanod kell, mert ha nem teszed, rögtön valaki más a helyedre lép. Ha úgy gondolod, hogy már elég jó vagy, soha nem leszel az. Itthon 6-7 perc bemelegítéssel telik egy 50 perces jeges edzés. Mérkőzés szituációban ez a berögződés rengeteget számít. Emellett nem mehet el azzal sem az értékes jégidő, hogy az edző hosszú perceken át feladatot magyaráz. Erre a célra vannak tantermek és előadások.?
Magas minőségű szakmai munkát végezve sem tudunk ugyanolyan játékosokat képezni, mint a svédek, az ideális versenykörülmények megteremtése nélkül.
Sokszor felmerülő kérdés, hogy mivel jutunk előrébb: külföldre küldjük legjobb játékosainkat, vagy otthon tartsuk a legjobb csapatokban? A választ valahol a kettő között kereshetjük. Tény, hogy a jelenlegi válogatottat meghatározó magyar játékosok már fiatal korukban külföldre kerültek, és ott nevelkedtek, így kerültek később top európai ligákba. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy hiába küldjük ki játékosainkat külföldi próbajátékra, két ugyanolyan szintű játékos közül nagy valószínűséggel még nem a magyart fogják kiválasztani. Fontos cél a tehetségek támogatása abban, hogy szintjüknek megfelelő kiemelt külföldi utánpótlás klubokban fejlődhessenek. Emellett azonban az is fontos, hogy az itthon pallérozódó játékosok számára is biztosított legyen a megfelelő képzés a lehetőségeihez leginkább igazodó versenyeztetési szinten. Ez az akadémiák versenyeztetési lehetőségeinek kibővítésével valósulhat meg leginkább. Már rövidtávon is olyan versenynaptárt kell kialakítani az akadémiai csapatoknak, ahol sok meccset játszanak erős ellenfelek ellen. Ez rövidtávon reálisan a nemzetközi tornarendszerben való aktívabb részvétellel valósulhat meg, közép-, és hosszú távon azonban akár egy erősebb, kiegyenlítettebb külföldi utánpótlás bajnoki rendszerhez, vagy adott esetben felnőtt bajnoksághoz történő csatlakozással érhető el.
Halaszthatatlan lépések
Ahhoz, hogy az említett három területen fejlődhessen a magyar jégkorong, és id. Ocskay Gábor szavait idézve “a hazai utánpótlásrendszer 2-esből 5-ösbe kapcsoljon?, elsőként a magyar jégkorong gyerekbetegségeit kell legyőznünk. Ehhez egy együttműködésen alapuló, jól felépített struktúra mentén kialakított akadémiai és pre-akadémiai rendszer ideális keretet biztosíthat. A nemzetközi tudás becsatornázása elengedhetetlen, azonban ehhez a hazai edzők oldaláról is több motivációra és elfogadásra lesz szükség. Ennek folyományaként az egyéni fejlesztési tervekre épülő technikai, fizikai és mentális felkészítés, és a magasabb szintű versenyhelyzet kulcsfontosságú lépések lesznek a sportág számára. Fontos azonban megérteni azt az alapvetést, hogy egy jól felépített utánpótlásrendszer akkor válthatja be a hozzá fűződő ígéreteket, ha azt a sportág szereplői hagyják és támogatják a kigondolt struktúra mentén működni, bíznak benne. Különbséget kell tenni a rendszer folyamatos átalakítása, és finomhangolása között. A második elengedhetetlen, az első azonban könnyen visszatarthatja az sikerek elérését. A magyar jégkorong fejlődése hosszú távon csak akkor valósulhat meg, ha a sportág érintettjei rövidtávú érdekeiket képesek lesznek feláldozni a siker oltárán.
