Ralph Krueger lesz a Sabres vezetőedzője

A legenda hosszú idő után az első európai edző lesz NHL-es csapat kispadján. A Southampton elnöki székéből érkezik Bufallóba.

Az 59 éves német-kanadai kettős állampolgár szakember játékosként a WHL-ig, illetve a német első osztályig jutott, két világbajnokságon képviselte Németországot. A bajnokságban a rájátszással együtt közel 400 meccsen szerepelt, 472 pontot szerzett. Edzői karrierjét 1991-ben kezdte, a Feldkirch csapatánál, amely akkor az osztrák bajnokság mellett a szlovén, olasz és osztrák klubokat tömörítő Alpenligában is szerepelt. Krueger nem a készbe ült bele, első két szezonjában nem kerültek rájátszásba egyik versenysorozatban sem, az első sikert a harmadik szezon hozta meg, osztrák bajnokok lettek. Érdemes megjegyezni, hogy Ausztria 1992-ben került fel az A csoportba, ahonnan 2005-ig mindössze egyszer esett ki. Roppant erős mezőnyben vált domináns csapattá a Feldkirch, és nem csak a hazai színtéren. Az 1994-es bajnoki címet sorozatban még négy követte, miközben négyszer megnyerték az Alpenligát is Krueger irányításával. A csúcsot az 1997/98-as szezon jelentette, amikor a Feldkirch a bajnokság és az Alpenliga mellett az EHL-t is megnyerte, ami a korabeli bajnokok ligájaként értelmezendő. A döntőben az orosz Dinamo Moszkvát győzték le 5-3 arányban.

Krueger ekkor már a közeli Svájc válogatottjának szövetségi kapitánya is volt mellesleg. 1998 után elhagyta a klubot, ekkortól egészen 2010-ig volt a helvét válogatott első számú irányítója. Svájcban sem kellett sokat várni a sikereire, a frissen feljutott válogatott első évében bronzéremért játszhatott, ahol elvérzett a csehekkel szemben. 2010-ig összesen hétszer vezette el csapatát a legjobb nyolcba Krueger, emellett három olimpián is részt vett, vitathatatlan érdemei vannak a svájci jégkorong modern kori felvirágoztatásában. 13 év után ismét eljött az ideje a váltásnak. 2010-ben az Edmonton Oilers másodedzője lett, majd két év múlva, a lockout miatt rövidített szezonban vezetőedzővé is kinevezték. Egyedül itt nem tudta megváltani a világot, a csapat a 12. helyen végzett a nyugati konferenciában, Kruegert menesztették. 2014-ben az olimpiai aranyérmet nyerő kanadai válogatott mellett dolgozott tanácsadóként, majd egy meglehetősen szokatlan fordulattal nem csak kontinenst és pozíciót, hanem sportágat is módosított.

Az olimpia után elvállalta az FC Southampton igazgatói székét a Premier League-ben, majd rövidesen elnöknek is kinevezték. A klub előzőleg hét évet töltött a másodosztályban, 2012-ben került vissza a Premier League-be, majd a Krueger érkezése utáni első évben története legjobb helyezését érte el, a nemzetközi kupaszereplést érő hetedik helyen zárt. Idén sportszakmai sikerek helyett inkább az anyagiak jöttek, a holland védőt, Virgil van Dijket sikerült eladni a Liverpoolnak 75 millió fontért, ami klubrekordnak számít, illetve világcsúcsnak ezen a poszton. A csapat viszont a kiesés ellen küzdött, amit ugyan elkerült, de Krueger így is távozott.

A szakember ez idő alatt sem szakadt el a jégkorongtól, a 2016-os világkupán ő volt a vezetőedzője az európaiakból összeállított csapatnak. A koncepció szerint nekik egy lefelé nem nagyon kilógó töltelékcsapatnak kellett volna lenniük a tornán, ám Krueger és játékosai nem sokat törődtek az üzleti tervekkel, hanem bejutottak a döntőbe, ahol az 57. percig vezetve kis híján megverték Kanadát. 44 másodperccel a vége előtt emberelőnyben kaptak gólt a karrierjét ezzel végképp más szintre emelő Brad Marchand-tól.

Áprilisban Krueger még úgy nyilatkozott a The Athleticnek, hogy egy napon szívesen visszatérne az NHL-be, de már nem annyira az edzői pozíció, mintsem az elnöki szék érdekli: ?Soha ne mondd, hogy soha, de tényleg élvezem, hogy az a dolgom, hogy olyan embereket vegyek fel, akik jobbak nálam azon a poszton, amit csinálnak, és ettől fejlődik a klub. Úgy alakult, hogy Southamptonban ez lett a célom. Azt hiszem, hogy kialakítani és irányítani egy szervezeti kultúrát a professzionális sportban az új szenvedélyem, és látom annak a lehetőségét, hogy ezt később Észak-Amerikában is kamatoztassam.? Beszélt a hokiról is. ?Minden reggel az az első dolgom, hogy megnézzem az NHL-es eredményeket. Vicces, hogy ezt egyszerűen nem tudod elveszíteni, mindig megnézem az összefoglalókat, és kapcsolatban maradtam egykori barátaimmal is.?

A The Athletic megkérdezte Thomas Vaneket is, hogy mit gondol a Sabres legújabb igazolásáról. Az osztrák NHL-es veterán, aki tagja volt a világkupán második helyezést elérő Team Europe-nak és játszott a Sabresban is, nem fukarkodott a dicséretekkel: ?Ez nagyon nagy nyeremény a Buffalónak. Nagyra tartom őt. Minden csapatból képes kihozni a legtöbbet. A világkupán nem sokan fogadtak volna ránk, de neki megvan a módszere arra, hogy hogyan kovácsoljon eggyé egy csapatot, ahol mindenki küzd a másikért is. Ő az egyik kedvencem a jégkorongban. Annyira jó ember. Nagy beszédeket tart. Emlékszik a nevekre. Tényleg mindenkivel törődik. Nem csak a sztárjátékosokkal, a csapat minden egyes tagjával, és ezt kifejezésre is juttatja. Azt hiszem, ehhez külön tehetség kell. A világkupán például ő is beszélt taktikáról, de ott volt Paul Maurice (jelenleg a Winnipeg vezetőedzője) is a stábban, akinek ez volt a feladata és tényleg jó volt ebben. Ralph ezt is jól kezelte, tudta, hogy ez Maurice feladata, és semmilyen problémát nem jelentett számára delegálni ezt a feladatot, noha ő volt a vezetőedző. Ez mutatja vezetői kvalitásait és emberi erényeit is. Nem volt féltékeny Paulra, imádta Pault, mi pedig bíztunk a rendszerben, mert ő is bízott benne. Nagyon jól dolgoztak együtt. Imádtam neki játszani, és ezt a legtöbb játékos nevében is mondhatom. De volt edző Ausztriában is, amikor még kicsi voltam, és amikor meghívott, hogy játsszam a világkupán, ezt mondta: <<Ötéves korod óta látlak, Thomas>>. Rengeteget tett az osztrák hokiért, azt kívánom, bárcsak a mi szövetségi kapitányunk lett volna, és nem Svájcé. Akkor most sokkal jobb lenne az osztrák jégkorong.?

Még novemberben tettük fel a kérdést, hogy ki lehet a következő európai edző az NHL-ben. Nem sokan voltak eddig, Kruegert leszámítva a finn Alpo Suhonen és a cseh Ivan Hlinka, mindketten az ezredforduló környékén, és egyikük sem sok ideig. Novemberben úgy tűnt, három esélyes jelölt van, érdekes módon ebből ketten is németek. Krueger már akkor is favoritnak tűnt, de a nála jóval fiatalabb Marco Sturmban is van potenciál, ő jelenleg a Los Angeles Kings másodedzője, ami azért fontos, mert ezen a poszton nélkülözhetetlen az észak-amerikai tapasztalat. Az NHL profizmusa miatt akkora szakmai stáb dolgozik egy-egy csapatnál, aminek koordinálása európai bajnokságokhoz szokott szakember számára nehezen megoldható. A harmadik lehetséges jelölt a svéd szövetségi kapitány, Rikard Grönborg volt, akit szintén szóba hoztak a Buffalóval, azonban a világbajnokság előtt közvetlenül két évre aláírt a svájci Zürich Lions csapatához. Akkor már látszott, hogy az ő esetében az áttörésre még várni kell.