Lesz-e végre megint kanadai győztes az NHL-ben?

Most van esély, hiszen a Calgary nyugati elsőként, a Winnipeg harmadikként kezdi a rájátszást. A Nyugati Konferenciában is áttekintjük az első kör esélyeit.

Itt a Flames a Coloradóval találkozik (első meccs április 11-én), a Nashville a Dallasszal (start 10-én), a Winnipeg a St. Louisszal (nyitány 10-én), a Vegas pedig a San Joséval (ők 10-én kezdenek).

Calgary Flames?Colorado Avalanche

Az senkinek nem okozott meglepetést, hogy a Calgary bejutott a rájátszásba, az viszont mindenkit megdöbbentett, hogy a szezon második felében milyen fölénnyel nyerte meg a Nyugati Konferenciát, maga mögé utasítva az olyan esélyesebbnek vélt csapatokat, mint a Nashville, a Vegas és a Winnipeg. Jó ómen lehet a klub számára, hogy legutóbb 1989-ben végzett az első helyen a konferenciában, abban az évben, amikor az egyetlen bajnoki címét szerezte. A kiemelkedő szereplés a csapategységnek és a mélységnek köszönhető. Nincs még egy csapat a legjobb 16-ban, amelynek öt játékosa is legalább 70 pontot szerzett volna. A kvintettben négy csatár (Gaudreau, Monahan, Lindholm, Tkachuk) van, és Mark Giordano személyében egy védő is, aki a James Norris-trófea első számú várományosa. A 35 éves bekk játéka kulcskérdés több szempontból is. Egyrészről rengeteg pluszt ad a csatároknak, másrészt elképesztő munkát végez a védekezésben. Átlagosan plusz három perccel többet tölt a jégen, mint az őt követő T. J. Brodie, de az igazi differencia nem itt ütközik ki, hanem a kapott lövések számában. Amikor Giordano nem volt a jégen, a csapat 371 lövéssel kapott többet, ami döbbenetes szám. A Colorado számára tehát adott az első számú feladat: Mark Giordano semlegesítése. Bill Petersnek, a Calgary edzőjének két komolyabb gonddal kell megküzdenie a párharc előtt: Sean Mohanhan sérülésével, illetve azzal, hogy kit állítson a kapuba. A Calgarynak ugyanis nincs első számú hálóőre. Mike Smith és David Rittich közül utóbbinak minimálisan jobbak a mutatói, ennek köszönhetően az ő szerepeltetése a valószínűbb. A sérült Monahan az utolsó edzést követően játékra jelentkezett, de a szerepeltetésére csak az utolsó pillanatban derül fény.

A Colorado csapatszerkezete szöges ellentéte a Calgaryénak. Az Avalanche erősen fejnehéz a Nathan MacKinnon, Mikko Rantanen, Gabriel Landeskog sorral. A trió a liga legjobb hármasaként funkcionált a szezon első felében, utcahosszal vezették a kanadai táblázatot, mögöttük azonban hatalmas az űr. Az Avalanche pontjainak a 42%-át ez a hármas szerezte, így az ő megállításuk a legfontosabb a Flames taktikájában. Az élet azonban megkönnyítheti a Calgary helyzetét: Rantanen ugyanis kihagyta az alapszakasz utolsó nyolc mérkőzését, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy bevethető lesz az első mérkőzésen. Jared Bednar ebben az esetben Alex Kerfootnak szavazhat bizalmat az első sor bal oldalán. Mögöttük a szurkolók leginkább Carl Soderbergben és a cserestop előtt érkező Derick Brassardban bízhatnak, ők azok, akik teljesítményükkel és rutinjukkal esetlegesen megtudják támogatni Landeskogékat. Ha ez nem így lesz, akkor nagyon rövid párharc elé néz a denveri brigád. Párhuzam a két csapat között, hogy akárcsak a Calgarynak, a Coloradónak sincs egyes számú kapusa. Mind a két hálóőr, Philipp Grubauer és Szemjon Varlamov is hasonló mérleggel zárt, a csatát az elmúlt két hónap teljesítménye döntheti el, amiben egyértelműen jobbnak bizonyult a német. Mindent összevetve a Calgary várja esélyesebbként a playoff első körét. A kanadai gárda egyszerűen mindenben ellenfele előtt jár, így a MacKinnon, Rantanen, Landeskog sornak, ha jégre küldhető, valami egészen elképesztő extrát kellene nyújtani ahhoz, hogy a következő körbe lépjenek.

Nashville Predators?Dallas Stars

Mindkét csapatban közös, hogy hatalmasat hajrázott az alapszakasz végén. A Nashville ennek köszönhetően megelőzte a Central-csoport élén álló Winnipeget, és második kiemeltként kezdheti a rájátszást, míg a Stars bejutott a playoffba, és megcsípte az első számú wild card helyet. Mindkét oldalon azt várják, hogy ugyanez a lendület viszi tovább a gárdát a második körbe.Valószínűsíthető, hogy nem gólgazdag párharcot hoz kettejük küzdelme, amit a statisztika is alátámaszt. A Predators a kapott gólokat tekintve a negyedik, emberhátrányban a hatodik legjobb volt, ugyanezek a számok a Starsnál második és ötödik, így nyugodtan kijelenthető, hogy mindkét csapat erőssége a védekezésben rejlik. A gólszerzés terén sincs nagy differencia a két társaság között, mindketten a mezőny utolsó harmadában végeztek, de a mérleg nyelve itt a Nashville felé mozdul el.

Valahol érthető, hogy a Predators gyenge volt a gólszerzésben. A csapatnak ebben a szezonban nem volt klasszis befejező csatára, akire egész évben építhetett volna. Filip Forsberg és Viktor Arvidsson is sokat hiányzott sérülés miatt, így a csapat játéka leginkább a hátvédekre épült, mind előre-, mind hátrafelé. A házi ranglista első hat helyén három bekk található, az egész NHL-t figyelembe véve pedig messze kiemelkedtek a Nashville kék vonalas játékosai azzal, hogy a legtöbb gólt a legtöbb pontot szerezték. A klasszikus mondás szerint a csatárok meccset nyernek, a védelem bajnokságot. Ez lehet most Peter Laviolette filozófiája is, aki a ponterős és kiválóan védekező bekkek mellett nyugodtan támaszkodhat a Pekka Rinne, Juusse Saros párosra is a kapuban. Rinne kicsit haloványabban teljesített ebben az évben, de Saros többször is bizonyította, hogy hidegen beugorva is képes extraklasszis teljesítményre.

A Stars sokkal jobban áll csatárok terén, hiszen az első sorban a Seguin, Benn, Radulov trió tartja nyomás alatt az ellenfél kapuját. Az egyetlen gond ezzel a hármassal, hogy a teljesítménye hullámzó, akárcsak az egész csapaté. Meccsekre el tudtak tűnni, hogy aztán meccseken keresztül megállíthatatlanok legyenek. Ez a hektikusság leginkább arra a Jamie Bennre volt jellemző, aki idén éppen csak átlépte a félszáz pontos határt, pedig a képességei alapján simán pont/meccses játékos lenne. Ennek a hullámvölgynek a kiküszöbölésére érkezett Mats Zuccarello a cserestop idején, akinek a passzai és a játékintelligenciája 5 az 5 ellen és emberfóros szituációkban is óriási pluszt adhatott volna. A norvég azonban megsérült, mindössze két meccset játszott a zöldek között, de hogy jól beilleszkedett a csapatba, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy három pontot így is össze tudott szedni. Ami a kapusokat illeti, a Starsnek sem kell szégyenkeznie a Ben Bishop, Anton Hudobin páros miatt. A tandem sokáig harcban állt a William M. Jennings-trófeáért, amit végül szoros befutó után az Islanders duója vihetett haza.

A bombaerős védelmek és a gyengébb támadójáték mellett így két dolog döntheti el a csatát. Egyrészről a hazai pálya előnye, ami a Nashville mellett szól, a másik az emberfóros játék, ami viszont a Dallas sikerét vetíti előre. Amíg a Predators ebben a liga legrosszabbja volt, addig a Stars a 10. az alapszakaszban. A texasiak ráadásul az emberelőnyös hatékonyságot növelhetik is, hiszen az említett Zuccarello felépült a sérüléséből és játékra jelentkezett.

Winnipeg Jets?St.Louis Blues

Elképesztő az a teljesítmény, amivel a St. Louis kiharcolta a rájátszásba jutást. Január legelején a csapat az NHL utolsó helyén állt, aztán előhúzták az újonc kapust, Jordan Binningtont, aki olyan lendületet és támaszt adott, amit még nem láttak a tengerentúlon. A Blues a január .-tól számított táblázaton második lett a Tampa mögött, és ennek eredményeként nemcsak simán bejutott a playoffba, de az utolsó néhány játéknapon akár a csoportját is megnyerhette volna. A vancouveri Elias Pettersson mellett Binnington a Calder-trófea másik várományosa, és mindenki utóbbira fókuszál majd a rájátszásban, hiszen a svéd csatár szezonja véget ért. Nagy kérdés lesz, hogy Binnington mire fog menni a playoffban, hiszen az tényleg egy más kávéház. Craig Berube edző természetesen nemcsak Binningtonnak, hanem egy teljesen új játékstílusnak is köszönheti a sikert. A Blues sokkal zártabban védekezik, szűkebb helyeket hagy a kapu előtt, a csatárokat próbálja kifelé szorítani a lövőzónából. Ennek az eredménye az lett, hogy február 1-jétől a St. Louis kapta a legkevesebb gólt és a negyedik legkevesebb kaput eltaláló lövést. A kapu előtt Colton Parayko volt az úr, aki hátvédtársaival kiválóan oldotta meg Berube új elképzelését, a bekk azonban sérülés miatt kihagyta az utolsó két mérkőzést, és egyelőre kétséges, hogy játszhat-e a széria első összecsapásán.

A Winnipeg is egy kiváló kapustól indul. Connor Hellebuyck tavaly is elképesztőt nyújtott a vasak között, egészen a Vezina-jelölésdig jutott, de ami sokkal lényegesebb, hogy rutint szerzett a rájátszásban. A Jets 2018 tavaszán konferenciadöntőig menetelt, így a rutinnal nincs és nem is lesz probléma, mással viszont annál inkább lehet. A kanadai klub az utolsó két és fél hónapot 50%-os mutatóval hozta le, ami azt mutatja, hogy a szezon első kétharmadában nyújtott teljesítményének köszönhetően jutott be a legjobb nyolcba. Ennek két oka volt. Először is a két legnagyobb név, Wheeler és Scheifele egyaránt odatette magát, cipelte a csapatot, Patrik Laine viszont nem, és az ő mélyrepülése lehúzta a mutatókat. A finn szélső csak 30 gólig és 50 pontig jutott, ami egy átlagos játékostól elfogadható lenne, tőle viszont roppant gyenge. A videójáték-függőségben szenvedő és a harmadik sorig visszazuhanó sztár szerepét szerencsére átvette Kyle Connor az első sorban, aki 34 góllal hálálta meg a bizalmat. Bizonyos szempontból neki volt köszönhető, hogy Paul Maurice vezetőedzőnek nem kellett új stratégiát kidolgoznia, a Jets ugyanúgy játszhatja a gyors és lendületes korcsolyázásra épülő hokiját. A szorosan védekező St. Louis ellen is arra kell törekedniük Wheeleréknek, hogy minél több kiugrással és mozgással szét tudják húzni a Blues védelmét. Laine mellett a Winnipeg mutatóit visszavetette még a két hátvéd, Josh Morrissey és Dustin Byfuglien sérülése is. Byfuglien csak 42 mérkőzésen lépett pályára, Morrissey 59-en, viszont utóbbi kihagyta az alapszakasz utolsó 20 találkozóját, és korántsem biztos, hogy ott lehet majd a nyitányon.

San Jose Sharks?Vegas Golden Knights

Tavaly a két csapat a playoff második körében találkozott. Akkor a Knights hat meccsen lépett tovább, és most is valami hasonlóra készül, csakhogy azóta alaposan megváltozott a helyzet mindkét oldalon.

A San Jose egyénileg még mindig jobb garnitúrának néz ki, a Vegas azonban továbbra is egységesebb csapatként. Még jobban, mint tavaly. A Sharks igazi nyomás alatt tudja tartani akármelyik ellenfelét. Négy 30 gólos csatárt tud felmutatni kapásból, kilencet, akik elérték az 50 pontot, és azt a Brent Burnst a kék vonalról, aki laza 83 pontot pakolt be a közösbe. Mindezt úgy, hogy Erik Karlsson hol játszott, hol nem. A nyáron szabad ügynökké vált svéd bekk rutinjára és pontjaira égető szükség lenne a playoffban, de rengeteget volt sérült a szezonban, és egyelőre az ő játéka is kérdéses. A helyét Heed és Dillon vette át többnyire, akik remekül oldották meg a védőmunkát. Összességében a csatársor és a hátvédsor még Karlsson nélkül is is rendben van Kaliforniában, a gondot a két kapus, Martin Jones és Aaron Dell jelenti, ez a páros az NHL legrosszabbja. Jones és Dell 5 az 5 ellen mindössze 89,7%-os védési hatékonyságot tudott felmutatni az alapszakaszban, amivel nem fognak messzire jutni a playoffban.

A Vegas elleni párharc onnantól kezdve lesz érdekes, hogy az övék a második legtöbb kaput eltaláló lövés a Carolina után. Rögtön kiolvasható, hogy a Knights taktikája egyszerű: lőni, lőni és lőni bármilyen szögből, bármilyen helyzetből. A Knights ráadásul alkalmazta is ezt a taktikát a San Jose ellen az alapszakaszban, méghozzá eredményesen: kettejük idei mérkőzésein a Sharks 3,62 gólt kapott meccsenként, és csak 89%-kal védett. A Vegasban ráadásul olyan játékosok vannak, akik tudnak és mernek is lőni. A teljesség igénye nélkül ott van például Pacioretty, Marchessault, Stastny és William Karlsson, de akit feltétlenül ki kell emelni, az nem más, mint az Ottawából érkezett Mark Stone. A szélső a cserestop idején került Vegasba, és a Knights kereken hármas gólátlaga 3,3-re nőtt vele, ami lenyűgöző javulás. Gerard Gallant vezetőedző ráadásul ezeket a játékosokat egyenletesen osztotta el, ami azt jelenti, hogy legalább három sorral bármikor képesek lesznek nyomás alatt tartani a Jones, Dell párost. Nem kérdés, hogy a San Jose csak egyféleképpen nyerheti meg a párharcot, ha már a semleges zónában megszűri a támadásokat és minimálisra csökkeni  a tavalyi finalista kísérleteit. Ebben az eseteben a kapusainak lesz esélye felvenni a versenyt a másik oldallal, a Fleury, Subban duóval. Máskülönben hiába fognak a Sharks játékosai gólt vagy gólokat ütni, ilyen védési hatékonyságot aligha ellensúlyozhatnak Pavelskiék.