Mitől kezdtek el szárnyalni a kanadai NHL-csapatok?

Huszonhat éve nem emelhette magasba kanadai csapat kapitánya a klubjégkorong legértékesebb kupáját ? ám ez hamarosan újra megtörténhet.

Az NHL-ben minden évben visszatérő kérdés, hogy mikor lesznek ismét sikeresek a kanadai csapatok. Ennek oka, hogy miközben a sportág vitathatatlanul legnagyobb szuperhatalma az elmúlt három olimpiából kétszer aranyat nyert, a klubjaik különböző okok miatt nemigen kerülnek a Stanley közelébe. Utoljára 1993-került Kanadába a kupa, akkor a Montréal Canadiens 4-1-re mosta le a Wayne Gretzkyvel felálló Los Angeles Kingst.

Három évvel ezelőtt volt a helyzet a leglehangolóbb a határ északi oldalán. A hét csapatból egy sem került be a rájátszásba, és négy az utolsó öt hely valamelyikén végzett az alapszakaszban. Ehhez képest jelenleg az NHL tabelláján két divízióban is kanadai csapat áll az élen: a központi csoportot a Winnipeg Jets, a csendes-óceánit a Calgary Flames vezeti. Az összesített táblázaton az első hat helyen három juharleveles csapatot találunk, a már említetteken kívül a Toronto Maple Leafs is a közvetlen élmezőnyhöz tartozik. Közben a Jets úgy lett divízióelső vasárnap, hogy a legjobb formában lévő csapatot, a ligaelső Tampa Bay Lightningot győzte le.

Az eddigiek alapján az Ottawa az egyedüli, amely továbbra is mélyponton van, a többiek vagy elindultak felfelé, vagy már a végső győzelemre is esélyesek közé tartoznak.

Lássuk elsőként a feltörekvőket. A Vancouver Canucks az előzetes várakozásokhoz képest igen jól teljesít, két hellyel van lemaradva a nyugati divízió második wild card helyéről. Ez főként a Brock Boeser, Elias Pettersson csatárduónak köszönhető, ők ketten fiatal koruk ellenére máris a liga meghatározó játékosai közé tartoznak. A Montréal náluk is előrébb tart az építkezésben: Max Domi és Tomás Tatar sokkal többet nyújt, mint amire számítottak tőlük, és Jonathan Drouin is a ponterős fiatalok táborát erősíti. A Habs gondjai furcsa módon ott szaporodtak meg, ahol a legkevésbé várták: a kapusposzton. Carey Price 2013?2017 között a liga legjobb hálóőre volt, de az elmúlt két szezonban átlagosan 90,1%-kal fogott, ami a legalább 60 meccsen védő 27 kapus között mindössze a 25. helyre elég. Az Edmonton Oilers a trió harmadik tagja, amely jelenleg épp rájátszást érő helyen áll, de ez a pozíció egyelőre ingatag. Hosszabb távon azonban szinte minden mellettük szól: Connor McDavid olyan magasságokba emelkedhet, ahol korábban csak Wayne Gretzky járt, egyszerűen mindenben jobb, mint a kortársai: gyorsaságban nincs párja, de játékintelligenciája, korongkezelési technikája és lövőereje is kimagasló. Mellette 2011 1/1-ese, Ryan Nugent-Hopkins is kezd magára találni, 34 meccsen 31 pontot szerzett, ha így folytatja, év végére a 75 is összejöhet. Összehasonlításul: az eddigi legjobbja 56 pont volt. Mikko Koskinen is remek választás a kapuban. A problémát a Vancouverhez hasonlóan itt is a védelem jelenti, illetve a mélység hiánya. Ha be is kerülnek a rájátszásba, aligha jutnak messzire.

Nem úgy, mint a másik három csapat. A szezon eleji esélylatolgatásokkor a Flamest sokan leírták, mivel nyáron elcserélték egyik legjobb hátvédjüket, Dougie Hamiltont. Ám a húzás bevált: érkezett Noah Hanifin, Derek Ryan és Elias Lindholm, emellett a Vegastól megszerezték James Nealt. E játékosok közül a legkevésbé fontosnak tartott Lindholm okozta a legnagyobb meglepetést. Bill Peters vezetőedző eredetileg talán azt gondolta, Neal fog játszani az első sorban Johnny Gaudreau és Sean Monahan mellett, azonban ha ez így is volt, Lindholm már az edzőtáborban beverekedte magát a helyére. A játékos fejlődéséről mindent elmond, hogy tavaly az egész szezonban 16 gólt szerzett, míg idén 34 meccs után már 17-nél jár. Tavaly 44 pontot ért el, most 37-je van. Az első csatártrióból Gaudreau a legidősebb, de ő is csak 25 éves. A második sorban Matthew Tkachuk 21 évesen a liga egyik legjobb szervezője, a védelmet a ponterős Mark Giordano irányítja. Kételyek a Calgary esetében is a kapusposzttal és a csatárkontingens mélységével kapcsolatban fogalmazhatók meg. Sam Bennett például a 2014-es draft negyedik helyén kelt el, de idén még csak 10 pontja van. Derek Ryan is messze van tavalyi formájától, nem beszélve Nealről, akinek nála is sokkal rosszabbul megy, élete leggyengébb szezonját éli eddig. Amíg ezeket a gondokat nem orvosolják, addig a Flamesnek nem lesz reális esélye arra, hogy elhódítsa a kupát.

Fotó: Jonathan Kozub/NHLI

Nem úgy a másik két csapatnak: a Winnipegnek és a Torontónak. A Jetsnek már tavaly sem hiányzott sok, hiszen bejutott a nyugati konferencia döntőjébe, ahol végül a Vegas Golden Knights múlta felül. A csapatnak jövőre komoly problémái lehetnek a fizetési plafonnal, így idén muszáj mindent egy lapra feltéve rámennie a győzelemre. A csapat egyik erőssége a speciális játék: az előnyök 30%-át értékesítik. Ebben elsősorban a Wheeler, Scheifele, Laine sor viszi a prímet, előbbi kettőnek akár a százpontos szezon is összejöhet, míg Laine a gólkirályi címért van versenyben. De mögöttük is tehetséges fiatalok egész sora vethető be, mint például a kanadai Kyle Connor vagy a dán Nikolaj Ehlers. Mindketten 22 évesek, és mögöttük Dustin Byfuglien tovbbra is a legponterősebb hátvédek közé tartozik. Védekezésben sem rosszak: a Josh Morrissey, Jacob Trouba kettős az egyik legstabilabb páros. Adam Lowry centerposzton nyújt kiemelkedő teljesítményt. Ami gondot okozhat, az elsősorban Connor Helleybuck ingadozó formája a kapuban: a tavalyi 92,4%-ról 91% alá esett a hatékonysága. Emellett a balkezes hátvédek és a harmadik-negyedik soros csatárok minősége sem veszi fel a versenyt a topcsapatokéval.

Ez a mélység kétségkívül megvan a Maple Leafsben, amely úgy is az élklubok közé tudta verekedni magát, hogy Auston Matthewst egy, William Nylandert két teljes hónapig nélkülözni volt kénytelen. Ebben Mitch Marnernek van a legnagyobb szerepe, aki szintet lépett eddig sem akármilyen teljesítményéhez képest is: már tavaly 69 pontos szezont produkált, 21 évesen pedig 108 pontos tempóban termeli a pontokat. De a nála fiatalabbak is kiemelkedőt nyújtanak, különösen Kasperi Kapanen, aki első teljesnek ígérkező NHL-szezonjában 7 gólt lőtt már, és összesen 9 pontot hozott össze. A 24 éves Andreas Johnsson szintén első teljes szezonját futja, közel fél pont/meccs átlaggal. A védelemben Morgan Rielly nyújt kiemelkedőt, nincs nála ponterősebb bekk a ligában. De Jake Gardiner és Trevis Dermott is stabil oszlopai a csapatnak. A kapuban ? egyetlenként a fenti csapatok közül ? minden a legnagyobb rendben van, Frederik Andersen 92,8%-os hatékonysága a harmadik legjobb az NHL-ben. Ahogy az várható volt, nem múlt el nyomtalanul az utolsó pillanatban lezárult bértárgyalások sorozata, William Nylandernek még időre lesz szüksége, hogy formába lendüljön, egyelőre 5 meccsen 2 assziszt került a neve mellé. Benne azonban még lehet reménykedni, hogy menet közben magára talál. Ugyanez nem mondható el a jobbkezes hátvédekről, ezen a poszton nincs igazán NHL-es kaliberű játékosa a csapatnak. Mondani sem kell, mekkora veszélyt jelent, ha a védelem gyenge pontjai mind egy oldalra koncentrálódnak, erre legkésőbb a február végi átigazolási határidőig megoldást kell találnia a menedzsmentnek. A jó hír az, hogy meg is vannak a pénzügyi eszközeik, és ami ennél fontosabb, van helyük a fizetési plafon alatt arra, hogy rövid távon befoltozzák a lyukakat. Kérdés, hogy találnak-e partnert, aki hajlandó lesz üzletet kötni velük.

Két éve azt írtuk, a tinisztárok indíthatják be a kanadai csapatokat. Ez a várakozásunk minden szempontból igazolódni látszik. Ha vetünk egy pillantást az akkori világkupán szereplő Team North America keretére, azt láthatjuk, hogy a 23 év alatti fiatalok mára meghatározó játékosokká váltak: Hellebuyck, Trouba, Scheifele a Winnipeget húzza, McDavid és Nugent-Hopkins az Oilerst, Rielly és Matthews Torontóban számít sztárnak. Akkor még csak lélegzetünket visszafojtva figyeltük, mire képesek ezek a fiatalok, nem gondoltuk, hogy egy egész paradigmaváltás előszelét láthatjuk. Ez a paradigmaváltás pedig a kanadai csapatok számára is kedvező változást indított el az erőviszonyokban. Nem biztos, hogy ennek már idén is kézzelfogható eredménye lesz, de hogy a jövő ezeknek a csapatoknak dolgozik, az biztos.

(Az írás Dom Luszczyszyn cikke alapján készült, amely a The Athleticben jelent meg.)