Hatékony a Hitchcock-rendszer Edmontonban

Az új vezetőedző leigazolása telitalálatnak bizonyult, máris szárnyal az Oilers. Kérdés, hogy tartós fejlődési pályára tudja-e állítani a csapatot.

A védekező játékáról híres Ken Hithcockot november harmadik hetében ültették az Edmonton kispadjára. Nagy dolgokat nem változtatott a rendszeren, csupán két módosítást hajtott végre. A legfontosabb, hogy hátrébb rendelte a csatárokat, akik így közvetlenebbül tudják segíteni a védekezést, és a korong cipelésének terhét is átveszik a bekkektől. Ha van olyan játékosod, mint Connor McDavid, akkor ez kulcsfontosságú. A másik változtatás is ezzel függ össze, Connor McDavid minden korábbinál több jégidőt kap, a St. Louis ellen szétlövésben megnyert meccsen 28 percet volt a pályán, de Hitchcock óta ez a mutatója nem ment 23 perc alá. Kivéve a legutóbbi, Minnesota elleni meccset, amelyet 7-1-re nyert meg az Oilers, és ahol a liga egyik legjobb kapusát, Devan Dubnykot már a 9. percben le kellett cserélni. Más kérdés, hogy McDavidnek 21 perc is elég volt egy gólhoz és három gólpasszhoz.

A The Score be is mutatott két képet, amelyek kiválóan illusztrálják, miben változott az Oilers védekezése Hitchcock alatt. Látványos, hogy a csatárok mennyivel lejjebb védekeznek, és hogy mennyivel jobban segítik a védőket.

A rendszer tehát működik. Todd McLellan alatt az Edmonton 20 meccsből 9-et nyert meg, az új szisztémában 9-ből már hatnál tartanak. Fel is zárkóztak, már csak egy pontra vannak a rájátszástól, bár nagy a versenyfutás. Nyilvánvalóan sok munka van még, hiszen a 6 győzelemből ötöt egyetlen góllal nyert meg a csapat, és McDavidet sem lehet a végtelenségig csúcsra járatni. Az Oilers 81 gólt lőtt az ellenfeleknek, McDavid 40 pontnál jár, vagyis a találatok felében közvetlen szerepet vállalt, vagy gólszerzőként, vagy asszisztosként. Milan Lucic helyét egyelőre nem sikerült megtalálni, és Jesse Puljujarvinak is időre van még szüksége, mire magára találhat a második sorban, Ryan Nugent-Hopkins párjaként. A kapusteljesítmény azonban máris javult, Cam Talbot három meccset kapott, egyszer sem védett 90% alatt, ellenben kétszer 93% fölött volt a teljesítménye, Mikko Koskinen pedig még jobb mutatókat mutatott az elmúlt időszakban.

A csapat tehát újra a rájátszás közelébe került, ám ilyen rövid idő alatt nem lehet csodát tenni. Magyarán, a szezon második felére derül ki valójában és értelmezhetően, hogy az edzőváltás beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket.