Montrealban továbbra is megy a pazarlás

Mark Bergevin menedzser újjáépítené a csapatot, de a sérülések, a konfliktusok és a rossz játékospolitika miatt már most távolodik a playoff.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk olvasóinknak a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk.

Kezdjük talán a legfontosabbal, a Montreal kapitányával, akinek jövő nyáron járt volna le a szerződése. Max Pacioretty élete egyik legrosszabb szezonján van túl, mindössze 17 gólt lőtt és 37 pontot szerzett, és ezt nem lehet szimplán arra fogni, hogy csak 64 mérkőzésen lépett jégre. Teljesítményét nagyban befolyásolta, hogy 2017 nyarától folyamatosan két dolgot lehetett hallani vele kapcsolatban: elcserélik ? és Marc Bergevin nem is tárgyal vele a hosszabbításról. Az edzőtábor kezdetére pont is került az ügy végére: egy nagyobb üzlet keretében Las Vegasban kötött ki a csapatkapitány.

Bergevin ezt megelőzően azzal verte ki a biztosítékot a szurkolóknál, hogy a szezon előtt a tehetséges hátvédet, Mihail Szergacsovot, majd nyáron Alex Galchenyukot cserélte el. Szergacsov bekk létére 40 pontot szerzett, az érte kapott Drouin 46-ot, de ?28-cal fűszerezve, ami mindent elmond arról, ki nyerte a cserét. A Galchenyuk-üzletet majd jövő nyáron lehet értékelni, de nem lenne meglepő, ha ebből is rosszul jönne ki Bergevin, mert az orosz származású centert érthetetlen okokból szélsőként próbálták használni a harmadik-negyedik sorban, ahol a képességeit nem tudta maximálisan kamatoztatni. Galchenyuk ezt sokszor szóvá tette, de állítólag nemcsak ezért kellett távoznia, hanem azért is, mert Claude Julien vezetőedző kifejezetten nem szereti az orosz játékosokat. A dolog annál is érthetetlenebb, mert a Habsnak leginkább centerekre lenne szüksége. A helyzet tragikumának érzékeltetésére elég annyit mondani, hogy az első felkészülési meccsen centerként játszatták Max Domit, aki szélső, és akit Galchenyukért cseréltek el az Arizonával. Magyarul: elcseréltek egy tehetséges centert, akit a szélen erőltettek játszatni, egy szélsőre, akiből megpróbálnak centert faragni. Van még valaki, aki nem érti, miért nem nyert 25 éve kanadai csapat Stanley Kupát?

De nemcsak a két csere borzolta a kedélyeket, ott volt az idei draft is, ahol a Montreal húzhatott harmadiknak, és óriási meglepetésre Jesperi Kotkaniemit választotta. Később ezt azzal indokolta Bergevin, hogy a 19 éves játékos akár első számú center is lehet a 2018/19-es szezonban, ha jól teljesít az előszezonban és az edzőtáborban. Mint mondtuk, a Montrealnak évek óta klasszikus első soros centerre lenne szüksége, de a finn hiába roppant tehetséges, a szakértők és a szurkolók szerint is túl nagyok az elvárások vele szemben. Persze a károgókra már sokszor rácáfoltak, Kotkaniemi pedig 17 évesen ért el 29 pontot 57 meccsen a finn ligában, és első előszezonmeccsén is betalált a Devilsnek.

Az elvárások azért is olyan nagyok, mert a Habs a góllövéssel hadilábon állt tavaly, és ez valószínűleg idén sem lesz másként. Gallagher 31 góllal a legjobb tudott lenni, mögötte a harmadik soros Paul Byron pedig második mindössze 20 találattal. A jó szerepléshez kellene még minimum egy, de inkább két 30 gólos játékos, és még 3-4, akik elérik a húszas küszöböt. A Montrealon valószínűleg a visszatérő Tomas Plekanec sem fog segíteni. A cserestop idején az ősi riválishoz, a Torontóhoz küldött center 24 meccsen csak két gólt lőtt kék-fehérben, így ismételt leigazolását is Bergevin sokadik elrontott lépésének tartják.

Nem jobb a helyzet a védelem terén, ahol sérülések sújtották a Montrealt. Paciorettyről már volt szó, de a védelem két alappillére, Carey Price és Shea Weber is hónapokra kidőlt, ami tovább rontotta a Habs esélyeit. Két évvel ezelőtt, amikor P. K. Subbant elcserélték Shea Weberre, még vegyesen fogadták a szurkolók a dealt. Azóta bebizonyosodott, hogy a Canadiens húzta a rövidebbet, hiszen egyszer sem jutott a rájátszásba, a Predators viszont begyűjtött egy alapszakasz-elsőséget, sőt bejutott a döntőbe is. Weber ráadásul még mindig sérült, leghamarabb december közepén szállhat harcba, így a vezérszerep elvileg Jeff Petry kezébe kerülhet. A bekk elfogadhatónak mondható 42 pontot szerzett, de a +/- táblán ?30-cal zárt, ami elképesztően gyenge teljesítmény. A szurkolók abban reménykedhetnek, hogy hátul a tavaly bemutatkozott Victor Mete, Noah Juulsen páros ad stabilitást a csapatnak, akik ebben a káoszban is képesek voltak pluszban maradni.

Végül ott van Carey Price. A liga egyik legjobb hálóőre az elmúlt három szezonban hol kisebb, hol inkább nagyobb sérülésekkel bajlódott. Az elmúlt idényben sem volt teljesen egészséges, és ennek, valamint a gyenge védelemnek köszönhetően élete legrosszabb szezonját hagyta maga mögött, alig érte el a 90%-os hatékonyságot, meccsenként több mint három gólt kapott. Nem vitás, hogy ő a csapat legfontosabb láncszeme, akinek teljesítménye alapvetően befolyásolja a Habs elkövetkező szezonját.

Összefoglalva az rajzolódik ki, hogy a Montreal jövője közel sem biztató. Rövid távon semmmiképp. Hosszabb távon kicsit más a helyzet, hiszen a klubnak most már három igen tehetségesnek tartott centere van: Kotkaniemiről már volt szó, a 19 éves Nick Suzukit Paciorettyért cserébe kapták a Vegastól, a vele egykorú Ryan Poehling pedig az amerikai utánpótlás-válogatott egyik legjobbja. Ha belőlül sikerül értékes játékost faragni, és közben nem adnak túl rajtuk, mint az eddigi értékeiken, akkor elindulhat a klub felfelé. Idén erre még kicsi az esély.