A Vegasnak lépnie kell valamit

A Stanley Kupa döntőjében 2-1-re vezet a nagyon magabiztos Washington, ha a negyedik meccset is behúzzák a fővárosiak, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül a ligaújonc.

A Vegas Golden Knights az idei playoffban először számára ismeretlen terepre tévedt. A csapat az első körben kisöpörte a Los Angeles Kings csapatát. A második fordulóban a San José Sharks ellen elvesztette ugyan a második hazai meccsét, de az első adandó alkalommal visszavette a pályaelőnyt. A második idegenbeli meccsét ugyan elbukta, de ezt követően sima volt az út, illetve azzá tették. A Winnipeg Jets ellen idegenben kezdtek, rögtön egy zakóval, de több esélyt nem adtak a kanadai csapatnak, mini söpréssel jutottak a döntőbe. A Washington Capitals elleni finálénak szintén pályaelőnnyel vágtak neki, mi több, előzetesen mindenki őket tartotta favoritnak. Ehhez képest a második hazai meccsükön kikaptak, és a harmadikon sem volt sok esélyük. A rájátszás folyamán most először egymás után szenvedtek el két vereséget. Lépéshátrányba kerültek, ha harmadszor is kikapnak hétfő éjjel, azzal nagyon messzire kerülnének a Stanley Kupától.

Ahhoz, hogy ezt elkerüljék, néhány dolgon változtatni kell. Az első a sorok közötti terhelés elosztása. A William Karlsson, Reilly Smith és Jonathan Marchessault alkotta első sor teljesítménye látványosan visszaesett, a Washington elleni 9 gólból csak kettőt szereztek ők, a hiányukban pedig egyedül a negyedik sor nőtt fel a feladathoz. A 25 éves Tomas Nosek életében először játszik az NHL rájátszásában, a döntőben mégis ő vezeti a góllövőlistát három találattal. De nem csak a gólokról van szó. A Golden Knights góljainak jelentős részét eddig is az első sor lőtte, a keret mélységét az adta, hogy a többiek is képesek voltak nyomás alatt tartani az ellenfelet, amivel hibázásra kényszerítették őket. A playoffban meccset eldöntő gólt tíz különböző játékos szerzett, ilyesmire még nem nagyon volt példa az NHL történetében. A Washington elleni harmadik meccsen ez az offenzív mélység teljesen hiányzott, a meccs feléig mindössze 9 lövést produkáltak, a végére összesen 21-szer találták el a kaput, ami nagyon alacsony szám.

Ha a csapat első sora magára marad, azzal az ellenfél dolgát is nagyon megkönnyítik. Erről beszélt az ellenfél vezetőedzője, Barry Trotz is a meccs után, amikor elmondta, hogy az a csapat, ahol csak egy sorra van bízva a párharc megnyerése, az elveszett, hiszen egyrészt sokkal könnyebb őket semlegesíteni, másrészt egy 20-25 meccses rájátszást nem lehet ugyanazzal az energiaszinttel, koncentrációval, elszántsággal végig játszani, ennek következtében pedig törvényszerű, hogy a teljesítmény is ingadozni fog. A Vegas esetében éppen ezt látjuk: az első sor most egy kicsit visszaesett, ami még a legjobbakkal is előfordul. Helyzeteik vannak, az utóbbi két meccsen kicsit másfelé pattant a korong, mint eddig. A nagyobb baj az, hogy az első meccset gyakorlatilag megnyerő negyedik sort leszámítva nincs senki, aki levenné a terhet a vállukról. A David Perron, Erik Haula, James Neal alkotta második sor például közel 14 percet volt a jégen szombaton, ehhez képest Perronnak és Nealnek még lövése sem volt, Haula pedig a bulik mindössze egyharmadát nyerte meg. Nem csoda, hogy mindhárman mínusz hárommal végeztek.

Ki kell tehát valamit a Capitals játéka ellen, mert ez a fizikai hoki, amely már a semleges zónában igyekszik megfojtani a gyors és kreatív játékot, nagyon nem fekszik a Vegasnak. Ehhez nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak vissza kell térni a játékhoz, amivel kiharcolták a döntőbe kerülést. Szerkezetileg az elmúlt két meccs a két kék vonal között dőlt el. A Capitals egyértelműen dominálja a semleges harmadot, sok korongot szereznek, így pedig a Golden Knights képtelen olyan hullámokban vezetni véget nem érő rohamait, mint ahogy ezt eddig megszokhattuk tőlük és amivel eddig mindenkit az őrületben tudtak kergetni. A másik nagyon fontos terület, ahol elvesztették a kontrollt, az az ellenfél kapujának közvetlen közelében található. A Jets elleni 10 gólból hatot innen szereztek. A Washington elleni első meccset azért nyerték meg, mert nem kevesebb, mint négy gólt lőttek ebből a zónából. Szombatra azonban nyoma sem maradt annak a zavarnak, amit a kapu mögül visszatett korongokkal tudtak okozni Holtbynak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Capitals idén különösen erős abban, hogyan kell a legnagyobb támadó potenciállal rendelkező csapatokat semlegesíteni. Az alapszakasz végén a Pittsburgh a harmadik, a Tampa az első, a Vegas az ötödik helyen végzett, ami a meccsenkénti lőtt gólátlagot jelenti. Trotz mester csapata nem jeleskedett a védekezésben, meccsenként 2,9 gólt kaptak, ami a nem túl fényes 16. helyre volt elég. Ezt a számot a rájátszásra 2,55-re tudták letornászni. A Pens és a Bolts ellen 13 meeccset játszottak, ezeken 29 gólt kaptak, ami meccsenként 2,23 gólt jelent. A Vegas ellen az első meccs elment, de utána a megfelelő változtatások után két mérkőzésen kaptak három gólt.

Most ugyanígy kell alkalmazkodnia a Vegasnak is, ebben pedig a második és harmadik sor kiemelten fontos szerepet játszik. Ők azok, akiknek lényegesen többet kell vállalniuk, hiszen ezen a szinten megengedhetetlen luxusnak számít, hogy például az alapszakaszban 66 pontot szerző David Perron az egész rájátszásban gól nélkül áll. A védekezésben is vannak tennivalók, Marc-André Fleurynek csak a statisztikái romlanak, ugyanolyan magabiztosan véd, mint eddig, csak többször kerül megoldhatatlan helyzet elé a társak miatt.

Vasárnap Gallant nem zárta ki, hogy a sorok összetételét is megváltoztatja. Egyes spekulációk szerint egyetlen játékos jöhet szóba, mégpedig a szezon közben a Detroittól megszerzett Tomas Tatar. A Winnipeg elleni párharcban játszott utoljára, amikor az első meccsen elszenvedett vereséget követően rakták be a keretbe. A húzás bejött, ő lőtte a csapat első gólját, amitől annyira lendületbe jöttek, hogy 0-1 után 4-1-gyel mentek tovább. Tatarnak ráadásul különösen jól megy a Washington ellen. A 27 éves szlovák játékos eddigi karrierje során 14 alkalommal játszott a Caps ellen, ezeken 6 gólt és 9 pontot, plusz öt az összesített mérlege. Mi több, a hat góljából négyet idén lőtt Holtbyéknak. Ezek alapján szinte kihagyhatatlannak tűnik ebből a keretből. Azon a Winnipeg elleni meccsen egyébként éppen Perron helyére került be a második sorba.

Egy biztos, a feladat nem változott Vegas számára: a két washingtoni meccs egyikén vissza kell szerezni a második meccsen elvesztett pályaelőnyt. Annyi történt, hogy az elsőn nem sikerült, kedd hajnalban következik a második lehetőség. A helyzet most annyiban más, mint eddig, hogy ha most sem sikerül, akkor a fővárosiak 3-1-re fognak vezetni. Márpedig 1939 óta, amióta a döntő négy nyert meccsig megy, 33 alkalommal fordult elő, hogy egy csapat 3-1-re vezessen. Ebből harminckétszer meg is nyerték a kupát. Ha valahol, hát Vegasban értenek az oddsok tudományához, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy mindent ki fognak magukból adni az egyenlítésért.