• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

A szlovénoknak nincs több hibázási lehetőségük

Rendkívül elszánt ellenfél vár a mieinkre szerda este.

Válságkezelő csapatgyűlést tartottak a szlovénok a világbajnokság számukra első pihenőnapján, hiszen úgy kezdődött számukra a torna, ahogy azt valószínűleg senki nem képzelte Szlovéniában. A világbajnokság kezdete előtt azt nyilatkozták, esélyesek a feljutásra, és az is a céljuk, de tudják, hogy mindenki belead apait-anyait majd ellenük. Ez utóbbi feltételezésükben nem is csalódtak, az első két mérkőzésükön a két, legkevesebbre taksált csapat ellen játszottak, és mindkétszer vereséget szenvedtek.

A szlovén hokicsoda 2001 óta tart. Akkor jutott fel először a kis ország válogatottja az elitbe, és rögtön bent is maradt. A következő idényben kiestek ugyan, de azonnal vissza is jutottak és megint túléltek egy évet a legjobbak között. A sorminta csak 2009-ben szakadt meg, akkor nem sikerült azonnal visszajutni az elitbe, csak egy évre rá hazai jégen, Ljubljanában. Azóta folyamatosan a liftezés a csapat osztályrésze, egy év fent, egy év lent. Közben megjártak két olimpiát is, Szocsiban hetedikek, idén Pjongcsangban kilencedikek lettek. A budapesti világbajnokságon eddig elvesztett hat pont következményeként viszont most ismét reális közelségbe került a második vonalban ragadás, de a pakliban minden más kimenetel is benne van, a feljutástól a harmadik vonalba zuhanásig. Hogy merre folytatódik a hiúzok útja, abban nagyon fontos szerepe lesz a magyar válogatott elleni meccsnek.

Az egyértelmű, hogy Szlovéniában elfogadhatatlan lenne, ha a csapatuk a mezőny második felében végezne. A keddi edzést követő krízismegbeszélés után csak Kari Savolainan szövetségi kapitány és Jan Urbas csapatkapitány nyilatkozott. Hogy mi történt az öltözőben, az természetesen titok marad, a nyilatkozatokból azért annyi kikövetkeztethető, hogy a magyar válogatott nem számíthat kíméletre szerda este, a szlovénok vért fognak inni a meccs előtt, hiszen ha komolyan gondolják a feljutást, akkor most érkeztek el az utolsó lehetőségükhöz. Három győzelemmel ugyanis még fel lehet jutni körbeverések esetén, de hogy kettővel is sikerüljön ez, ahhoz már szinte csoda kell. Így nekik mostantól kezdve a három erősebbnek tartott csapat ellen kell száz százalékot hozniuk.

“Nem számítottunk erre – vallotta be a sajtónak a csapatgyűlés után Urbas. – Mindannyian tudjuk, hogy ha jobb eredményeket akarunk, akkor többet kell mutatnunk, jobban kell játszanunk. Ami történt, megtörtént. Kielemeztük, mi történt eddig, de ezt már magunk mögött kell hagyjuk.” Savolainen kapitány hozzátette: “Általában támogatom az ilyen megbeszéléseket. Jó, ha a játékosok kibeszélik magukból a történteket. Abban maradtak, hogy fel kell áldozniuk magukat a csapatért. Meg kell szenvedniük a jégen. Ha nem vagy elég fókuszált, elveszted a meccset, ahogy az történt is velünk például a lengyelek ellen a második harmadban. Nehéz ezeket a dolgokat teljesen elfelejteni. De volt egy megbeszélésünk, kielemeztük ami történt és mostantól csak a következő feladatra fókuszálunk. Az edzés jól sikerült, jobban, mint a korábbiak, jók voltak a gyakorlatok, és különösen agresszívek voltunk.”

fotó: Mudra László (MJSZ)

Ami a csapatot illeti, annyit lehet tudni, hogy a legutóbbi edzést Verlic kisebb sérülés miatt kihagyta, de várhatóan ott lesz a csapatban a magyarok ellen. A fiatal Jan Drocg ismét Ticar és Sabolic mellett gyakorolt, elképzelhető, hogy ismét így fognak együtt játszani. Urbas kitért a magyarok elleni meccsre is. “A magyarokat nagyon jól ismerjük, jó csapatuk van, hazai jégen, telt ház előtt játszanak. Nagyon nehéz dolgunk lesz velük. Este lesz a meccs, a jég nagyon rossz lesz, egyszerűen kell játszanunk, megragadni a pillanatokat, várni az ellenfél hibáira. Kielemeztük a magyarok játékát az olaszok ellen, mindkét csapat óriási lukakat hagyott a védekezésben. A saját javunkra kell fordítanunk ezeket.”

A mieink táborában érthetően jobb volt a hangulat az olaszok elleni győzelmet követően. A szünnapon nem volt kötelező jeges edzés, a játékosok pihenhettek, feltöltődhettek. Kazahsztán ellen két jó harmadunk volt, az nem ért győzelmet. Az olaszok sem volt több, ezúttal viszont a hokiszerencse mellénk szegődött. Nem lesz ez mindig így, ezért rendkívül céltudatos, összeszedett játékra lesz szükségünk Szlovénia legjobbjai ellen. Nem mi vagyunk a esélyesek, annak ellenére sem, hogy legutóbb 10 napja idegenben túlórában legyőztük őket. Eddigi 30 meccsünkből 23-at ők nyertek, 2 lett döntetlen, és csak 5-öt nyertünk meg mi. Ráadásul tétmérkőzésen mindeddig még pontot sem sikerült szereznünk ellenük. Bár többször is nagy reményekkel csaptunk össze velük a világbajnokságokon, mindig jött a kijózanodás. Egyszer minden rossz sorozatnak meg kell szakadnia, miért is ne most történjen ez meg.

Drámai mérkőzésen szenvedte el második vereségét a magyar válogatott a budapesti divízió 1/A-s világbajnokságon.

Őrült nyitó harmadot produkáltak a csapatok, a szlovénok két vereségük után tényleg beleadtak apait-anyait, 24-szer találták el a magyar kaput húsz perc alatt. Ezzel együtt az első lövés Galló Vilmosé volt, az első ziccer pedig Sebők Balázsé, aki szenzációs csellel játszotta magát tisztára, de sajnos nem sikerült eredményesen befejeznie az akciót. Az első gól viszont – két másodperceken belül bemutatott Vay Ádám-bravúr után nem sokkal – a szlovénoké lett, Aleksandar Magovac bombázott a lepkés felsőbe a 7. perc végén. A folytatásban is inkább ellenfelünk akarata érvényesült, rengeteg dolga volt a kapusunknak, a védelmünknek és a komplett védekezésünknek, és nem cis supán emberhátrányban, amiből kettőt osztottak ki nekünk a bírók, és amelyeket impresszíven játszottak a szlovénok. Más kérdés, hogy Vas János így is egyenlített kis híján, szabályosan szerzett korongot Kroselj hálóőrrel szemben, háttal húzta rá az üres ketrecre, centikkel ment mellé. A mi fórjaink ekkor még meglehetősen dadogósak voltak, az egyik során kétszer is meglógtak a szlovénok, de Vay helyén volt. Noha összességében nem játszottunk alárendelt szerepet, a mínusz egy miatt sem lehetett okunk panaszra.

A második felvonás semmivel sem kevésbé intenzív és feszült, ellenben lényegesen kiegyenlítettebb játékot hozott. A szlovénok ugyan erősebbnek tűntek továbbra is, ám ezt a maximumon túli energiák mozgósításával, valamint Sebők Balázzsal kompenzáltuk. Finnországi légiósunk korántsem tipikus előnygóllal egyenlített a 26. percben. A pálya közepén került hozzá a korong, elindult, tisztára játszotta magát, aztán nemes egyszerűséggel a kapuba helyezett. Ezenkívül is volt még legalább két kivételes megmozdulása, előbb közvetlenül a kapu elé verekedte magát, a szlovén védelem hitetlenkedve nézte, mi történik, ám végül nem tudta átemelni 14-esünk a pakkot az előrevetődő Kroselj fölött. Másodjára egy kipattanó került elé, de csak fonákkal reagálhatott, a kapus mamutja újfent útban volt. A harmad krónikájához tartozik, hogy a szlovénok a 30. percben ismét vezetést szereztek, bizonytalankodtunk a kapunk mögött, nem uraltuk a játékszert, amely Urbas elé került, és ő kíméletlennek bizonyult, 1-2. Öt az öt ellen, fórban és hátrányban is masszívabban mozogtunk ebben a húsz percben, mint azelőtt, az állás megint csak híven tükrözte a játék képét, közel sem érezhettük reménytelennek a helyzetünket a továbbiakra nézvést.

A harmadik harmadban fergeteges energiákat mozgósítottunk az egyenlítés érdekében, tökös hokit mutattunk, de sehogy sem akart bemenni semmi. A legközelebb akkor álltunk a sikerhez, amikor Hári János ajtó-ablak helyzetből a vasat találta el fél méterről. Ezzel együtt annyira nyomtunk, hogy a szlovén szövetségi kapitány a sorokat rendezendő kénytelen volt kikérni az idejét 50:35-nél. Utána még volt egy komoly előnyünk, további kimaradt helyzetekkel, majd a rohanás megbosszulta magát, négy szlovén lépett meg egy védőre az 56. perc elején, és Golicic nem hibázott: az 1-3-mal nehézzé vált a helyzetünk. Több mint három perc volt még hátra, amikor Jarmo Tolvanen egy támadóharmadbeli buli alkalmából lehozta a magyar kapust, ám ez alig néhány másodperc alatt visszaütött, Kovacevic 60 méteres korongja a bal vasról a hálóba csorgott. A legvégén kaptunk még egy előnyt, de nem éltünk ezzel sem. Szlovéniát ezúttal sem bírtuk legyőzni tétmeccsen, a sorozat nem szakadt meg.

A teljes harmadik forduló után három hat- (Kazahsztán, Olaszország, Nagy-Britannia) és három hárompontos (Magyarország, Lengyelország, Szlovénia) csapat van a csoportban. Csütörtök este okvetlenül le kell győznünk Lengyelországot, ha nem szeretnénk bajba sodródni az utolsó kör előtt.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Óriási küzdelmet vívott egymással a szlovén és a magyar válogatott, ezúttal a szlovének voltak szerencsésebbek. Edzői értékelések.

Kari Savolainen, szövetségi kapitány, Szlovénia: “Láttam már a kezdés előtt hogy a játékosok megértették, ez az utolsó lehetőségük, és ezért az első pillanattól készen kellett állniuk. Ma ez így is volt, és ezen az estén a szerencse is mellénk állt, amit az előző két összecsapásról nem mondhattunk el. Továbbra is meccsről meccsre, napról napra kell gondolkodnunk. Sok tanulsága van ennek az estének is, mert messze nem volt tökéletes ez a meccs sem. Jócskán van még miben javulnunk, például a korong kontrollálásában. A jég minősége nagyon rossz, a rossz kezdés miatt amúgy is nyomás van a játékosokon, ilyenkor le kell egyszerűsíteni a játékot.”

Jarmo Tolvanen, szövetségi kapitány, Magyarország: Gratulálok a szlovén válogatottnak, nagyon jó meccset játszottak, nehéz helyzetben. Látszott az eltökéltségük. Lassan kezdtünk, ahogy az előző alkalommal is, de ez ezúttal ez nem annyira miattunk volt, hanem mert a szlovének nagyon erősen kezdtek. A második és harmadik harmadban egyre jobbak lettünk, lendületbe jöttünk, érett az újabb gólunk. Ezúttal ez nem jött össze, pedig megvoltak a helyzeteink, de ez nem az az este volt. Ezena tornán minden meccs nagy meccs,nem lehet egy pillanatra sem lazítani. A játékosok munkamoráljával elégedett voltam, mindenki mindent beleadott 60 percen keresztül. Készen kell állni mindenkinek a játékra az első pillanattól kezdve, ezen a szinten bíznunk kell a játékosokban, hogy mindent ennek megfelelően csinálnak a napi felkészülés során. Ma szerintem ezzel nem volt probléma, de ahogy mondtam is,rendkívül erős ellenfél volt ma a jégen. Egy kicsit a taktikán is kellett változtatnunk az előzetesen elképzelthez képest, mert a harmadok második 10 percében már annyira elhasznált a jég, hogy csak egyszerűen játszva lehet eredményesnek lenni. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, egy picit alkalmazkodni kellett a körülményekhez.”