Ismét döntőt játszik-e a Nashville?

Ki lesz Keleten a Pittsburgh legnagyobb kihívója? Ezek a legnagyobb kérdések, csütörtökön öt további párharccal folytatódik a totális hoki az NHL rájátszásában.

Washington Capitals?Columbus Blue Jackets
A Washingtonnal kapcsolatban csak egyetlen egy kérdés merülhet fel évek óta. Vajon mikor sikerül egy tisztességes tavaszt futniuk, amelyben nem az első vagy a második kör jelenti a végállomást. A Capitals komoly veszteségeket szenvedett a tavalyi holtszezonban. Távozott Justin Williams, Marcus Johansson, Kevin Shattenkirk, Nate Schmidt és Karl Alzner is, de a csapat ennek ellenére is megnyerte a Metropolitan csoportot. A húzóemberek, mint Ovecskin, Backström, Oshie, Carlson és Holtby, természetesen hozták a kötelezőt, sőt erőn felül is teljesítettek, mert a távozók helyére érkező kiegészítő emberek nem voltak olyan hatékonyak, mint ahogyan azt elvárták tőlük. Ezt leginkább a védelem sínylette meg, a Caps első helyezettként csak 20 góllal ütött többet, mint amennyit kapott. A sok kapott gólra magyarázat még Braden Holtby teljesítménye is. A tavaly és tavaly előtt is a legtöbb győzelmet szerző, Vezina-díjjal is kitüntetett kapus idén messze elmaradt a megszokott formájától, aminek az lett a következménye, hogy Barry Trotz mester nem őt, hanem a második számú portást Philipp Grubauert jelölte kezdőnek a Columbus elleni első mérkőzésre. A Washington a negatívumok ellenére bombaformában várja az első összecsapást, az alapszakasz utolsó 15 mérkőzéséből ugyanis tizenkétszer nyerni tudott, de a 12 győzelemből háromszor is három vagy több gólt kapott. Ovecskinék tehát egyelőre tudják egyensúlyozni a hátsó alakzat hibáit, kérdés, hogy ez egy párharcban elegendő lesz-e. A Columbus éppen ellentétes utat járt be a nyáron, mint a Washington, nem vesztettek embereket, hanem húztak egy zseniális cserét. Saad ment, Panarin jött, aminek az lett az eredménye, hogy az orosz szélső a gólpasszokat és a pontokat tekintve is új franchise-rekordot ért el. Az ő semlegesítése lesz a Caps első számú feladata. A cserestop előtt Jarmo Kekalainen húzott még egy bátrat, a mélységet növelve megszerezték Thomas Vaneket, aki Boone Jenner és Alexander Wennberg mellett 19 meccsen 15 ponttal bizonyította, hogy lehet még rá számítani. Az osztrák a 15 pontjából 14-et ráadásul egyenlő létszám mellett szerzett. A Jackets védelme jelenleg egységesebbnek tűnik, mint a fővárosiaké. Bobrovszkij előtt a liga egyik legjobb párosa a Seth Jones, Zach Werenski páros nemcsak takarított, de 24 percet töltött a jégen és közel 100 pontot tett a közösbe. A Columbus, akárcsak a Washington, remek formában várja a párharcot. A Jackets a cserestop idején még a divízió ötödik helyén volt, ám azóta a legtöbb pontot gyűjtötte a 31 csapatot figyelembe véve. A Jackets gyenge pontja a speciális játék lehet, mert előnyben a 25., hátrányban a 26. lett a az ohioi gárda az alapszakaszban. Főleg utóbbi aggasztó, mert a Washington létszámfölényes alakulata évek óta az egyik legjobb a ligában. Röviden összefoglalva mindkét csapatnak van keresnivalója, ha a kihasználja az ellenfele gyenge pontját. A Columbus a fővárosiak bizonytalan kapushelyzetére alapozhat, míg a Washington az emberelőnyös játékra apellálhat, amit egy remek taktikával akár minél többször ki is erőszakolhat.

Tampa Bay Lightning? New Jersey Devils
Keleten nem is lehetne papíron nagyobb fix egyes mint az első Tampa és a nyolcadik New Jersey párharca. Ehhez képest a Devils az alapszakaszban mindhárom meccset megnyerte a Tampa ellen, kettőt a rendes játékidőben, egyet szétlövések után. Ez azonban semmit sem jelent, mert a playoff-rutin a Tampa oldalán áll, nem is akármekkora előnnyel. A floriadiak hihetetlenül erősen kezdték a szezont, két hónap után bárki látatlanban odaadta volna a Kucserov, Stamkos párosnak az összes jelentős egyéni címet, a csapatnak pedig az alapszakaszelsőséget. A lendület azonban a védelemnek köszönhetően februárban váratlanul megtört. A Bolts a szezon végére leadta a 18 pontos előnyét a Boston ellen, és végül nem rajta múlt, hogy megtarthatta a keleti elsőséget. A Tampa szerencséje az volt ebben a gödörben, hogy a szezon végére kifáradó Kucserov, Stamkos páros mellett borzasztóan hosszú volt a padja és ez a csatársor ellensúlyozni tudta a védelem gyengélkedését. A Brayden Point, Yanni Gourde, Tyler Johnson, Alex Killorn, Ondrej Palat ötösből mindig volt valaki, aki meg tudta tolni a csapat szekerét, sőt a kvintetthez még érkezett a cserestop idején J.T. Miller is, ami azt jelenti, hogy a Tampa bármikor képes volt három sorral nyomás alatt tartani az ellenfelét. A Tampa védelme hiába tartozik ligaszinten az elit közé, az utolsó három hónapban rémálomszerűen muzsikált. A Victor Hedman által dirigált védelem csak 28. lett az emberhátrányok kivédekezésében, miközben Andrej Vasziljevszkij teljesítménye a szezon első felében látható 93,5%-ról 90,7%-ra zuhant. Jól látható tehát, hogy ha a Tampa egy kicsit is össze kapja magát hátrányban és úgy általában a védekezésben, akkor nagyon megnehezíti majd a Devils dolgát. A New Jersey 2012 után tért vissza a rájátszásba, köszönhetően a liga egyik legnagyobb MVP-várományosa, Taylor Hall teljesítményének. Az Oilers egykori csatárának a megszerezése az elmúlt egy év összes cseréjét figyelembe véve is valószínűleg a legzseniálisabb húzás volt. Hall ipari mennyiségben gyártotta a pontokat, gyakorlatilag egymaga cipelte be a Devilst a playoffba, mindenféle segítség nélkül. És itt gyakorlatilag pontot is lehet tenni a Jersey támadósorára, mert ha nincs Hall, nincs Devils offense sem. A 93 pontos Hall a házi rangsorban 41 egységet vert a másodikra, a tavaly draft első helyén elkelt Nico Hischierre és 15 gólt Kyle Palmierire. Hall mellé az egész szezonban csak az a Keith Kinkaid tudott felnőni, aki ki tudta szorítani a vasak közül Corey Schneidert, de egymagában ő is kevés lesz a félelmetes tampai henger ellen. Nyugodtan kijelenthető, hogy a New Jersey egyemberes csapat, nincs az a szilárd védelem és nincs az a balansz a sorok között, ami még a Brodeur, Elias érában jellemezte a csapatot. Az Ördögök szurkolói egyetlen játékelemben bízhatnak, ez pedig a speciális játék. A Devils mindkét kategóriában a top tízben végzett, a Bolts ellenben csak 28. lett a kivédekezésben, tehát a Jerseynek van keresnivalója. De a játéknak ez a szegmense, valószínűleg nem lesz döntő, csak szorosabbá teheti majd a párharcot.

Boston Bruins?Toronto Maple Leafs
Van miért visszavágnia a Torontónak. A Leafs 2013-ban a hetedik mérkőzésen tíz perccel a vége előtt hárommal, másfél perccel a befejezés előtt még kettővel vezetett, de a Bruins fordítani tudott és kiejtette Original Six ellenfelét. Fantasztikus munkát végzett első teljes idényében Bruce Cassidy a Boston mestere. Ha nem ez lett volna a Vegas első idénye az NHL-ben, minden bizonnyal hazavitte volna a legjobb edzőnek járó kitüntetést. Cassidy a szezon több pontján is bizonyította, hogy remekül ismeri a csapatát. Először is sikeresen építette be a fiatalokat a csapatba, összesen 11 játékost avatott idén, akik megtalálták a kémiát az öregekkel. A 11-ből hárman (Heinen, Kuraly, DeBrusk) több mint 70, ketten pedig (McAvoy és Grzelcyk) több mint 60 mérkőzést játszottak és együtt öten összesen 151 pontot tettek a közösbe. És ebben a kvintettben még nincs benne az a Ryan Donato, aki csak az alapszakasz utolsó 12 mérkőzésére szállt be a maga kilenc pontjával. Cassidy másik erénye, hogy csapatát a folyamatos sérülések ellenére is állandóan az ellenfélre veszélyesen tudta játszatni. A Bruins képes volt bárkihez alkalmazkodni, ha kellett képes volt fizikai játékot, gyors játékot, támadó vagy éppen védekező játékot mutatni, a cél, azaz a két pont megszerzése érdekében. Cassidy végül összerakott egy parádézó speciális egységet. A Bruins negyedik lett emberelőnyben és harmadik a hátrányok kivédekezésében, amivel elmondhatja, hogy a liga legjobb speciális egysége az övé. A Toronto fennállása legjobb szezonját futotta. Soha ennyi pontot és győzelmet nem szerzett a Leafs, így a szurkolók joggal bíznak abban, hogy a csapat 51 év után ismét felemelheti a méteres ezüst kupát. A kanadai gárda játéka továbbra is Auston Matthews köré épül, aki rengeteget fejlődött a tavalyi szezonhoz képest. Hat ponttal ugyan kevesebbet ért el mint első szezonjában, de 20 mérkőzéssel kevesebbet is játszott, mint 2017-ben. Matthews mellett ott van Marner, Nylander, Kadri és van Riemsdyk is, akikkel kiválóan tudja játszani a Babcock által rájuk szabott run and gun taktikát. Ez a taktika remekül működik, hiszen a harmadik legtöbb gólt lőtték az alapszakaszban, de megvan a hátulütője is: a hátsó alakzat jó néhány alkalommal a kelleténél is jobban kinyílt, ami a statisztikában is meglátszott. Frederik Andersen hiába szerzett franchise-rekordot jelentő 38 győzelmet és teljesített az egész szezonban megbízhatóan, a 2,81-es kapott gólátlag azt mutatja, hogy ebből a rohanós, attakolós taktikából vissza kell vennie a Leafsnek, ha messzire akarnak jutni a playoffban. Pláne a Bruins ellen, amely a negyedik legkevesebb gólt kapta az alapszakaszban. Akárcsak a Boston, a Leafs is kiemelkedőt nyújtott a speciális játékok terén, így ebben a kategóriában nem lehet győztest hirdetni a két csapat között. A Leafs az alapszakaszban nyújtotthoz képest higgadtabb és taktikusabb játékkal legyőzheti az ellenfelét. És bár az ehhez szükséges playoffrutinból a Bostonnak sokkal több van jelenleg, de ha valaki tudja, hogy ez ellen mit lehet tenni, az nem más mint a Leafs edzője Mike Babcock.

Anaheim Ducks?San Jose Sharks
Két olyan csapat került össze ebben a párosításban, akik nagyon egyformán teljesítettek az alapszakaszban. A Ducks pályaelőnye egy ponton múlt, 44 győzelmük és 13 pontszerző vereségük 101 pontot eredményezett, a Sharks 45-ször győzött, viszont csak tíz olyan vereségük volt, amikor pontot tudtak szerezni, így a végén ők 100 ponttal ?mérlegeltek?. A négy egymás elleni meccs közül három alkalommal került sor szétlövésre, kétszer a Sharks örülhetett, ami páratlan izgalmakat ígér. A Ducks egyszer mosta fel a padlót ellenfelével, akkor 6-2-re nyertek Anaheimben, de ennek túl nagy jelentősége feltehetően nincs. Ennél aggasztóbb lehet a Sharks-szurkolók számára, hogy a Ducksé az egyik legjobb finis az alapszakaszban, utolsó 12 meccsükből tízet megnyertek és csak egyetlenegyszer maradtak pont nélkül. Hazai pályán hétmeccses nyerő szériában vannak, így a pályaelőnynek kiemelt jelentősége lehet. A sérülések mindkét oldalon komoly gondot okozhatnak. Az Anaheim bejutása így is csoda, hiszen az évad során 318 ?embermeccset? veszítettek emiatt, vagyis ennyiszer kellett kihagynia játékosnak mérkőzést sérülés okán. Cam Fowler valószínűleg nem jön rendbe a rájátszás első körére sem, Kevin Bieksa és John Gibson visszatérésére van esély. Esetleges hiányukban Corey Perry és Ryan Getzlaf régi motorosok, a 24 éves svéd Rickard Rakellnek kiugró szezonja van 69 pontjával, szezon közben pedig óriási erősítést jelentett Adam Henrique érkezése, aki 57 meccsen 20 gólt és 36 pontot szerzett, és a Devilsszel volt már Stanley Kupa döntőjének részese. A túloldalon John Thornton a legnagyobb hiányzó, térdsérülése miatt kérdéses, hogy ott lehet-e a párharc nyitó mérkőzésén. A mag azonban itt is adott, Brent Burns, Joe Pavelski, Logan Couture és Tomas Hertl összesen 240 pontot értek el. Hozzájuk érkezett a szezon végére Evander Kane, aki 17 meccsen 14 pontot szerzett és aki egyszerre visz a csapat játékába sebességet, fizikumot és pontérzékenységet.

Nashville Predators?Colorado Avalanche
A Vegas szereplése mellett a nyugati konferencia másik nagy kérdése, hogy meg tudja-e ismételni a tavalyi bravúrt, vagyis a döntőbe jutást a Nashville Predators. Erre minden esélye megvan, hiszen története során először nyerték meg a Presidents? Trophyt, 117 ponttal végeztek az alapszakasz élén. A védelem továbbra is az egyik legjobb és legmélyebb a ligában, a Mattias Ekholm, Ryan Ellis, Roman Josi, P.K. Subban és Yannick Weber alkotta névsor semmivel sem félelmetesebb, mint volt tavaly, 56 gólt szereztek, sehol ennyit máshol hátvédek nem tudtak beletenni a közösbe. Nem csoda, hogy a 19 éves szupertehetséget, Sam Girardot szezon közben elcserélték Coloradóba, akiért viszont megkapták Kyle Turrist. A 28 éves center 65 meccsen 42 pontot szerzett, egyértelműen telitalálat, ráadásul azon a poszton, ahol tavaly a leginkább meggyengültek, hiszen akkor első számú center nélkül játszották le a döntőt a Pittsburgh ellen. Ryan Johanssen most egészséges, Nick Bonino éppen a Penstől érkezett, Turrisről már volt szó, és az alapszakasz hajrájára reaktiválták a tavalyi csapatkapitány Mike Fishert, akire az öltöző és a negyedik sor irányítójaként várnak nagy feladatok. A centerposzt mélysége látványosan hatott a többiek sikerességére is, 14 játékos végzett 20 pont fölött, amire kevesen voltak képesek a ligában. Az egyikük azonban éppen a Colorado volt, akik ráadásul azt a bravúrt is megcsinálták, hogy a tavalyi utolsó hely után jutottak be a playoffba. A jövő akkor nem festett túl rózsásan, azonban a novemberi gigacsere, melynek keretében eladták Matt Duchene-t, új pályára állította őket. Ebben a legnagyobb szerepe Nathan MacKinnonnak volt, aki 97 pontot, 39 gólt és 58 asszisztot szerzett, mindhárom egyéni legjobbja. Utoljára olyan kaliberű játékos produkált hasonló számokat az Avs mezében, mint Joe Sakic. Egy ilyen játékos semlegesítése még a páratlan védelemmel rendelkező Nashville számára sem lesz egyszerű feladat.

NYUGATI FŐCSOPORT

KELETI FŐCSOPORT