A lehető legnagyobb kihívás előtt áll a Nashville
A Predators képes volt egyenlíteni 0-2-ről, de nagy kérdés, hogy a bombaformában játszó Pittsburgh által rámért 6-0 után van-e visszaút a szakadék széléről.
A Stanley Kupa-döntő ötödik meccse előtt azt írtuk, aggódnia egyik csapatnak sem érdemes, hozniuk kell az azelőtt mutatott játékukat, és abból akármi lehet. Nos, ez a Penguinsnek sikerült jobban: nemhogy hozni tudták addigi legjobb formájukat, rá is tettek egy-két lapáttal. Igazi űrhokit játszott a csapat legutóbb, ég és föld volt a különbség, reálisan fel sem merült, hogy a 3-0-s első harmad után van még keresnivalója a Nashville-nek. A legelvakultabb fanatikusokat Conor Sheary hallgattatta el végkép, aki a középső periódus második percében négy gólra növelte a különbséget. Ha ki kellene emelni három tényezőt a pittsburghi siker zálogaként, akkor mi a következőket említenénk.
A döntőben először fordult elő, hogy a csapat sztárjai egyszerre robbantak. Sidney Crosby már a negyedik meccsen is szenzációsan játszott, de az ötödiken Jevgenyij Malkin és Phil Kessel is fel tudott nőni mellé. A magnyitogorszki születésű csatárnak 24 playoffmeccsen 28 pontja van, különösen otthon szereti termelni a pontokat, 13. hazai találkozóján a 19. pontját szerezte a PPG Paints Arenában. Gólokban még látványosabb a differencia: tízből hetet lőtt hazai nézők előtt. Kessel nemkülönben zseniális volt, hatmeccses csendjét megtörve újra betalált, két gólpasszt is adott. Crosbyval zárjuk a sztárok sorát, pedig vele kezdődött minden. Az az energiaszint, amivel elkezdte a meccset, egész egyszerűen követhetetlen volt nemcsak a nashville-i védők, hanem mindenki más számára is. Az első cseréjében kis híján gólt szerzett, kiharcolt egy kiállítást, ami alatt adott egy gólpasszt. Később sem sokat veszített sebességéből, túlzás nélkül minden helyzetben életveszélyes volt. Ez volt Crosby 56. olyan rájátszásmeccse, amin egynél több pontot szerzett, a döntők során összességében 20 pontnál jár, ami franchise-rekord, éppen a klubtulaj, Mario Lemieux csúcsát adta át a múltnak, aki azonban aligha bánkódik emiatt.
Második elemként az egész csapatot emelnénk ki. A sztárok kiemelkedő teljesítménye húzta maga után a többieket is. Ponterős védők kapcsán általában a Nashville-ről szoktunk szólni, ezúttal azonban pittsburghi bekkek lőtték a gólokat. Az előző tíz meccsén mindössze egy pontot szerző Ron Hainsey gólt lőtt és gólpasszt adott. Justin Schultz első gólját lőtte a döntőben, amikor 14 elvesztegetett emberelőny után talált be. De Trevor Daley is pontot szerzett, akinek ez a második volt a sorozatban. A csatárok is tündököltek: Bryan Rustot visszatették az elsőből a negyedik sorba pocsék negyedik meccse után, fel is nőtt a feladathoz, gyönyörű gólt szerzett. Akárcsak Conor Sheary, aki a Columbus elleni első kör óta nem szerepelt Crosby és Guentzel mellett. Patric Hörnqvist is első pontját szerezte a fináléban. Chris Kunitz foglalta össze legjobban a sztárok teljesítményének csapaton belüli hatását: ?Amikor látod, hogy mit csinál Sid az első cseréjében, az ébresztőt fúj mindenki számára, és arra ösztönöz, hogy a játék összes elemében a legjobbját nyújtsa.?
Harmadszor a védelem sokkal egyszerűbben és hatékonyabban juttatta ki a korongot a harmadából, mint a korábbi mérkőzéseken. Ennek előjelei a negyedik meccsen is látszottak, írtuk is, hogy a Nashville-nek fel kell készülnie arra, hogy ellenfele többször juttatta a védelem mögé a korongot, ahol a csatárok 1-1-ben, 2-2-ben vezethettek támadásokat. Ez az ötödik meccsen még látványosabban sikerült. Úgy játszották ki palánkra lőtt korongokkal a nashville-i reteszt, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.
Nashville-ben tehát egy csúcsformában játszó, szupersztárokkal teletűzdelt, önbizalommal teli csapatot kell megállítania a Predatorsnak ahhoz, hogy kiharcolja a hetedik mérkőzést. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy Ryan Ellis megsérült, a második harmadban le kellett hozni, kevesebb mint 11 perc jégidőt gyűjtött. Öt góljával és 13 pontjával ő a második legponterősebb hátvéd Roman Josi mögött a csapatban, és emellett kiemelkedő szerepe volt az ellenfél sztárjátékosainak semlegesítésében. Szintén kérdéses, melyik arcát mutatja Pekka Rinne. Habár egyik gólról sem tehetett, a három pittsburghi meccs egyikén sem volt képes felhúzni a falat. Különös módon ő még sosem nyert csapataival Pittsburghben úgy, hogy kezdett volna a kapuban, igaz, ez nem is gyakran fordult elő. A statisztika kegyetlen dolog, a három idegenbeli meccsből kétszer 65% körül védett, egyszer 85%-kal.
Rinnét másodszor cserélték le, ezúttal az első harmad után, de ez inkább tűnt a maradék önbizalom megóvására és a csapat összerántására tett kísérletnek, mint a kapus hibáztatásának. A csapatnak hatalmas szüksége lenne Filip Forsbergre is. A csapat gólkirálya 9 találatnál tart a rájátszásban, de a Pens ellen csak egyre volt képes, azt is üres kapura. Pedig nem lehet mondani, hogy ne próbálkozna, 13 lövéssel tesztelte Murray-t, aki eddig hibátlanul állta a próbát. A másik fiatal svéd csatár, Viktor Arvidsson sem járt nagyobb szerencsével, hét kísérletből egyszer tudott túljárni ellenfele eszén.
A Nashville játékát atomjaira szedte szét és zúzta porrá a Pittsburgh csütörtökön. Peter Laviolette ezért kivételesen nem a szokásos paneleket mondta a mérkőzés után. Arra kérte játékosait, hogy rágódjanak kicsit a csalódottságuk okain, ahelyett, hogy igyekeznének minél előbb maguk mögött tudni azt: ?Az öltözőben azt mondtam a srácoknak, hogy egy önbizalommal teli csapatot látok itt, de néha használ, ha emlékeznek arra, hogy egyszer elmentek valahova, nem játszottak jól, és ezért ki is kaptak. Szerintem ez jó dolog, és hasznukra lehet a későbbiekben, hogy elszántabbak, pontosabbak és gyorsabbak legyenek.?
Az biztos, hogy e három dolog mindegyikére szükségük lesz, ha meg akarják állítani a szárnyaló Penguinst. Amely viszont átírhatja a hokitörténelmet, ha megnyeri a következő meccset és ezzel a kupát is. Ez a tét vasárnapról hétfőre virradóra.
