Eddig Pekka Rinne a rájátszás legjobbja

A szakírók a finálé előtt magasan a Nashville kapusát hozták ki a mezőny legjobbjának. Kérdés, hogy két hét múlva is így gondolják-e majd.

Május 30-án kezdődik a Stanley Kupa döntője a címvédő Pittsburgh Penguins és a fennállása során először finalista Nashville Predators között. Felvezető sorozatunkat a kapusok összehasonlításával folytatjuk.

A címben leírtakra és a szakírók szavazataira biztosan lesz néhány szavuk és válaszuk a Pittsburgh játékosainak. Különösen a kapus Matt Murray-nek. Kettejük párharca és szereplése jelentősen befolyásolja a finálé kimenetelét.

Rinne és Murray nemcsak két különböző technikával védő hálóőr, de teljesen más módon jutottak el a döntőbe is. Rinne a Nashville első számú kapusa, akinek teljesítményén áll vagy bukik a Predators szereplése. A finn hálóőr maga mögött hagyta legnagyobb hibáját, az inkonzisztenciát. A háromszoros Vezina-finalista az alapszakaszt mindig magabiztosan hozta. A playoffban azonban jöttek a nagyobb hullámvölgyek, amelyel a Nashville korai kiesésébe kerültek. Ebben a rájátszásban ellenben még az alapszakaszbeli mutatóit is felülmúlja Rinne, teljesítményére nincsenek szavak.

A finn legnagyobb erőssége a lepkés kesztyűje. Hihetetlenül tudja kontrollálni a kapu ezen oldalát, és nemcsak a lövéseket, de a kipattanókat is pillanatok alatt felszedi. Sokszor középre és néha a jobb oldalra is átnyúl vele, sakkban tartva ezzel az ellenfél csatárait. A második körben a Blues folyamatosan a bal oldalát lőtte, ezzel esélye sem volt. Az Anaheim már tudatosabb volt, 14 góljából kilencet Rinne botos oldalára lőtt, amivel nemcsak a kapus, az egész csapat dolgát megnehezítette.

Másik fő erőssége a helyezkedése. Egy-két esetben kapott csak gólt olyan szituációban, amikor nem látta a korongot. Szinte mindig látja, ami azt jelenti, hogy folyamatos és a jó a kommunikáció közte és a hátvédek között. Hiába kap 35-40 lövést, sosem indul vert helyzetből. Azért nem kell azt gondolni, hogy Rinne verhetetlen. Az Anaheim egyrészt hosszú keresztpasszokkal meg tudta mozgatni annyira, hogy legyen védhetetlen felület a kapun. Másrészt amikor a pakk a kapu mögött van, Rinne szeret a korcsolyán állva maradni, nem rakja le a mamutot, ez kiszolgáltatottá teszi néhány esetben.

Végül még egy gyengeségét meg kell említenünk: a finn kapusnak a legjobbak a mutatói az egész playoffban, de a második harmad és a hosszabbítás nem az ő világa. Már esett szó a hullámokról, és a meccsek ezen szakaszában bizony Rinne nem remekel. Amíg az első és a harmadik harmadban majdnem 95%-kal véd, a másodikban és a ráadásban csak 89 és 87,5%-kal.

Két hét múlva Matt Murray akár azt is elmondhatja magáról, hogy újoncként második bajnoki címét szerezte. A tavalyi playoffban berobbant hálóőr idén is kezdő lett volna, de a Columbus elleni első mérkőzés előtt megsérült, és nem is kapott szerepet az Ottawa elleni harmadik mérkőzésig. Ott beszállt a rájátszás során adig végig parádézó Fleury helyett, és azóta kirobbanthatatlan a Pens kapujából. Négy meccsből hármat megnyert, 94,6%-kal védett, 1,35 gólt kapott, a playoff közepén hidegen beugorva hozta a földöntúli számokat. Ezekből az látszik, hogy kapusposzton a Pittsburgh jobban áll, mint a Preds, amennyiben sérülés esetén Mike Sullivannek van alternatívája, nem úgy mint Peter Laviolette-nek. A kiváló mutatók egyben arról is árulkodnak, hogy mentálisan is rendben van az első számú kapus.

Murray Rinnével ellentétben,nem a lepkés, hanem a botos oldallal véd jobban. A kevés playoffmérkőzés miatt csak az  alapszakaszban mutatott teljesítményt lehet figyelembe venni, ahol jól látszik, hogy a lepkés a gyengéje. Ez abból adódik, hogy magasan tartja a kesztyűt, de korán leengedi, amivel nagy teret hagy a kapu jobb oldalán, ezt a vajkezű csatárok gond nélkül kihasználták.

A botos oldala ezzel szemben sokat fejlődött tavaly óta, az alapszakasz előre haladtával. Sok esetben hiába védett a botossal, a lepattanókat rendszeresen beverték, mert nem tartotta a bárdot a jégen. A játéknak ebben a szegmensében rengeteget lépett előre, a kar alatt és a mamutok között jobban dolgozik, leszűkítve a csatárok lehetőségeit. A playoffban mutatott és alapszakasz elején hozott technikája között ég és föld a különbség, Murray szinte kényszeríti a csatárokat arra, hogy csak minőségi lövésekkel próbálkozzanak.

Ugyanazzal verhető, mint minden más kapus, így Rinne is: egyrészt ha keresztpasszokkal és mozgásokkal kimozdítják a helyéről, másrészt a létszámfölényes megugrásokkal. 34 gólnál volt keresztbe mozgás a kapuja előtt, 22 alkalommal keresztpassz, azaz ha sikerül a vasak között megmozgatni őt, akkor a csatároknak van keresnivalójuk.

Összefoglalva elmondható, a kapusok közötti különbség csak abban az esetben lenne döntő, hogy ha valamelyikük jelentősebb hullámvölgybe kerülne, illetve ha Rinne megsérülne, hiszen a Predatorsnak nincs olyan második kapusa, mint a Pittsburghnek.