Két amerikai edző a Stanley Kupa döntőjében

   

Először van ilyen az NHL-finálék történetében.

Május 30-án kezdődik a Stanley Kupa döntője a címvédő Pittsburgh Penguins és a fennállása során először finalista Nashville Predators között. Felvezető sorozatunkban csapatrészenként hasonlítjuk össze a résztvevőket. Az edzőkkel kezdünk.

Az NHL fennállásának történetében először fordul elő, hogy két amerikai születésű edző áll a két kispadon, Mike Sullivan a Pittsburghén, Peter Laviolette a Nashville-én. További közös pont, hogy mindketten Massachusetts államban születtek, egymástól 35 mérföldnyire nőttek fel, ráadásul majdnem egy időben, alig több mint három év eltéréssel: 52 évével Laviolette az idősebb. Eddig hat amerikai edzőnek sikerült Stanley Kupát nyernie, egynél többször még senkinek, ez most mindenképpen meg fog dőlni, hiszen Sullivan és Laviolette is rendelkezik már egy-egy győzelemmel.

Peter Laviolette játékosként 1988-ban jutott el az NHL-be, 12 meccsen lépett pályára a New York Rangers hátsó alakzatában, de nem tudott megragadni a legnagyobbak között. Az AHL-ben azért közel négyszáz meccs jutott neki az alapszakaszban, két olimpiára is kijutott, egy alkalommal a nemzeti csapat kapitánya is volt. Edzőként jóval sikeresebb karriert tudhat maga mögött. A New York Islandersnél volt először vezetőedző, 2001-ben debütált a kispadon. Két évvel később már a Carolina Hurricanest vezette, első évében nem jutottak playoffba, de a teljes lockout éve után már igen, sőt, csapatával felért a csúcsra, a franchise történetének első és azóta is egyetlen bajnoki címét szerezve. Ezt követően még egyszer jutottak a keleti konferencia döntőjébe, de ezt leszámítva a Canes azóta sem résztvevője a rájátszásnak. A 2008. december elején elváltak útjaik, de nem sokat pihenhetett, napra pontosan egy évvel később szerződtette a Philadelphia Flyers. Még abban az évben döntőig vezette a krízisben lévő klubot, amely aztán 4-2-re kikapott a dinasztikus korszakát kezdő Chicago Blackhawkstól.

A sikereket itt sem sikerült megismételni, 2013. október elején, három vereséggel kezdett szezon után kirúgták a csapattól. Érdekesség, hogy akkoriban a bovada.com Laviolette kirúgását tartotta a legvalószínűbbnek, második helyen a Calgary Flames vezetőedzőjét, Bob Hartley-ét. Egy évvel később viszont az év edzője díjra jelölt három szakember között már mindketten ott voltak. Laviolette ekkorra már Nashville-ben dolgozott, ahol szokásához híven, szinte azonnal hatást ért el: a tavalyi szezonhoz képest kilenccel több győzelmet és 16 ponttal szerzett többet az alapszakaszban és nem mellékesen két év szünet után ismét a playoffba jutott. A 2013/14-es 19-17-5-ös hazai mutatót Laviolette vezetésével 28-9-4-re sikerült feltornázni. De a legszembetűnőbb változás mégis az, amit a csapat az 5-5 elleni játékban mutatott, hiszen a -21-es mutatót +35-re javították.

laviolette

Ezzel megteremtették az alapot az idei sikerekhez, amely nem is maradt el, harmadszor vezette döntőbe aktuális csapatát, amit az tesz igazán egyedivé, hogy ezt három különböző klubbal érte el. Nem sok edzőnek sikerült ez a bravúr, egészen pontosan háromnak még rajta kívül: Dick Irvinnak még az Original Six-érában, Scotty Bowmannek jópár évtizeddel ezelőtt, míg Mike Keenannek a közelebbi múltban. Közülük egyértelműen Bowman az edzőpápa, 13 alkalommal jutott be a döntőbe, ebből kilencszer győzött, 58 döntőben lejátszott meccséből 36-ot megnyert. Bowman szerint idén sokkal nehezebb ezt a bravúrt véghez vinni, mint évtizedekkel ezelőtt volt: sokkal több csapat van, a különbség köztük a fizetési plafon rendszerének köszönhetően sokkal kisebb, a játékosok egyéni statisztikáinak sokkal nagyobb szerepe van a következő szerződésük tető alá hozásában.

Az nhl.com-nak adott interjújában azt is elárulta, Laviolette sikerének titka az alkalmazkodási képessége. Márpedig ki ismerhetné ezt jobban, mint Bowman, akinek a fia annak a Chicago Blackhawksnak az általános igazgatója, amelyet az első körben söpréssel küldött golfozni a Nashville, míg az idősebb Bowman ugyanott vezető tanácsadó: ?Szerintem Laviolette mindig is a támadásra épülő játékot szerette. De ő egy olyan edző, aki mindkét stílust jól ismeri ? ha sok jó csatára van, tud offenzív játékot is játszatni a csapatával, ha kevesebb, akkor tud védekező stílust is eredményesen alkalmazni. Most rendelkezésére áll a Subban, Ekholm, Josi, Ellis védekező négyes. Az alapszakaszban igen magas tempójú meccseket játszottak, de a Chicago ellen az első körben ehhez képest roppant passzívak voltak. Egy nagyon agresszíven letámadó csapat ellen roppant nehéz gólt szerezni. Laviolette szereti is nyomás alá helyezni az ellenfelet, de a Chicago ellen a középpályát reteszelték el. A Chicago egyszerűen képtelen volt átjutni a középső harmadon, ekkor a Predators nagyon hasonlóan játszott, mint amit a Senators mutatott a Penguins ellen. Laviolette kitűnően alkalmazkodik az ellenfelekhez. Jól tudja variálni a különböző stílusokat, ami nagyon fontos képesség, különösen a rájátszásban.?

A másik oldalon Mike Sullivan jelentős játékosmúlttal rendelkezik, több mint 700 meccset játszott az NHL-ben. Vezetőedzőként 2003-ban debütált a Boston Bruins kispadján, ahonnan azonban két év után elküldték. Ezek után hét évet húzott le a ligában másodedzőként. A 2015-ös szezon hozta életében a fordulatot. A szezont a Pittsburgh AHL-es farmcsapatában, a Wilkes-Barre/Scranton Penguinsben kezdte vezetőedzőként, de szezon közben fel is hívták a bajban lévő nagycsapathoz, ahol Mike Johnstont váltotta a kispadon. A bemutatkozás üstökösszerűre sikeredett. Elődje komolyan szenvedett a világ egyik legjobb játékoskeretének az élén. Crosby és Malkin már az előző szezonban is szenvedett, 1-4-re buktak el a rájátszás első körében. A nyáron érkezett Phil Kessel, ám az újabb sztárjátékossal sem kerültek beljebb, a december közepi edzőváltáskor Phil Kessel 10 gól alatt volt, a Pens ütötte a legkevesebb gólt a Toronto, Philadelphia, Anaheim hármas után.

sullivan

Sullivan érkezésével egyszeriben fazont kapott a hatalmas potenciált magában rejtő csapat játéka. Ez a fazon a korongbirtokláson és a gyorsaságon alapult. A bérkeret 35%-át felemésztő Crosby, Malkin, Kessel hármast remekük egészítette ki olyan újoncokkal avgy kevés tapasztalattal rendelkező játékosokkal, mint Conor Sheary vagy Bryan Rust, akiket a farmcsapat edzőjeként ismert meg. A döntőben a Sharkst azzal verte meg, hogy három szupersztárját három külön sorban játszatta, amivel az előzetesen esélyesebbnek gondolt San José egyszerűen nem tudott, mit kezdeni. De a meglévő játékosok közötti kémiát is jobban értette elődjénél, az ő érdeme, hogy összerakta a HBK néven elhíresült Hagelin, Bonin, Kessel alkotta sort, amely az egész rájátszás legveszélyesebb fegyvere lett, 56 pontot termelve a playoffban.

Idén ez a kotta mérsékelten alkalmas az ismétlésre, Hagelin és Bonino is elmarad tavalyi teljesítményétől, csak Kessel tartja a pont/meccs átlagot, de a sok sérülés miatt ő sokszor Malkin mellett játszott. A hagyomány folytatását Jake Guentzel szereplése jelenti, az első NHL-es szezonját futó rookie vezeti a playoff góllövőlistáját, 9 találattal. Sullivannek mindennél nagyobb támasza van a játékosok között, Sidney Crosby ugyanis igazi vezére csapatának, aki kiválóan érti a játékot, és azt akár meccs közben is képes elmagyarázni sortársainak, így bátran mellé lehet tenni egy tehetséges kezdőt.

Laviolette-hez hasonlóan Sullivan is elitklub tagja lett, első két éve mindegyikében döntőbe vezette csapatát, ami korábban csak két edzőnek sikerült. A már említett Scotty Bowmannek a St. Louis Blues csapatával (első három évében) és Larry Robinsonnak a Devilsszel.

Mindkét edző élete feladata előtt áll. Sullivan sorozatban másodszor nyerheti meg csapatával a Stanley Kupát, ami a Detroit Red Wingsnek sikerült utoljára 1997-ben és 1998-ban, a fizetési plafoon bevezetése óta senkinek. A Nashville Predators 1998-as fennállása óta még sosem jutott túl a rájátszás második körén, hétfőn olyan csapattal kell felvennie a versenyt, amelyben 18 bajnok található, Kunitz a negyedik, Crosby, Malkin és Fleury a harmadik győzelmére készül. Mindkét csapatot jelentősen sújtják a sérülések, a Predsnél hátvédekkel, a Pensnél csatárokkal állnak jobban. A pályaelőny a Pittsburghnél van, ami azért is fontos, mert az idei rájátszásban a hokiőrült várossá váló Nashville-ben a hazaiak 7-1-es mutatóval rendelkeznek. Annyi biztos, hogy kivételesen szórakoztató döntőre van kilátás, edzői oldalon nem tudnánk megtippelni, melyikük az erősebb, talán a rutin valamennyivel Laviolette javára dönti el a mérleg nyelvét.

lav_sul

Cimkék: , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 12., kedd
EL 17:30 SCCBJA 3-4 HVÉGE
EL 18:00 UTEGYE 0-4VÉGE
EL 18:30 DEBFTC 1-4VÉGE
EL 18:30 MISBRA 2-7VÉGE
március 13., szerda
EL 17:30 SCCBJA 4-3VÉGE
EL 17:30 UTEGYE 2-6VÉGE
    • M4 SPORT
EL 18:30 DEBFTC 3-2VÉGE
EL 18:30 MISBRA 1-4VÉGE
ICEHL 19:45 PUSAVS 4-2VÉGE
március 16., szombat
AL 15:15 ASPFTC 5-3VÉGE
EL 17:30 BRAMIS 5-4VÉGE
EL 17:30 FTCDEB 2-0VÉGE
ICEHL 17:30 AVSPUS 1-4VÉGE
EL 17:40 BJASCC 4-3 HVÉGE
AL 18:30 ETOWRM 9-2VÉGE
AL 19:00 SZGIKO 6-5VÉGE
AL 21:00 VASLHL 2-6VÉGE
március 18., hétfő
EL 17:30 MISBRA 1-2VÉGE
    • M4 SPORT
EL 17:30 SCCBJA 3-2 HVÉGE
március 20., szerda
AL 19:00 ASPFTC 
EL 19:00 BJASCC 
    • M4 SPORT
Partnerünk
Archívum