Átlépi-e a saját árnyékát a Washington?
A Capitals a rájátszás első körében a Torontóval játszik, ami országos egyes lenne, ha nem éppen a Washingtonról volna szó.
A Caps ugyanis tavaly is megnyerte az alapszakaszt, mégis már a második körben kiesett a Pittsburghgel szemben. Idén is magasan a legjobb csapat volt a szezonban, 118 pontot gyűjtött, de 1974-es indulása óta még sohasem volt bajnok, a kupa közelébe is mindössze kétszer jutott: 1990-ben konferenciadöntőt, 1998-ban döntőt játszott. A Maple Leafs azonban még rosszabb helyzetben van, ők 2004 óta másodszor kerülnek a rájátszásba, utoljára négy szezonnal ezelőtt jártak ott, akkor is mindössze egyetlen kört mentek. Ha most bekerülnének a második körbe, az a szezon legnagyobb szenzációja lenne.
Hogy miért? Torontóban két évvel ezelőtt teljesen új fejezetet nyitottak a franchise történetében, amikor Brendan Shanahan klubelnök leigazolta Lou Lamoriello általános igazgatót és Mike Babcock vezetőedzőt. A liga szakmailag legerősebb szakvezetése példátlan kísérletbe fogott, a nulláról igyekeztek felépíteni egy bajnokesélyes klubot. Az első évben jobbára csak a buldózer dolgozott, minden mozdítható értéküktől megszabadultak. Ennek kétségkívül Pittsburghben örülhettek a legjobban, ahol a Torontóból leigazolt Phil Kessellel lettek bajnokok. A kiárusítás arra is jó volt, hogy utolsó helyen végezzenek, és a draftlottón sikerült is elnyerni az 1/1-es választás jogát. Ezzel behúzták Auston Matthewst, aki mellé fel lehet építeni az új csapatot. És aki első szezonjában 40 gólt lőtt, ezzel ő lett a liga történetének negyedik játékosa, akinek 20 éves kor alatt sikerült ez a bravúr. Ráadásul nem két rutinróka mellett valamelyik szélen, hanem fiatal sortársakkal centerként. Így aztán az is kisebb bravúr, hogy másik két újonc, Mitch Marner és William Nylander is 60 pont felett termeltek első évükben. Már a rájátszásba kerülés is erőn felüli teljesítmény, a tervek szerint ezt későbbre várták.
A playoffban azonban minden eddiginél nehezebb dolguk lesz. Azzal a Washingtonnal kell ugyanis farkasszemet nézniük, akiről minden szakíró azt bizonygatja, hogy idén tényleg meglehet az áttörés, még jobban együtt van a csapat, mint tavaly volt. Paradox módon ennek egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka Alekszandr Ovecskin önmagához képest visszafogott teljesítménye lehet. A csapat legjobb játékosa 33 gólt és 69 pontot ért el, eddig egyszer termelt ennél kevesebb gólt és pontot 12 éves NHL-karrierje alatt, a kanadai táblázaton az újonc Matthews mögött végzett. Mégis, csapata 11 góllal lőtt többet és 11-gyel kapott kevesebbet, mint tavaly, vagyis 82 meccs alatt +81-es gólkülönbséget épített fel, ami egészen hihetetlen szám. Barry Trotz vezetőedző két perccel csökkentette átlagos jégidejét az előző szezonhoz képest. A terhek egyenlőbb elosztásával 11 játékos ért el legalább 10 gólt és 14-en zártak 20 pont felett. Közülük is kiemelkedik Kuznyecov, aki 77 ponttal a legponterősebb játékosa lett csapatának.
A két csapat emberelőnyös játéka vérfagyasztó volt az ellenfelek számára az alapszakaszban, a Maple Leafs az előnyök 23,8%-át váltotta gólra, a Capitals 23,1%-ával szemben, előbbi második, utóbbi holtversenyben harmadik legjobb a ligában. A Leafsnél mindössze nyolc olyan játékos van a keretben, akik legalább 10 playoff-mérkőzésen léptek pályára, nagyon fiatal a csapat. A hírek szerint Babcock mester éppen arra helyezte a hangsúlyt a felkészítés során, hogy játékosaival megértesse: hiába nagyon fiatalok, az NHL-ben sosem tudhatod, mikor jutsz el a rájátszásba legközelebb, ezért bármilyen kicsi is az esélyük, igyekezzenek megragadni a napot. Az első két meccset Washingtonban játsszák, ha ezek közül egyet sikerülne elcsípni, akkor azzal a továbbiakban nagy nyomás alá helyezhetnék ellenfelüket.
