Trófealeső

Az NHL-alapszakasz végeztével megpróbáljuk megtippelni, kik lesznek a 2016/17-es szezon egyéni díjazottjai.

Három egyéni trófea már az alapszakasz utolsó napján gazdára talált, a kanadai tábla élén Connor McDavid végzett, a gólkirály Sidney Crosby lett, a legkevesebb gólt a Washington két kapusa Braden Holtby és Philipp Grubauer kapta.

Art Ross Trophy, Connor McDavid

Connor McDavid nehezen indult a szezon elején, néha eltűnt meccsekre, ettől függetlenül egy-két pontot mindig összekapart. Az igazán nagy változást az hozta el nála, amikor végképp összecsiszolódott Leon Draisaitllal és ipari mennyiségben kezdték el gyártani a pontokat. A két játékos a szezon végére végül 177 pontot termelt és az NHL legponterősebb párosává lépett elő. Wayne Gretzky 1987-es sikere után után, McDavid jóvoltából került ismét Edmontonba a serleg.

Maurice “Rocket” Richard Trophy, Sidney Crosby

A szezon előtt kevesen fogadtak volna a Főpingvin győzelmére, aki végül pályafutása második leggólerősebb szezonjával, 44 találattal lett a legjobb. Sokáig a Sidney Crosby, Brad Marchand, Patrik Laine trió harcolt a gólkirályi címért, amiből először a finn csodagyerek szállt ki, majd márciusban a Boston csatára.

William M. Jennings Trophy,

Ezt a trófeát minden évben annak a csapatnak a két kapusa kapja amely a legkevesebb gólt kapta az adott szezonban, idén ezt a fővárosi csapat két hálóőre a Braden Holtby, Philipp Grubauer tandem kapta. A Capitals mindössze 182 gólt kapott ami új franchise – rekordot jelent. A William M. Jennings – trófea másodszor került az amerikai fővárosba, 1984-ben az Al Jensen, Pat Riggin páros érdemelte ki.

Hart Memorial Trophy, Connor McDavid

Connor McDavid MVP-elsőségéhez aligha férhet kétség. Meggyőző fölénnyel végzett a kanadai tábla és a gólpassz lista élén, egyedüliként a ligában elérte a százpontos határt. Tíz év után visszavezette az Edmonton a rájátszásba, azaz sikerült neki az, ami másik három 1/1-es játékosnak nem jött össze együtt.

James Norris Memorial Trophy, Brent Burns

A legjobb védő címért a szezon első felében hatalmas volt a küzdelem Brent Burns és Erik Karlsson között. Az All Star-gála környékén azonban a San Jose hátvédje olyan mértékű pont és gólgyártásba kezdett, mint amilyet legutóbb a ’80-as és ’90-es években láttunk. Ennek az lett az eredménye, hogy Burns egészen a második helyig kúszott fel a kanadai táblán. A szakállas hátvéd a szezon végére kicsit leeresztett, akárcsak a Sharks, de ettől függetlenül jogosan járna neki a díj pályafutása során először.

Calder Memorial Trophy, Auston Matthews

Az év újonca cím volt az egyetlen, ahol mindenki tudta, hogy Auston Matthews és Patrik Laine indul harcba az elismerésért. Valóban így is alakult, de azért mindkettőjüknek ki kellett nézni a surranó pályán érkező Matt Murray, Zach Werenski párosra is, akik sokáig tartották a lépést a két tini sztárral. A szezon harmadik harmadában azonban ismét kétfősre szűkült a csata, majd Matthews jóvoltából egyfősre, aki nemcsak gólokban és pontokban végzett a finn előtt, de az idény végére halmozta a rekordokat.

Vezina Trophy, Szergej Bobrovszkij

Októberben a szezon rajtjánál legalább 6-7 kapus pályázott reálisan a trófeára. Quick és Lundqvist hamar kiszállt ezekből, majd később Price, végül a hónapról-hónapra gyengébben teljesítő Dubnyk is. A szezon végére gyakorlatilag két ember maradt a kalapban Szergej Bobrovszkij és Braden Holtby. Amellett, hogy mindketten pazar mutatókkal zártak, előbbi elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Columbus ligautolsóból a liga egyik legjobb csapata lett, utóbbi pedig egymás után másodszor segítette alapszakasz-győzelemhez a csapatát. Mindkettőt összevetve az orosznak volt nehezebb dolga, így mi rá tesszük a voksunkat. Van azonban egy sötét ló is, mégpedig Cam Talbot, az Edmonton hálóőre, akinek mutatója ugyan kicsit elmaradt a másik két kapusétól, de egyedüliként több mint 70 meccsen játszott, 41 győzelemmel megdöntötte Fuhr klubrekordját és McDavid mögött a legtöbbet tette azért, hogy az Oilers ismét a playoffba jutott.

Jack Adams Award, John Tortorella

Talán itt várható a legszorosabb csata a győzelemért, ugyanis három olyan edző pályázik a díjra, aki legalulról juttatta fel csapatát. John Tortorella a tavalyi 27. helyről a konferencia harmadik helyére kormányozta a Blue Jacketst. Todd McLellan a tavalyi utolsó előtti helyről nyugat negyedik helyére vitte az Edmontont és összerakta a liga legerősebb párosát. Mike Babcock pedig a ligautolsó Torontót vezette be a rájátszásba fiatalokkal teletűzdelve. Torts javára mégis az billenti a mérleget, hogy a szezon közepén egy 16 meccses győzelmi sorozatot épített, ami éppen csak elmaradt a NHL-rekordtól.

Frank J. Selke Trophy, Patrice Bergeron

Aligha veszélyeztetheti bárki Bergeron harmadik sikerét, a legjobban védekező csatár díjáért. A Boston centere amellett, hogy több mint félszáz pontot termelt, a bulik több mint 60%-át elhozta, ami egészen elképesztő adat. Talán csak a korábbi győztes Ryan Kesler lehet rá veszélyes, aki 58 pontot termelt és ugyanilyen hatékonysággal hozta el a bedobásokat.