Minden meccsnapon magyar mezben mentem iskolába

Tyler Metcalfe szívesen jönne Magyarországra. Edzőként ? vendégségbe. Játékosként ugyanis már nem látjuk őt viszont.

A magyar válogatott krakkói feljutásában nagy szerepet játszó játékos a világbajnokság után eltűnt a magyar jégkorongból. Azóta edzősködésre adta a fejét, és azt mondja, középiskolás csapatával szívesen megmutatnák egyszer Magyarországon is, hogy mit tudnak.

A magyar felmenőkkel rendelkező, Kanadában született hokis ? aki még mindig csak 32 éves ? 2010-ben Dunaújvárosban kezdte nálunk a kalandját, amely aztán tartalmasnak bizonyult, bővelkedett fordulatokban és élményekben. Első évében az akkor 26 éves csatár 44 MOL Liga- és OB I-es mérkőzésen 72 pontot szerzett. Egy év kazahsztáni kitérő után a Fehérvár EBEL-csapatába tért vissza, ott 51 meccsen 25 egységig jutott. A 2013-as szezont Miskolcon kezdte, majd még egy idényt vállalt a Jegesmedvéknél, akiknél a csapatkapitányi tisztséget is megkapta. A két év alatt 76 meccsen 102 ponttal boldogította a szurkolókat. Időközben a magyar állampolgárságot is megszerezte, így Krakkóban a divízió 1/A-s világbajnokságon is képviselhette második hazáját. Ekkor már a csapat igényeinek megfelelően hátvédet játszott. A klubjaiban mutatott játékára is jellemző volt, hogy nemcsak elöl játszott veszélyesen, hátul is nagy felelősséggel látta el teendőit. Erről tanúskodtak kiváló plusz/mínusz mutatói is. A válogatottnak is egyértelmű erősítést jelentett, +4-ével az első soros Kóger Dániellel és Sofron Istvánnal holtversenyben a második helyet szerezte meg  Hári János mögött Krakkóban.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

A világbajnokság után hazatért Kanadába, hogy segítse feleségét, Megant első gyermekük világra hozatalában. A terv az volt, hogy az első hónapokra felfüggeszti karrierjét, majd ha rendeződnek a dolgok, akkor visszatér Magyarországra. Ez nem jött össze, azóta is Kanadában élnek. Elsőként erről kérdeztük: ?Azért döntöttem úgy, hogy nem térek vissza, mert Logan születése után úgy éreztük, fontos, hogy a családunk közelében legyünk. Azt akartuk, hogy a szüleink és hozzátartozóink kellő időt tudjanak tölteni vele, és hogy mi is többet legyünk velük. Eredetileg úgy terveztem, talán karácsony után visszatérek játszani. Közben Egri Gergellyel tartottam is a kapcsolatot. De aztán találtam itt egy nagyon jó állást. Egy középiskolában taníthatok, annak a helynek a közelében, ahol a gyerekkoromat töltöttem.?

Szögre akasztani a korcsolyát sosem egyszerű, nem volt ez másként Metcalfe esetében sem: ?Hatalmas változást jelentett az életemben, hogy többé nem játszottam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott, de vonzott a lehetőség, hogy 15 év folyamatos utazás után végre megállapodhatok Winnipegben.? Hiányzott Magyarország, hiányzott a jégkorong, adódott a kérdés, követte egykori csapattársait televízión keresztül, akik az A csoportos világbajnokságon küzdöttek, és akik között ő is ott lehetett volna. A kérdésre először egy kép érkezett válaszként, amelyen Logan látható.

?Vegyes érzésekkel néztem a magyar válogatottat Szentpéterváron. Egyrészt bosszantott, hogy ki kellett hagynom ezt a lehetőséget, másrészt így is lenyűgöző élmény volt drukkolni a mieinknek. Minden meccsünket megnéztem, minden meccsnapon a magyar válogatott mezemben mentem az iskolába, ahol online néztük a közvetítést az osztályomban, nemcsak a gyerekekkel, a tanártársaimmal is. Az iskolaigazgatónk is magyar, mindketten nagyon büszkék voltunk, hogy láthatjuk országunkat a kanadai válogatottal és a világ legnagyobb nemzeteivel küzdeni.?

Végezetül arról kérdeztük, mikor láthatjuk legközelebb itthon: ?A következő néhány évben azt tervezem, hogy továbbra is a gimi hokicsapatát edzem. Közben aktívan keresem a lehetőséget, hogy a csapatommal jövő karácsony táján Magyarországra látogassak, hogy egy tornán vagy barátságos mérkőzéseken vegyünk részt. Nagyszerű lenne visszatérni második hazámba, és megmutatni másoknak is, hogy Magyarország fantasztikus hely, ahol jó élni és jégkorongozni is.?