Az NHL a játékosokkal fizettetné meg az olimpiai részvételt

Az érdekes és váratlan ajánlat szerint a tulajdonosok belemennek, hogy becsukják a boltot három hétre, ha a játékosok aláírják a kollektív szerződés meghosszabbítását. Az ügy még kuszább lett, és a lényegi kérdések szóba sem kerültek a szerdai tárgyalásokon.

A hírt Elliott Friedmann szakíró jelentette meg annak apropóján, hogy a liga (NHL), a játékos-szakszervezet (NHLPA), a kanadai, az amerikai és a nemzetközi jégkorong szövetség képviselői szerdán találkozott New Yorkban, ahol a pjongcsangi részvétel volt a téma. Túl sokat egyelőre nem lehet tudni az ajánlat részleteiről, de állítólag három évről van szó. A jelenlegi kollektív szerződést nagy harcok és egy közel fél szezonra kiterjedő lockout után 2013. január 6-án írta alá a liga és a szakszervezet. A megállapodás 2022. szeptember 15-én jár le, de 2020-ban felmondható. Ezt a szándékot tulajdonosoknak legkésőbb 2019. szeptember 1-jén, a szakszervezetnek 2019. szeptember 15-én kell jeleznie a másik fél felé.

A jelenleg hatályos kollektív szerződés játékosok számára legfájdalmasabb pontja az úgynevezett zálog intézménye. 2012-ben ugyanis nagy nehézségek árán megállapodott a liga és a szakszervezet abban, hogy a hokiból származó bevételekből fele-fele arányban osztoznak. Ennek elszámolási módja azonban vitatott, ugyanis a tulajdonosok jogosultak visszatartani a játékosok érvényes szerződés szerinti fizetésének egy részét a szezon végéig, hogy biztosak legyenek abban, az engedélyezett bérkeret mértéke nem haladja meg ezt a bizonyos 50%-ot. Ez a rész idén nem kevesebb, mint 15,5%, ennyit nem fizetnek ki a tulajdonosok minden egyes NHL-es játékosnak, csak a szezon végi elszámolás után, és akkor is csak annyit, ami az 50%-os rész eléréséhez kell.

A zálog intézménye már az utolsó lockout előtt is létezett, ám annak mértéke az utóbbi években jelentősen megnőtt, ráadásul a szezon végén a játékosok alig kapnak vissza valamit ebből a levonásból. A TSN számításai szerint például a 2014/15-ös szezonban 15%-ot tartottak vissza a tulajdonosok, amiből a játékosok csak 2,05%-ot kaptak vissza a szezon végén, vagyis a szerződésükben szereplő összegnek mindössze a 87,05%-át kapták meg végül ténylegesen. Ezt mutatja évenkénti bontásban az alábbi táblázat, amelyből az is látszik, hogy a lockout előtti években ez az arány radikálisan kevesebb volt.

Forrás: TSN

Ezt a lehetőséget garantáló kollektív szerződést kellene most az egyre elégedetlenebb játékosoknak újabb évekre meghosszabbítaniuk. Amiért erre mégis van esély, az Friedmann spekulációja szerint az, hogy egy újabb lockout nem kevésbé érintené őket fájdalmasan. Donald Fehr, a szakszervezet elnöke máris jelezte, hogy elkezdte a tárgyalást a játékosokkal. Ez az ajánlat nem szokatlan az NHL-től, az 1998-as, 1999-es és 2000-es évekbeli bővítések előtt (amikor sorrendben a Nashville, az Atlanta, a Columbus és a Minnesota csatlakozott a ligához) ugyanígy sikerült garantálnia a munkabékét, vagyis a meglévő kollektív szerződés meghosszabbításához kötötte a részvételt a naganói olimpián. A nagy kérdés, hogy ez az ajánlat mennyire osztja meg a játékosokat. Az olimpia a játékosok csak egy kis részének az ügye, Szocsiban 150 körüli NHL-est neveztek, míg a kollektív szerződés nagyjából ötször ennyit érint, 750 játékosra vonatkozik.

A szerdai megbeszélésnek egyértelműen ez az új ajánlat volt az egyetlen hozadéka, a játékosok utazása és biztosítása költségeinek tekintetében jottányit sem sikerült közelebb kerülnie egymáshoz az IIHF-nek és az NHL-nek. Előbbi elnöke, René Fasel a találkozó után szűkszavúan nyilatkozott a TSN-nek: “Nem tudok nagy előrelépésről beszámolni. Pedig nagyon keményen dolgozom rajta. De nem könnyű. Úgy értem, eredetileg arra számítottam, hogy ennél azért valamivel egyszerűbb lesz. De én még bizakodó vagyok.”

Hogy miért fontos Bettmanéknek Peking és miért nem az Pjongcsang, illetve hogy milyen egyéb tétjei vannak az NHL-es olimpiai részvételének, arról legutóbb itt írtunk. A NOB korábban 2017. január közepét szabta meg a megállapodás végső határidejéül.

De fogunk is még néhányszor, az bizonyos.