Egyetemről NHL-be ? kétszer öt tehetség sztorija

Jimmy Vesey sztorija kapcsán összeszedtük a legjobb igazolásokat és a legnagyobb mellényúlásokat.

Az NHL holtszezonjának egyik szappanoperája Jimmy Vesey-ről szólt. A Nashville által 2012-ben draftolt játékos nem akart a Predsben játszani, inkább visszatért az egyetemre, és kivárta azt az időt, amíg szabadon választhat csapatot. A fél NHL által megkörnyékezett játékos végül a Rangerst választotta, ám nagy kérdés, hogy az idén a legjobb egyetemi játékosnak választott csatár hogyan fog boldogulni a világ legerősebb bajnokságában. Felsül vagy beválik?

Az előszezon alapján erre a kérdésre természetesen még lehetetlen válaszolni, az idő eldönti, ahogy a korábbi esetekben is. Az biztos, hogy a bemutatkozáson már túl van, a Devils ellen 16 és fél percet töltött a Madison Square Garden jegén. A harmadik mérkőzésen, a Philadelphia ellen 0-3-ról egyenlítettek, az utolsó gólt Vesey lőtte az 51. percben. Ezen a mérkőzésen azonban nem csak a gólszerzés örömeivel ismerkedett meg, az első harmadban az NHL egyik legkeményebb nehézfiúja, Radko Gudas nagyon csúnyán leütközte, így a következő meccsen már nem kockáztatták a játékát. Nem csoda, hogy a játékos, aki azonban a Flyers elleni visszavágón újra a keretben találta magát, saját bevallása szerint egyelőre ismerkedik a tempóval, a fizikai méretekkel és a New York-i felhajtással, amelyek egyikéről sem lehetett eddig fogalma sem.

Azonban messze nem Vesey az egyetlen az NHL történetében, aki ezt az utat választotta. Ezért visszamentünk az időben, és kiválogattuk az öt legjobb és legrosszabb játékost, aki az egyetemről rögtön a világ legjobb bajnokságába került.

Az öt legjobb

Adam Oates
A kivételes intelligenciával megáldott játékost a Detroit igazolta le 1985-ben. Négy évvel később a Red Wings óriásit hibázott, lemondott róla. Oates St.Louisban, majd Bostonban az NHL történetének egyik legjobb előkészítőjévé lépett elő. A következő nyolc évben kereken félezer meccset játszott, ezeken 533 gólpasszt osztott ki. A 42 évesen visszavonult center végül 1337 meccsen 1420 pontot gyűjtött, ebből 1079 volt a gólpassz, ez minden idők hetedik legjobb teljesítménye.

Joe Mullen
A kiváló képességű csatár volt az első amerikai játékos, aki elérte az 500 gólos és az 1000 pontos határt. Az USA-ban születettek között 502 góljával az ötödik, 1063 pontjával a hatodik az örökranglistán. A Calgaryval egy, a Pittsburghgel két bajnoki címet begyűjtő szélsőt 2001-ben beválasztották a HHOF-be.

Eddie Belfour
A kiváló kapus 1987-ben bajnoki címet szerzett a North Dakotával, egy évvel később viszont már a Blackhawks kapuját védte, ahol megválasztották az NHL legjobb újoncának. Itt nem állt meg, a Chicagóban eltöltött kilenc szezon alatt kétszer is megkapta a legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát. 1997-ben Dallasba igazolt, itt két évvel később felért a csúcsra. Pályafutása során 484 meccset nyert, ez minden idők harmadik legjobb eredménye. A Kanada Kupát és olimpiai bajnoki címet szerző Belfourt 2012-ben választották be a halhatatlanok közé.

Blake Wheeler
Eddig ő volt utolsó játékos, akit közel ekkora hype vett körül, mint az idei Hobey Baker-győztes Vesey-t. Wheelert végül a Boston szerezte meg, de 2011-ben Atlantába cserélte. Az azóta eltelt öt évben a Jets/Thrashers franchise legeredményesebb játékosává lépett elő.

Dan Boyle
605 pontjával az NHL történetének legponterősebb védője azok közül, akik az egyetemet az NHL-re cserélték. Az 1998-ban a legjobb egyetemi játékosnak választott Boyle 2004-ben Stanley-t nyert a Tampa tagjaként. Ezenkívül egy olimpiai aranyat és egy világbajnoki ezüstöt őriz a vitrinben.

Az öt legrosszabb

Drew Leblanc
A 2013-as esztendő Hobey Baker-győztese hatalmas várakozásol mellett érkezett a címvédő Chicagohoz. Itt azonban csak két meccs jutott Drew Leblanc számára, leküldték az AHL-be, a Rockfordba. Két szezont vegetált a második vonalban, majd a német ligában,) a Augsburger Pantherben kötött ki.

Jarod Palmer
2010-ben a Red Line Report a legjobb egyetemi játékosnak választotta. A Minnesota le is csapott Palmerre, ott azonban egy lappangó sérülés miatt csak hat meccs és egy gól jutott neki. A folyamatos sérülések miatt 2013-ban bejelentette a visszavonulását, de két év után rekativálta magát. 2015-ben az ECHL-ben, az Allen Americansben tért vissza, de csak három meccset bírt a szervezete.

Matt Gilroy
Szintén Hobey Baker-győztes, a Rangers szerezte meg 2009-ben a Boston Universityből a hátvédet. Az új Leetchet látták benne, de hatalmasat tévedtek, Gilroy nem vált be, később öt év alatt nyolc csapatban is megfordult Észak-Amerikában. 2014-ben átette a székhelyét a KHL-be, jelenleg a Szpartak Moszkva játékosa.

Stephane Da Costa
A francia születésű játékos a Merrimack Warriors legjobbja volt két szezonon keresztül. 2011-ben az Ottawa csapott le az akkor 22 éves Da Costára, ő azonban nem tudott gyökeret verni a csapatban. Főleg az AHL-ben kapott szerepet, a Senatorsban négy év alatt mindössze 47 mérkőzésen játszott. 2014-ben ő is a KHL-t választotta, ott megtalálta magát, jelenleg a CSZKA Moszkva sztárja.

Ray Staszak, Chris Cichocki, Dale Krentz
A Red Wings 1985-ben nemcsak Adam Oates játékjogát foglalta le, hanem a Staszak, Cichocki, Krentz hármast is megszerezte az egyetemről. A trióból Staszak volt a legnagyobb név, aki négyéves, 1,4 millió dolláros szerződést írt alá a Detroittal. Ez akkor minden idők legzsírosabb szerződése volt, amit egyetemista valaha kapott. Staszak azonban négy meccs után megsérült és visszavonult. Krentznek három év alatt 30 meccs jutott a vörösök mezében, ezért Európába jött, Németországba majd Svájcba, itt bajnoki címmel vigasztalódott. A legmesszebbre talán Cichocki jutott, aki a Detroitban és a New Jerseben nem vált be, viszont közel félezer AHL találkozón pont/meccs átlag közelébe ért.