Jöhet-e bárki, aki képes megállítani Kanadát?

A Canadien Press cikkére épülő írásunkban röviden bemutatjuk a Világkupa lebonyolítási rendjét és a csapatokat, óvatosan elemezve az esélyeket.

A szeptember 17-én kezdődő Világkupa 12 év szünet után tért vissza a versenynaptárba. A tornára a hat legnagyobb hokinemzet kapott meghívót: Kanada, az USA, Oroszország, Svédország, Finnország, Csehország. Mellettük két speciális válogatott is pályára lép, Észak-Amerika U23-as csapata és egy európai játékosokból álló egység Team Europe néven. A csapatokat két négyes csoportba sorolták, ahonnan az első kettő jut tovább az egyenes kiesés szakaszba. Az A jelű csoportba került Kanada, az USA, Csehország és az európai válogatott, a B jelű kvartettben Oroszország, Svédország, Finnország és a Team North America csap össze. A szombaton startoló csoportkör során mindenki játszik mindenkivel, az utolsó meccsnap szeptember 22. Ezt követően az első kettő megy tovább, keresztbe játsszák az elődöntőket, a csoportelsők a másik csoport másodikjaival. Ezekre a meccsekre szeptember 24-én és 25-én kerül sor. A Világkupának két fontos sajátossága van. Az egyik, hogy itt csak a legszűkebb elit mérkőzik, a másik, hogy a döntő két nyert meccsig tart, amire más sportágak világversenyein nincs példa. Véletlenek nagyjából kizárva, a jobbik csapat nyer mad. A döntő napjai: szeptember 27. és 29., illetve október 1., ha szükséges.

Nézzük a csapatokat közelebbről!

Kanada
12 éve ők nyerték az eddigi utolsó Világkupát, egyértelműen győzni akarnak most is. Hazai pályán rendezik a versenyt, a tornának a torontói Air Canada Centre ad otthont, amely közel 19 ezer néző leültetésére alkalmas. Ez újdonságnak számít, a korábbi kupákon több helyszínnel dolgoztak a rendezők. Nyerési esélyük nem elsősorban a hazai pálya miatt nagyobb a többiekénél, hanem mert nekik a legmélyebb a keretük. Összeszámolni is nehéz az Art Ross-, Hart- és Norris-trófeával rendelkező játékosokat, nem beszélve a két kapusról, akik az elmúlt két évben a Vezinát gyűjtötték be. A 13 csatárból 12-nek van legalább egy 30 gólos szezonja. Méret, sebesség, ügyesség, finesz, mindebből bőven akad a vezetőedző Mike Babcock számára, akinek ?csak? össze kell raknia a puzzle-t, hogy a leghatékonyabban működjön. Megkönnyíti a dolgát, hogy nemcsak a pálya minden részét bejátszó, a védekezésből és a támadásból részüket egyaránt kivevő játékosokról van szó, de sokoldalúságuk folytán több poszton is bevethetők.

Babcock utoljára a szocsi olimpián vezette a kanadai válogatottat, ott a védelem megszervezésével tűnt ki. Akkor szinte képtelenség volt gólt lőni Kanadának, az egész tornán lejátszott hat meccsen összesen háromszor sikerült ez az ellenfeleiknek. Idén valami hasonlóra számíthatunk. A védelemből ugyan kiesett Duncan Keith, ami érzékeny veszteség, de Shea Weber, Marc-Edouard Vlasic, Drew Dougthy, Alex Pietrangelo és Jay Bouwmeester remek bekkek, nem beszélve Jake Muzzinról és a közönségkedvenc Brent Burnsről, aki tartást és elképesztő tűzerőt biztosít a csapat számára. Carey Price korunk egyik legjobb kapusa, igaz, november óta nem játszott mérkőzést, ami jelent némi kockázatot. De ha a felkészülési meccseken nem lesz meggyőző, akkor is ott van Braden Holtby és a kétszeres Stanley Kupa-győztes Corey Crawford. Ilyen kerettel a győzelem az egyetlen elfogadható eredmény.

Észak-Amerika U23
Az észak-amerikai válogatott az egyik legérdekesebb csapat a Világkupa mezőnyében. A keretet U23-as Észak-Amerikában született játékosokból rakták össze. A legfényesebb jövő előtt álló hokisok között megtaláljuk Connor McDavidet, Auston Matthewst, Aaron Ekbladot, Jack Eichelt, Johnny Gaudreau-t és Nathan MacKinnont. Todd McLellanre vár a feladat, hogy a fiatalokat a legjobb kombinációban küldje a pályára, és hogy kitalálja a legmegfelelőbb játékrendszert a számukra. Remélhetően ezt nagyobb sikerrel teszi, mint az első számú draftpickeket tékozló módon használó Edmonton élén.

A fiatalság a védelem számára lesz a legnagyobb kihívás. Ennek ellenére érdekes, hogy a vezére a legfiatalabb játékos, a mindössze húsz esztendős Aaron Ekblad lesz. Shane Gostisbehere az év folyamán sokáig versenyben az év újonca címért, Colton Parayko első NHL-es szezonjában 33 pontig jutott, kulcsszerepet vállalt a St. Louis Blues menetelésében. A kapuban szintén egy idei felfedezett kezdhet, a Pittsburghgel bajnokságot nyerő Matt Murray. Murray az AHL-ben kezdte a szezont, de 13 meccs erejéig az NHL alapszakaszában is lehetőséget kapott. Élt ezzel, úgyhogy maradt a helyén a rájátszásban is. Első NHL-es szezonjában tehát úgy vitte haza a bajnoki gyűrűt, hogy több meccset védett a playoffban, mint az alapszakaszban. Mellette John Gibson és Connor Hellebuyck képviseli a ?rutint?, ők egy évvel idősebbek a 22 éves Murray-nél. Az előzetes jóslások szerint a Világkupa megnyerésére kicsi az esélyük, de hogy minden ellenfelüknek meg fogják keseríteni az életét, az bizonyos.

Svédország
A svédek olimpiai ezüstérmesként várják a Világkupát, minden poszton erősek, esélyesek a végső győzelemre is. A csapat legnagyobb erőssége a védelem, ebben a csapatrészben még Kanadánál is meggyőzőbbnek tűnnek. A defenzív egységet olyan ikonikus játékosok vezetik, mint Erik Karlsson és Victor Hedman, de Anton Stralman, Hampus Lindholm, Niklas Hjalmarsson vagy Oliver Ekman-Larsson is beférne a világ bármelyik válogatottjába. Mindannyian ügyesek, gyorsak, jól korcsolyáznak, a koronggal is jóban vannak. Ez óriási segítség a támadások szervezésében is, hiszen bármelyikük képes felvinni a pakkot és megfelelő támogatást biztosítani a csatároknak. Ennek kiemelt fontossága van egy olyan korban, amire talán minden eddiginél igazabb, hogy az egész csapat védekezik és az egész csapat támad.

Elöl sem panaszkodhatnak a svédek, a lassacskán veteránnak számító, de még mindig nagyon termékeny Sedin ikrek mellett a legjobb korban lévő játékosok is megtalálhatók, mint Nicklas Backstrom vagy Loui Eriksson, akiket kiválóan egészítenek ki a fiatal titánok, Filip Forsberg, Gabriel Landeskog és a többiek. Hátul a világ egyik legmarkánsabb hokis alakja adja az utolsó védelmi vonalat Henrik Lundqvist személyében. Így együtt nagyon is képzett alakzatot alkotnak, akik reális veszélyt jelentenek a házigazdák aranyérmes álmaira. Nincs gyenge pontjuk.

USA
Az amerikaiak kis híján meglepetést okoztak Szocsiban, a lehető legminimálisabb mértékű vereséget szenvedték el Kanadától, 1-0-ra kaptak ki egy idegőrlő találkozón. Az elődöntő végeredménye nagyon megviselte őket, így a finnek elleni bronzmeccsen már nem tudtak jelentősebb ellenállást kifejteni, 5-0-s pofonba szaladtak bele. Most kimaradt a csapatból Phil Kessel, aki az olimpián a csapat leggólerősebb játékosa volt, hat meccsen lőtt öt gólt, emellett adott három asszisztot is. Idén sokáig versenyben volt az NHL-rájátszás legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-trófeáért is, nehezen érthető tehát, hogy mire gondolhatott az inkább extravagáns, mint okos döntéseiről híres Tortorella edző, amikor kihagyta őt a csapatból. Nélküle az egyértelműen legnagyobb sztár Patrick Kane. Wheeler, Parise, van Riemsdyk és Pacioretty is nagyon jó játékosok, de ez a mélység össze sem vethető azzal, amit a svédek, az oroszok vagy a finnek fel tudnak mutatni ? nem beszélve Kanadáról.

Sok viszont a melós játékos a csapatban, mint David Backes, Brandon Dubinsky, Justin Abdelkader vagy Ryan Kesler. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szabályok miatt az amerikaiak nem nyúlhattak a legnagyobb tehetségeikhez: Eichel, Larkin, Matthews, Gaudreau és Gostisbehere ugyanis az észak-amerikai válogatottban kapott helyet. Ők minden bizonnyal nagy segítséget jelentettek volna a tehetségben várható deficit leküzdésében. A védelem ugyanakkor megbízható, a legjobb teljesítmény Ryan Sutertől, Ryan McDonaghtól és Dustin Byfuglientől várható. Az amerikai csapat legnagyobb erőssége vitathatatlanul a kapusposzt. A Jonathan Quick, Ben Bishop és Cory Schneider alkotta hármas hihetetlenül erős, ez adhat egy olyan alapot a csapatnak, amire építve lehet esélye a legjobbakkal szemben is. Nem beszélve a küzdőszellemről és arról a “melós mentalitásról”, amelyről hosszabb írásában Ryan Kesler is beszélt.

Finnország
A finnek sorsa, hogy általában senki nem veszi őket komolyan, vagy legalábbis senki nem tartja őket igazán esélyesnek. Ennek az időszaknak azonban végleg véget akarnak vetni, erről rengeteget írtunk már mi is. Megjegyezzük, hogy a vonal alatti szerep már azelőtt sem volt indokolt, hogy elkezdték volna nyerni az ifi- és junior-világbajnokságokat, vagy hogy a világbajnokság MVP-jének egy 18 éves finn csatárt választottak Patrik Laine személyében. Az utolsó hat olimpiáról a finnek öt alkalommal éremmel tértek haza, ez tiszteletet parancsoló produkció.

Az idei keretben tobzódnak a bizonyítani vágyó fiatal tehetségek. A már említett Lainén kívül ott lesz Aleksander Barkov, a hátvédek között helyet kapott a 22 évesen Stanley Kupát nyert Olli Maatta vagy éppen az anaheimi Sami Vatanen.

Összességében a 23 fős keretből 13-an 25 évesek vagy fiatalabbak, a mezőnyjátékosok közül a csapatkapitány Miko Koivu a legidősebb a maga 33 évével. A finnek általában a kiváló kapusteljesítményre és a stabil védelemre alapozták taktikájukat, de az újabb folyamatoknak, a nagyon tehetséges és jól képzett játékosok megjelenésének köszönhetően talán ez is átalakulóban van. Azért is, mert különösen a védelem fiatal nagyon. A hét hátvéd közül mindössze Sami Lepistö született 1990 előtt, mellette két 91-es és nem kevesebb, mint négy 94-es születésű játékos található. Ebből adódóan a szokásosnál is nagyobb teher rakódhat Tuukka Rask és Pekka Rinne vállára. Az kétségtelen, hogy a finn hoki nagy jövő előtt áll, az azonban kérdéses, hogy ez a jövő már a szeptemberi Világkupán elkezdődik-e.

Oroszország
Az orosz válogatott keretében van talán a legtöbb olyan játékos, aki egymagában képes egy-egy meccset eldönteni. Ahogy megszokhattuk, a válogatott tele van kirobbanóan tehetséges és az ellenfelek számára követhetetlen csatárokkal, Alekszandr Ovecskintől Jevgenyij Malkinon és Vlagyimir Taraszenkón át Nyikita Kucserovig. Az oroszoknak jellemzően nem is ezzel van gondjuk, hiszen utánpótlásuk az idők kezdete óta elképesztő számban ontja a nagyobbnál nagyobb tehetségeket. Nem volt ez másként a közelmúltban sem, az utóbbi két olimpián mégis csalódást keltően szerepeltek, mindkétszer kikaptak a negyeddöntőben, hazai pályán is csak az ötödik helyet tudták elcsípni.

Bár a Szocsiban küzdő keret erősségével sem volt baj, az idei még combosabbnak tűnik, mivel beértek az olyan fiatal csatárok, mint a 23 éves Nyikita Kucserov, aki 30 gólig jutott a Tampában, a 24 éves Vlagyimir Taraszenko, aki 40-et ütött a Bluesban, a 24 éves Artyemij Panarin (30 gól a Blackhawksszal), vagy a szintén 24. évében járó Jevgenyij Kuznyecov, aki az alapszakaszgyőztes Caps legponterősebb játékosa volt 77 egységgel. Ha ehhez hozzáadjuk az eddig is stabilan a világ legjobb játékosai közé tartozó Ovecskint, Malkint és Dacjukot, képet alkothatunk arról, micsoda potenciál lappang az orosz Vk-válogatottban.

A védelem is fiatal, az egy Andrej Markovot leszámítva, aki a maga 37 évével messze a legidősebb a hátsó alakzatban. Ott van még az 1986-os Jemelin, de a többiek mind 1990 utáni születésűek. A Szentpétervárt a Világkupa idejére odahagyó Oleg Znaroknak a kapusposzton is csak kellemes gondjai lehetnek, Varlamov és Bobrovszkij egyaránt kitűnő szezont zárt, ők már Szocsiban is rotálva védtek. Közhely tehát, de az oroszoknak az előttük álló újabb világversenyen a szokásos kihívásnak kell megfelelniük, az a kérdés, hogy tudnak-e egységes és mentálisan erős csapatot építeni a számtalan zseniből.

Európa
Ha az oroszok előtt álló legnagyobb feladat az egység megteremtése lesz, akkor ugyanez hatványozottan igaz az európai válogatottra, amelybe összesen nyolc ország ad játékost: Franciaország, Dánia, Németország, Szlovákia, Svájc, Ausztria és Norvégia. A többiekkel összevetve ez kimondottan koros keretnek mondható, veterán, pályájuk csúcsán már túljutott, de azért klasszis játékosokkal. Olyanokkal, mint a 39 éves Chara, a 37 éves Marian Hossa, a 34 éves Gaborik vagy a 32 éves Vanek. Ez különösen a védelemben jelenthet problémát, ahol Chara mellett Streit, Seidenberg és Ehrhoff sem nevezhető fiatalnak a maguk 38, 35 és 34 évével. A csapat egyetlen aktuálisan is világszínvonalat képviselő játékosa a Los Angeles Kings új csapatkapitánya, Anze Kopitar, aki a pálya bármely részén képes jelentős zavart kelteni. Ott van még Draisaitl az Edmontonból, de ő még csak 20, tőle reálisan nem várható, hogy a hátára veszi a csapatot. Halak stabil megoldás a kapuban, de ő sem kiugró. Mindent összevetve ez a keret tűnik az egyik leggyengébbnek a mezőnyből, aligha tudják felvenni a versenyt a többiekkel.

Csehország
A csehek papíron ugyancsak lefelé lógnak ki a mezőnyből, talán még az európai alkalmi válogatottnál is gyengébbek. Egyik legnagyobb sztárjuk a kapuban áll Petr Mrazek személyében, aki tavaly az NHL legjobb hálóőreinek egyike volt, legalábbis ami a szezon első felét illeti. Ha ő elkapja a fonalat, akkor már nem is kell olyan nagy képzelőerő ahhoz, hogy a csehek meglepetést okozzanak. Kanadával, az USA-val és az európai válogatottal vannak egy csoportban. Kanadához nem mérhető a keret erőssége, az amerikaiak és az európaiak mélységben múlják felül őket. Ilyen körülmények között különösen érzékeny veszteség volt számukra, hogy a torna előtt sérülés miatt kidőlt David Krejci, aki a mezőnyjátékosok közül talán a legnagyobb név lett volna. Persze így is ott lesz Tomas Hertl a maga 22 évével, a 25 éves Ondrej Palat, vagy a juniorból éppen csak kiöregedő David Pastrnak, nagy kérdés, hogy Josef Jandac milyen mixekbe gyúrja a feltörekvő tehetségeket az olyan tapasztaltabb játékosokkal, mint Tomas Plekanec, Milan Michalek, Ales Hemsky és Jakub Voracek. A legnagyobb gond ezzel együtt a védelemmel lehet, ahol egyszerűen hiányzik a világklasszis. Sustr, Polák, Nakladal és Michalek hiába játszanak többnyire az NHL-ben, nem számítanak a legnagyobb nevek közé.

Összességében nagy teszt lesz ez a torna. Szakmailag és anyagilag is nagy kérdés, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Az NHL határozottan az olimpia mellé pozícionálja a Világkupát, ami szigorúan szakmai szemmel talán meg is állná a helyét, hiszen itt tényleg csak a legjobbak vehetnek részt. Az olimpiával azonban még Gary Bettman sem tudja felvenni a versenyt. Az biztos, hogy a sikeren vagy a kudarcon sok fog múlni az NHL és az olimpia viszonyában is. Nem véletlen, hogy még az oroszok is a lehető legerősebb keretet küldték a tornára.

A jégkorongsportban érdekes a nagyobb trendeket figyelemmel követni. Márpedig az egyik megatrend manapság a kanadai válogatott elképesztő dominanciája a világ felett. Nem is a legutóbbi világbajnokságokon megszerzett aranyérmekre gondolunk. A helyzet az, hogy 2010 óta a kanadaiakat minden általuk fontosnak tartott világversenyen megközelíteni sem tudták az ellenfelek. A Világkupán is elsősorban ez lesz a kérdés. Apapírforma alapján talán az oroszoknak, a svédeknek, a finneknek van a legtöbb esélyük. Azonban az amerikaiakat is hiba lenne alábecsülni, régóta fáj a foguk egy igazi skalpra Kanada ellenében.