Mi az első dolga egy új NHL-csapat GM-jének?

George McPhee két hete lett a 2017/18-as szezonban induló Las Vegas-i csapat általános igazgatója. Az ESPN első benyomásairól, teendőiről kérdezte a szakembert, az interjú segítségével bepillantást nyerhetünk a világ jelenleg minden bizonnyal legelfoglaltabb igazgatójának mindennapjaiba.

Mennyire volt mozgalmas a július 13-ai kinevezése óta eltelt időszak?
Igyekszünk az alapvető infrastruktúrát megteremteni itt helyben. Elsőként az amatőr játékosokkal foglalkozó megfigyelők csapatát akarom felépíteni, ez az első számú prioritás. Ezt követi a profi játékosokkal foglalkozóké, majd jönnek sorban az egyéb dolgok.

Tehát a következő évi draftra akarnak legelőször felkészülni?
Rengeteg a tennivaló. A juniorok draftját néhány nappal megelőzi a bővítési draft (amikor a Las Vegas választhat a többi csapat előre meghatározott játékosai közül). Ezeket a dolgokat szimultán csináljuk. Az egyetlen ok, amiért az amatőr játékosokkal foglalkozó megfigyelők mégis elsőbbséget élveznek, az annyi, hogy jövő hónapban lesz itt egy amatőr torna. Ezért akarom, hogy ez a csapat minél előbb felálljon, aztán jönnek a profikkal foglalkozók, szeptemberre pedig remélhetően mindkét csapat készen áll majd.

Fotó: Ethan Miller/Getty Images

Mennyi önéletrajzot kapott az elmúlt két hétben?
Úgy becsülöm, olyan 600-700 sms-t, 300-400 emailt és 60-70 telefonhívást kaptam ezzel kapcsolatban. Egészen hihetetlen. A legnehezebb azt megértetni az emberekkel, hogy majd akkor keresed őket, ha felállt a szervezet. Ha egy hétig nem kapnak visszajelzést, újra elkezdenek sms-ezni és emailezni.

Van Vegashoz köthető NHL-es emléke?
A Vancouver Canucks hokiügyekkel kapcsolatos igazgatójaként jártam itt először. Pat Quinn egy idegenbeli túra alkalmával szeretett volna egy kis pihenést beiktatni. Lenyűgöző volt. Az épületek, a hotelek nagyon szépek. Megérkeztünk, majd két napig a játékosok nyomát sem láttuk. A szakvezetéssel nagyon jókat vacsoráztunk. És láttuk Anne Murray koncertjét. Tipikus: kanadaiak megnéznek egy kanadait. De a legjobb az volt, amikor a családommal vakációztam itt. A liga tartott errefelé egy megbeszélést az általános igazgatóknak, úgyhogy kicsit korábban érkeztem a feleségemmel és a két legnagyobb gyerekemmel. Az egyik legjobb nyaralásunk volt. A gyerekek épp a legjobb korban voltak, különböző tematikájú hotelekbe tudtuk elvinni őket, az egyikben tigrisek voltak, a másikban akvárium, mindegyiktől el voltak ájulva. Elvittük őket bűvészshowra is, a lányom pedig látta a Mamma Miát. Nagyon élvezték, végigpörögték a nyaralást.

A lányának hogy tetszett a Mamma Mia?
Imádta! Fel-le ugrált a székén. A kisfiam közben végig aludt.

Fiát, Grahamet az ötödik körben draftolta az Edmonton Oilers júniusban, pár héttel azelőtt, hogy állást kapott volna Vegasban. Ön ott volt a drafton, egyszerre mint apa és mint az Islanders szaktanácsadója. Milyen érzés volt?
A McPhee-knek csodálatos nyaruk van. Úgy menni a draftra, hogy a saját gyereked is ott van, egészen különleges élmény. Még olyan fiatalok az én szememben. Amikor pedig kiválasztják, az nagyon jólesik. Büszke vagyok rá. Az üzenetem egyszerű volt: nem akarod, hogy ez legyen az a pillanat, amikor a legközelebb álltál az NHL-hez. Úgyhogy nyomás dolgozni!

Fotó: AP Photo/Pablo Martinez Monsivais

Nem volt fájdalmas végignézni, ahogy várja, hogy végre bemondják a nevét?
Nem akarod, hogy túl sokáig kelljen várniuk. Azt hiszem, mentálisan fel volt erre készülve, mégis ? mint minden gyerek ? ideges volt a draft előtt, akarta, hogy kelljen valakinek. Ezt az élményt soha életemben nem fogom elfelejteni. Apaként az egész olyan volt, mint egy forgószél. Az Islanders szakértőjeként a draft legnagyobb részét az ő asztaluknál töltöttem, majd felmentem a lelátóra, leültem a fiam mellé. Pár nappal később, amikor már otthon voltunk, elsétáltam a szobája előtt, és láttam, hogy az ajtaján ott lóg egy Oilers-mez. Atyaég! Ez a kölyök még annyira fiatalnak tűnik, és az egyik NHL-es csapat már draftolta.

A múlt hónapot érzelmileg még túlfűtöttebbé tette, hogy régi egyetemi edzője, Ron Mason két héttel a draft előtt elhunyt.
Megdöbbentett. Sok ember számára igazi sorscsapás volt ez a hír. Annyira váratlan volt. Én csak annyit tudtam mondani a feleségemnek: el kell mennem. El kell mennem a temetésére. Nagy veszteség ez. Kivételesen nagyszerű hokis volt. Ami különösen jó volt benne, az az, hogy amíg az ő csapatában játszottál, a játékosa voltál, aztán mire lediplomáztál, a barátja lettél. Szívesen elment veled sörözni egyet. Jó ember volt.

Las Vegasba milyen típusú edzőt keres?
Még el sem kezdtünk keresni, és talán az újévig nem is fogunk elkezdeni. Egy szezonban nagyon sok változás történik az edzői posztokon, úgyhogy kivárunk, és csak az év egy későbbi periódusában nézünk körül. Az edzőnek természetesen értenie kell a játékhoz, de ennél fontosabb, hogy olyan személyiségnek kell lennie, akit a játékosok tisztelnek. Nemcsak mint edzőt, hanem mint embert is. Egy edzőnek számtalan jó tulajdonsága lehet: okos, közvetlen, rendíthetetlen, magabiztos, nagy munkabírású, szervezett és még sorolhatnám. Közösségi ember, aki szót ért a médiával is. Ilyen embert kell keresnünk.

Megkeresték általános igazgató kollégái, hogy a bővítési drafton ne válassza az ő játékosaikat?
Garth Snow-t hívtam fel, az Islanders GM-jét, hogy mindent megköszönjek neki, hiszen nagyszerű élményekkel lettem gazdagabb, és hogy elmondjam: sokat segített abban, hogy ismét általános igazgató lehessek. Csak ennyit válaszolt: ?Aztán emlékezz erre a bővítési draft ideje alatt is.? Hozzátette még: ?Most, hogy igazgató vagy, alig várom, hogy ismét öregnek nézzél ki.?