Az NHL-ben továbbra is július elsején van a bolondok napja

Az idei szezon után is érvényes Brian Burke híres mondása, amely szerint a GM-ek annyi hibát követnek el július elsején, mint az év összes többi napján együttvéve.

A 61 éves szakember öt évvel ezelőtt nyilatkozta legtöbbet idézett mondatát, akkor éppen a Toronto Maple Leafs általános igazgatója volt, és bármilyen meglepő, e kijelentés mit sem veszít érvényességéből. Még úgy sem, hogy a liga láthatóan egyre fiatalodik, hogy a fizetési sapka pedig csak azért nőtt, mert a játékosok éltek a kollektív szerződés biztosította lehetőséggel és megszavazták az automatikus 3%-os növekedést, miközben a legtöbb csapat vezetője csökkenést szeretett volna elérni. Mindeközben soha nem látott minőségi statisztikai apparátus segíti a szakvezetés munkáját, így elvileg minden feltétel és a külső körülménye szorítása is arra sarkallhatná az igazgatókat, hogy visszafogottan viselkedjenek.

Ehhez képest mi történt? A játékospiac megnyitásának első napján a GM-ek nem kevesebb, mint 400 millió dollárt tapsoltak el. Az egyaránt 28 éves Kyle Okposo és Milan Lucic, de a 30 éves Andrew Ladd is hétéves szerződést kapott, a 32 éves Frans Nielsen és a 30 éves Loui Eriksson hatéveset, a 32 éves David Backes és a 28 éves James Reimer öt évre írt alá. Egyik játékosról sem mondható, hogy stabilan jó teljesítményt nyújtott volna az elmúlt években, mindegyiknek voltak hosszabb-rövidebb ideig tartó holtpontjai, a kivásárlásokról most ne is beszéljünk, ami elég rizikóssá teszi ennyi esztendőre leláncolni őket ennyi pénzért.

Andrew Ladd 38 éves lesz, amikor lejár a szerződése, miközben a mögöttünk álló szezonban mindössze tíz ilyen idős játékos játszott a ligában, a számuk pedig folyamatosan csökkent. Edmontonban kétségkívül teljes szemléletváltásra volt szükség, amihez elengedhetetlennek tűnt egy Lucic-típusú szörny szerződtetése, na de ennyi időre és ennyi pénzért? A következő években még feltehetően nagy hasznára lesz a csapatnak, na de 5-6 év múlva? A védelmet is meg kellett erősíteni, de Adam Larssonért elcserélni Taylor Hallt, minden létező univerzumban értelmezhetetlen. A Montreal érthetetlen okból megvált a csapat arcától és P.K. Subbant elcserélte Shea Weberre, aki szintén fantasztikus hátvéd, de mutatói nem jobbak Subbannél, miközben négy évvel idősebb nála. Joggal feltételezhető, hogy az eddig Subbanbe fektetett pénz és idő leginkább most, 27 éves kora körül kezdett volna megtérülni, ahogy egyre érettebb játékot mutatnak a hátvédek. Arra, hogy mi folyik a Canucksnál egyenesen nincsenek szavak. Egyre csak halogatják a teljes újjáépítés elkezdését, miközben a toldozgatás-foltozgatás közben sorra születnek a rosszabbnál rosszabb döntések.

A Leafst feltehetően elsődleges kiszemeltjük, Steven Stamkos mentette meg azzal, hogy a maradás mellett döntött. Megszerzése olyan pénzügyi elkötelezettséget jelentett volna, ami mellett Auston Matthews megtartása kivihetetlennek tűnt volna, ha hozza azt, ami a szakemberek véleménye szerint egyértelműen benne van. Így a menedzsment nem izgulta el a július elsejét, Matt Martin négyéves, 10 millió dollár értékű szerződtetése a kevés jó döntés egyikének tekinthető. Ugyanebbe a kategóriába tartozik Troy Brouwer igazolása is, akit a Calgary Flames szerzett meg, szintén négy évre. E jó döntéseket legkonzisztensebben a Florida vitte végbe, amely apró lépésekkel erősítette tovább csapatát, egy kritikus nyáron, amikor több kulcsjátékosával kellett értelmes megállapodást tető alá hozni.

Mindez persze csak okoskodás, e döntések minősítését majd az élet végzi el, csak hosszabb távon bizonyosodhat be valakiről, hogy megérte-e a beléje fektettet bizalom vagy a döntéskényszer és a kapkodás szülte csak a leigazolását.

(Az írás a TSN cikke alapján készült)