Pittsburgh ünnepre készül
A négy major sportágban 56 éve nem nyert pittsburgh-i csapat hazai pályán. Péntek hajnalban a Stanley Kupa-döntőben 3-1-re vezető Penguins megszakíthatja ezt a sorozatot.
Óriási a készülődés Crosbyék háza táján a Stanley Kupa döntő ötödik mérkőzése előtt. Ha a fekete-sárgák péntek hajnalban nyerni tudnak, akkor nemcsak negyedik bajnoki címüket szerzik meg, de történetük során először vehetnék át a kupát hazai jégen, amivel több mint egy fél évszázados sorozatot zárhatnának le. Utoljára ugyanis a Pirates baseballcsapata nyert hazai pályán, még 1960-ban, a Yankees ellen. Az azóta eltelt időben összesen 11 bajnoki címet gyűjtöttek a város csapatai, de egyet sem az acélvárosban. Az NFL-ben szereplő Steelers hat Superbowlt nyert semleges stadionban, a Pirates 1971-ben és 1979-ben Baltimore-ban nyerte meg a World Seriest, a Penguins pedig Bloomingtonban, Chicagóban és Detroitban vehette át a szent grált. Nem csoda, hogy ezek után a fekete piacon 10 000 dollárnál ? 2,7-2,8 millió forint ? kezdődnek a jegyek a mérkőzésre, a felső határ pedig a csillagos ég.
A történelmi kitérő után érdemes megnézni, hogy mi szól a Pittsburgh győzelme mellett. Statisztikailag gyakorlatilag minden. A fináléban az eddigi 32 alkalomból csak egyszer sikerült 3-1-ről fordítania egy csapatnak, még 1942-ben a Torontónak, a Detroit ellenében. Ám ennél fontosabb, hogy a Pens ebben a rájátszásban négy olyan mérkőzést játszott, ahol a továbbjutás volt a tét. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, a négyből hármat megnyertek a Pingvinek. A Consolban, hazai jégen hibátlan a mutatójuk, sokkal jobb a gólarányuk és az emberelőnyök egyharmadát értékesítették. Ha ez nem lenne elég, ott van a Pittsburgh bámulatos sorozata, amely már 435 percet ölelt fel. Ennyi ideje nem volt a fekete-sárga alakulat hátrányban, az azóta elszenvedett két vereségét a hirtelen halálban szedte össze. Legutóbb a Tampa elleni ötödik meccsen érezhették a játékosok, milyen dolog futni az eredmény után. A San Jose ellen viszont még nem kerültek ilyen szituációba és ha az ötödik meccsen úgy nyernek, hogy nem kerülnek hátrányba, akkor beállítják a Detroit és a Montreal rekordját. A Red Wings 1952-ben a Habs ellen, a Canadiens 1960-ban a Leafs ellen nyerte meg úgy a kupát, hogy egy pillanatra sem vezetett az ellenfél.
A Pittsburgh játékosai azonban nem foglalkoznak a számokkal és a múlttal, csak előre tekintenek. Patric Hornqvist, Ben Lovejoy és Brian Dumoulin hasonlóan nyilatkozott, mindhárman azt mondták, hogy ez egy ugyanolyan mérkőzés, mint bármelyik a playoff alatt. Figyelni kell, összpontosítani, betartani a taktikai utasításokat, ahogy a korábbi mérkőzéseken. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a külső körülmények eltereljék a figyelmüket. Ezen a véleményen volt a csapat edzője, Mike Sullivan is, aki a mentális felkészülésre fordította a hangsúlyt a kétnapos szünet során. Természetesen tartott azért átmozgató edzést is, ahonnan meglepetésre szerdán hiányzott Nick Bonino. Az okot nem lehet tudni, de Sullivan leszögezte, hogy a szurkolóknak nincs miért aggódniuk, a HBK sor középső tagja ott lesz a kezdőcsapatban. A kapuban Matt Murray áll majd, aki 15. győzelmére készül a rájátszásban. Ha ez összejön neki, akkor beállítja az újoncok NHL-rekordját, és olyan kapusokhoz csatlakozhat, mint Patrick Roy, Ron Hextall és Cam Ward. Roy 1986-ban a Montreal, Hextall 1987-ben a Philadelphia, Ward 2006-ban a Carolina tagjaként nyert 15 meccset első évesként.
Sullivan mesternek tehát nincs oka aggódni és nincs oka változtatni, hiszen csapata eddig lejátszotta a San Josét a jégről, és sérülés sem hátráltatja a csapatot.
Nem ilyen egyszerű a helyzet a másik oldalon, ahol Peter DeBoer mesternek van gondja bőven. Először is ott van Thomas Hertl, aki kihagyta az utolsó két mérkőzést és akárcsak Bonino, kihagyta a szerdai edzést. A státusza továbbra is kérdőjeles, DeBoer egyelőre semmilyen információval nem szolgált arról, hogy játszik-e cseh csatár. Ha nem, akkor nagy kérdőjel, hogy ki kerül az első sorba Joe Pavelski és Joe Thornton mellé. A negyedik meccsen Melker Karlsson pótolta Hertlt, de a svéd csatár nem találta a helyét az egységben. A találkozó folyamán DeBoer ki is vette Karlssont a két Joe mellől, aminek az lett az eredménye, hogy a svéd lőtte a szépítő találatot. Ha már a változtatásánál járunk, DeBoer több kritikát is kapott, hogy lassan reagál a szituációkra. A San Jose a döntő mind a négy találkozóján mindig a meccs második felében vagy az utolsó harmadban ébredt fel. DeBoer túl későn nyúl bele a találkozóba, és a Sharks csak akkor veszi fel a játék és a Pittsburgh ritmusát, amikor már túl késő.
Eddig úgymond belefért DeBoer tétlenkedése, hiszen még van mód javítani. De ha ezúttal is azt az impotens játékot mutatja a San Jose, mint a döntő meccsein eddig, akkor lemegy a függöny. DeBoer próbált újítani, aminek az lett az eredménye, hogy a Sharks papíron legjobb formáját hozta, a Pittsburgh pedig hiába a leggyengébbet, ennek ellenére a Pingvinek simán abszolválták az összecsapást. Természetesen nem csak DeBoert kell hibáztatni, hanem a Sharks nagy négyesét is, amely eddig semmit sem mutatott a finálé négy meccsén. A Pavelski, Thornton, Couture, Burns kvartett gól nélkül áll, egyelőre semmi sem utal arra, hogy bármilyen módon ki tudna mászni a gödörből. Az előző mérkőzésen Couture-nak és Pavelskinek voltak ugyan felvillanásai, de azok olyan csekély számúak voltak, hogy nem lehet alapozni minőségi formajavulásra.
A borzasztóan rossz forma és reménytelen helyzet ellenére optimistán nyilatkozott Joe Pavelski. A kaliforniai csapat kapitánya elmondta, hogy nem játszhatnak végtelenségig ilyen rosszul, és reméli, hogy ki tudnak jönni a gödörből, mert nyerni szeretnének. Ez a siker lelkileg olyan hatalmas lökést adhatna számukra, hogy biztos abban, akkor csak a hetedik meccs döntene a kupáról, ahol pedig már bármi megtörténhet.
Nem kételkedünk Pavelski szavaiban, de az eddig négy mérkőzés alapján kisebb csoda kellene ahhoz, hogy a San Jose nyerni tudjon az acélvárosban. De mindenre választ kapunk magyar idő szerint hajnali két órától.
