Burns az NHL egyik legsokoldalúbb és legkülöncebb játékosa

A Stanley Kupa döntője nem csak meccsekről, képességekről és taktikáról szól. A két csapat mindegyike tele van olyan játékosokkal, akiket érdemes közelebbről is megismerni, ennek időről időre igyekszünk is teret engedni. Hörnqvist után ismerjék meg Brent Burns történetét.

A játékos nem mindennapi pályafutását a Puck Daddy elevenítette fel, tőlük vesszük át mi is a legfontosabbakat.

A döntő első meccsének első harmadában a Pens leiskolázta a Sharksot, nem csak a szerencsének köszönhették azonban, hogy megúszták 2-0-val ezt a periódust, és nem is csak Jones kapusnak. Brent Burns a játékrész vége felé megmutatta, miért ő az idei Norris-trófea egyik jelöltje. Három és fél perccel a vége előtt a világ egyik leggyorsabb csatára, Carl Hagelin lódult meg a koronggal, amikor kisvártatva Burns is begyújtotta a rakétákat, veszett ügynek látszott utolérni a svéd csatárt. Burns azonban nem ismert lehetetlent, amennyire lehetett, megközelítette ellenfelét, majd tanári mozdulattal emelte fel a botját, hogy egy tizedmásodperccel később a korongot is elhalássza előle. Ez volt az egész mérkőzés egyik legszebb mozdulata.

?Egyszer csak azt láttam, hogy elkezd korizni, még mondtam is magamban, ó, istenem, vajon miért teszi ezt. Aztán észleltem, hogy a korong mögöttünk van ? mondta az esetről később a játékos, akit idén úgy jelöltek a legjobb hátvédnek járó Norris-trófeára, hogy 2003-ban a Minnesota még csatárként draftolta.? A hatalmas szakálláról, elöl középen hiányos fogazatáról, extravagáns ruházatáról és elképesztően vicces nyilatkozatairól ismert játékost először a Wild edzője, Jacques Lemaire próbálta ki védőként, aki rendszeresen csinálta vele, hogy a meccsnap délelőttjének edzésén védőt, a meccs előtti bemelegítéskor csatárt játszatott vele. Lemaire azt szerette volna, hogy a játékos elméje mindkét poszt felé nyitott legyen.

Burns hat évet töltött Minnesotában, 2011 nyarán szerezte meg a Sharks általános igazgatója, Doug Wilson, aki olyan hátvédet keresett, aki jól lát a pályán, kiválóan kezeli a korongot és életveszélyesen lő. Burns mindezen erényeket ötvözte, akkor már All Star gálán is járt, így az ára is meglehetősen borsos volt: egy első körös draftjog, Devin Setoguchi és Charlie Coyle költözött Kaliforniából Északra. Wilson természetesen tisztában volt vele, hogy Burnsszel egy több poszton bevethető játékossal lett gazdagabb, hiszen a Sharks akkori edzője, Todd McLellan az AHL-es Houston Aerosban Burns edzője volt. Burnst nem is hátvédként mutatták be, hanem dinamikus játékosként. McLellan ehhez annyit tett hozzá, hogy tisztában vannak a képességeivel és ott fogják használni, ahol a csapatnak nagyobb szüksége lesz rá.

Burns aztán jobbszélsőként nem csak megállta a helyét, de amikor 2014-ben a csapat bejelentette, hogy visszateszik hátvédbe, a csapathoz közel álló oldal akkori elemzése szerint ez a legnagyobb hiba, amit szakvezetés elkövethet. A cikk szerint Wilsonnak nem volt igaza, ez nem egy lépés hátra, hogy kettőt tegyenek meg előre, hanem két lépés hátra, hogy egyet tudjanak előre lépni. Persze akkor még nem tudhatták, hogy az idei szezonban Burns Paul Martin személyében olyan hátvédpárt kap a bal oldalára, aki képes egy szinttel emelni az ő munkáját is.

Az idei playoff legponterősebb hátvédjének 22 pontja van, a második helyezett és a versenyből már kiszállt Victor Hedmannak 14, a szintén döntős Letangnek és Vlasicnak 11, tehát a közelébe sem ér senki. Neki ugyanakkor nem fontos, hogy melyik poszton játszik, mint mondja, bárhol, bárkitől lehet értékes dolgokat tanulni: “Drew Doughty egész életében hátvédet játszott. Mégis, a mai napig mindig tanul valami újat. Kris Letang szintén folyamatosan új dolgokat tanul. Ez a lényeg, minden nap tanulnod kell valamit.” A tanulás mellett még egy dolog fontos Burns számára, hogy szeresse, amit csinál: ?Azt hiszem, jobban szeretek hátvédet játszani. Többet tudok alkotni bekként, mint csatárként. És nagyon szórakoztató az ellenfelet frusztrálni. Élvezem, hogy másokat kell levennem a pályáról, védekezni ellenük és frusztrálni őket. Nem azért mentem vissza hátvédnek, hogy több gólt lőjek. Jut eszembe, gólokat lőni is roppant mókás dolog.?

Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy egy csatártársa utána csinálja azt, amit hátvédként elért, így felelt: ?Szeretnie kell mindkét posztot. Ez a legfontosabb, hogy élvezze mindkettőt. Végül is én mindkét helyen nagyon szeretek játszani. Egyáltalán nem mellőzésként éltem meg, hogy visszatettek hátvédnek. Mások talán nem örültek volna ennek. De én mindkettőt élvezem. Mindig új energiával tölt fel. És jól szórakozom mindeközben.?

Úgy tűnik, végső soron a vidámság az, ami nélkül Burns nem tud meglenni. Jégen vagy jégen kívül. Ettől lesz a liga egyik legkivételesebb személyisége.