• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Nagyon kemény meccs vár Oroszországra a bronzért

Az USA a Kanada ellen elvesztett elődöntőben megmutatta igazi karakterét, nagyon összeszedett és egyre kevesebbet szabálytalankodó csapat vár a házigazdára, amelynek ráadásul igazi eredmény lenne a dobogó.

Az USA az egyetlen csapat a világbajnokságon, amely keretének átlagéletkora 23 évnél is fiatalabb. Összehasonlításul, a vasárnapi bronzmeccsen azzal az orosz válogatottal néznek majd szembe, amelynek átlagéletkora 26 évnél idősebb. Az amerikai hagyományoknak megfelelően a válogatottba hat olyan játékost is neveztek, akik az egyetemi bajnokságban játszanak, de az NHL-esek többsége is fiatal. Ennek a fiatal és tapasztalatlan válogatottnak már a csoportkörben is voltak jó meccsei, például a finnek ellen 3-2-re elvesztett harmadik mérkőzés, de összességében nem mutatott olyan kvalitásokat, amely alapján bárki megmondta volna, hogy a bronzéremért játszhatnak majd. Ott volt a Szlovákia ellen elvesztett meccs, amelynek során kis híján rendes játékidőben elvéreztek. A legfegyelmezetlenebb csapatként érkeztek a legjobb négy közé, a legtöbb kiállításuk volt, a legtöbb gólt kapták. Hogy érzékeltessük a különbséget, Finnország jelenleg 8 kapott gólnál jár, Kanada 11-nél, Oroszország 13-nál. Az USA 23-nál. A másik három csapat közötti különbség meccsenkénti átlagra lebontva majdnem értelmezhetetlen, az USA azonban egyértelműen más minőség.

Mégis. Az egyenes kiesés szakaszhoz érve ez a fiatal csapat elkezdett karaktert mutatni. A moszkvai csoportot veretlenül megnyerő Csehországot egy gólon tartotta. Bár a kiállítások számát nem sikerült érdemben mérsékelni. Következett Kanada, aki ellen a kiállítások számát sikerült csökkenteni, méghozzá jelentős mértékben – az addigi ötös átlaghoz képest mindössze két darab kétperceset kaptak Folignóék –a gólok számát azonban nem, így végül minimális, 4-3-as vereséget szenvedtek. A nagy kérdés az, hogy ez mire lesz elég Oroszország ellen. Ez elsősorban attól függ, melyik arcukat mutatják majd Ovecskinék. Az idei orosz válogatott egyik paradoxona, hogy bár továbbra is ők játsszák az egyik legkreatívabb hokit a világon, ez a kreativitás nem párosul hatékonysággal. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az emberelőnyös játék. A finneknek 5:18, a kanadaiaknak 5:51, az USA-nak 7:25 perc kell egy emberelőnyös gólhoz, az orosz válogatott esetében ez a szám nem kevesebb, mint 9:12. Nem volt ez mindig így, egy évvel ezelőtt például alig valamivel több, mint öt perc elég volt nekik a gólszerzéshez, be is kerültek a döntőbe.

Mintha idén Ovecskin jelenléte fagyasztaná az előnyös játék hatékonyságát. Egy ember, aki az előny mind a két percében fent van, az esetek 90%-ában ugyanott áll, minek következtében ugyanúgy bal oldali kapáslövésre van kijátszva a helyzetek legnagyobb része. Az USA ellen is figyelni kell majd a cserék hosszúságára, a kiállítások számának minimalizálására, mert az amerikaiak egyre fegyelmezettebb és egyre elszántabb játékot mutatnak, ugyanúgy ki fogják használni az ezekből adódó lehetőségeket, mint Lainéék. Az is nagy kérdés, hogy az oroszokat mennyire viselte meg a finnektől hazai pályán elszenvedett vereség. Rendezőként egyértelmű cél volt az aranyérem elhódítása, egyértelműen az ő keretükben található a legtöbb nagy név. Eddig – Ovecskin gyengélkedését leszámítva – a játékkal sem volt baj, az egyik legszórakoztatóbb hokit mutatták be ezen a tornán. Ha ezt meg tudják ismételni a bronzmeccsen is és egy kicsit a fegyelmezettségen, szervezettségen is sikerül javítani, akkor az amerikaiaknak aligha lesz esélyük. Márpedig az USA a bronzérem “címvédője”, tavaly és három évvel ezelőtt is ők lettek a harmadik helyezett csapat. Oroszország 9 éve nyert bronzérmet utoljára, azóta egészen fantasztikus sorozatot tudhatnak magukénak, a 2007 óta eltelt közel egy évtizedben négyszer nyertek aranyat, kétszer ezüstöt és egyszer bronzot. Mindössze két alkalommal fordult elő, hogy lemaradtak a dobogóról, ha ez hazai pályán ismétlődne meg, az hatványozottan kínos lenne.

A házigazda maximálisan kiszolgálta a vesztett szombati elődöntő ellenére megbocsátásra kész közönségét, simán és látványosan hozta a bronzmeccset.

Az első percekben úgy tűnt, a két csalódott csapat közül az oroszoké a csalódottabb, kedvetlenül kezdtek, az amerikaiak domináltak. Ez azonban nem tartott sokáig, a védő Vojnov távoli bombája alkalmából Sirokov ügyesen csinált utat a korongnak Kinkaid kapuja előtt, a 7. percben megvolt a vezetés. Ettől aztán megjött az oroszok kedve, felgyorsultak, pontosabbak és erősebbek lettek, egymás után vezették a szép és veszélyes támadásokat. Előnyüket hamarosan Mozjakin duplázta meg, hatalmas gólt ragasztott a rövid felsőbe.

A második felvonásban pláne sziporkázósra váltottak Dacjukék, parádé kezdődött – amiből a finnek ellen semmi sem sikerült, az most nem egyszer és nem is kétszer jött be. Nehéz lenne eldönteni, hogy Dacjuk passza volt-e szebb, amely után Tyelegin közelről beverte a harmadikat az üres kapuba, vagy az a második assziszt Sipacsovtól, amelynek nyomán a Panarin–Dadonov duó kiléphetett kettő az egy ellen , a gólt utóbbi jegyezte, Wideman védő pedig aprófát hasogatott az ütőjéből mérgében. És akkor Kuznyecov megindulásairól, amelyekből gyakran csak a véletlennek köszönhetően nem lett újabb találat, még nem is beszéltünk. A tengerentúliak 0-4 után szépítettek fórból, Vatrano révén, ám ennek is csak 53 másodpercig örülhettek, ekkor Belov bombája lejött a vasról, Panarin elé, aki ballal és jobbal is rúgott egy aprót a korongon, majd ütővel pofozta be a kapuba.

A második szünetben Condonra cserélte Kinkaidet az USA, a friss hálóőr hatalmas védéseivel kezdődött a harmad. Majd egy újabb amerikai góllal folytatódott, mondhatni, oroszosan játszották perfektre a helyzetet, ismét Vatrano volt eredményes. A folytatásban egy darabig még próbált közelebb jönni az ezen a délutánon amúgy vereségre ítélt csapat, de hiába, az oroszok a végén megrázták magukat még párszor, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy ezt a húsz percet is behúzzák. Dacjuk koronglopása és harmadik asszisztja után Mozjakin másodszor is talált, és a végén a világbajnokság pontkirálya, Sipacsov is megszerezte a maga gólját, 7-2.

2007-ben Moszkvában a finnek ütötték el a finálétól az oroszokat, akik aztán a svédeket tették helyre a bronzmeccsen. Most sem omlottak össze a bánattól, sőt: nem három-, hanem hétgólnyi örömet szereztek rajongóiknak, megérdemelten vihették haza az érmeket. A publikum perceken át tapsolta felállva a kedvenceit.

A bronzmérkőzés találatai alant megtekinthetőek.