• • Tudósítás
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Fehéroroszország–Szlovákia 4-2

A világbajnokság talán legtanulságosabb meccsét láthattuk szerda délután Szentpéterváron. Ismét kiderült, hogy a terrorhoki nem feltétlenül vezet eredményre, a jégkorongot játszani kell.

A felismeréshez két komplett harmadra volt szükségük a fehéroroszoknak. Az első húsz percben fegyelmezetlen csapatokat láthattunk, amelyek viszonylag jó tempójú ide-oda játékot produkáltak. A vége felé inkább a szlovákok domináltak, a kék-fehérek fürgesége nem jött be a pirosaknak, ennek értelmetlen és durva szabálytalanságokkal is hangot adtak, volt, amit befújtak, de olyan is, amit nem. A második felvonást viszont a befújt butaságok következtében öt a három ellen kezdhették északi szomszédaink, és egy távoli, ám hajszálpontos Sekera-lövéssel megszerezték a vezetést. A fehéroroszok ezek után sem kezdtek el jégkorongozni, támadásaik nélkülözték a fantáziát, iparkodtak nyomni, de igazán nagy helyzetig nem, csak két újabb értelmetlen kiállításig jutottak. Nem úgy a szlovákok: a 37. percben Juraj Mikus lövésébe tette bele ügyesen az ütőjét Tomás Jurco – ez volt a második ilyen gólja a tornán, az elsőt ellenünk érte el –, máris kettő volt a különbség.

A harmadik felvonás előtt nem sokan tettek volna komoly pénzt a fehéroroszok feltámadására, Dave Lewis is inkább tanácstalan bácsikának nézett ki a padon, mint öntörvényű és akarnok játékosait felrázni-fanatizálni képes szövetségi kapitánynak.

Ehhez képest minden, de tényleg minden megváltozott. Mintha egy egészen más válogatott jött volna ki a jégre fehérorosz színekben. Meglódultak és rohantak, mint a szélvész, gyorsan és pontosan tették-vették a pakkot, az összjáték karaktere is megváltozott, a hangnem nemkülönben. Pörögtek a lábak, jók voltak a passzok, kaput találtak a lövések. A 43. percben szépített Gotovec, a 49.-ben egyenlített Gavrus, és innentől a szlovákok már nem tudtak tisztes ellenállást kifejteni. Ebben a kiváló Sersen sérülése is közrejátszhatott, a védőt hordágyon kellett levinni, komolynak tűnő lábsérülése után.

Az 55. percben Sztyepanov révén átvették a vezetést a fehéroroszok, majd az 58.-ban Charles Linglet felrakta a pontot az i-re. Jellemző: ebben a harmadban az utolsó másodperces kisebb tömegbunyócska következményeit nem számítva összesen egy kétpercest hoztak össze a fehéroroszok, és azt sem rosszfiúságból, hanem azért, mert elcserélték magukat. A szlovákok persze meghúzták még a kapuslehozatalt, de hiába, maradt a 4-2. Még egy közhelyes konklúzió: kedvenc sportunkban általában az a csapat nyer, amely jobban akarja a győzelmet, és többet tud tenni érte.